Kereső toggle

A láthatatlan dzsihádista

Hogyan lett a visszahúzódó diákból a világ legkeresettebb terroristája?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lehetett volna egy arctalan dzsihÁdista, vagy erőszakos bűnöző. Abu Bakr al-Baghdadi azonban megragadott egy lehetőséget, és megalkotta a 21. század legkegyetlenebb halálszektáját.

A szíriai állami tévé után az orosz védelmi tárca is arról adott hírt, hogy egy május végi bombázás során sikerült végezni az Iszlám Állam vezetőjével. A beszámolók szerint a terrorszervezet vezetői a szíriai Rakkában éppen arról tanácskoztak, hogyan vonják ki a csapatokat a városból, amikor becsapódtak a bombák. Nem ez az első eset, hogy Baghdadi halálhírét keltik, de nagyon úgy tűnik, hogy a dzsihádista vezetőnek már nincs sok hátra.

Alig lehetett hallani a hangját

Visszahúzódó, hallgatag és békés emberként emlékeznek a szamarrai lakosok a tinédzser Ibrahimra. Amikor megszólalt, alig lehetett hallani a hangját. Állítólag még akkor sem kapta fel a vizet, ha foci közben felrúgták.

A később Abu Bakr al-Bagdhadiként hírhedtté vált terrorvezér 1971-ben született Irak északi részén egy nem túl jómódú, de annál büszkébb családba. Felmenőiket ugyanis egészen Mohamed prófétáig vissza tudták vezetni. A muszlim prédikátorokból álló család az országban kisebbségben lévő szalafita irányzatot követte.

Baghdadit a kortársai csak a „hívő” névvel illették, miután az iskola mellett szinte semmi mással nem foglalkozott, csak a vallással. A fiatal fiút két helyi sejk is oktatta a Korán tanításaiból a helyi mecsetben, ahol édesapja is rendszeresen vezette a napi imádságokat. Egyik testvére, Shamsi úgy emlékezett vissza, hogy már akkoriban is megvetette azokat, akik megszegték az iszlám törvény utasításait.

A családban nem mindenki volt ennyire odaszánt muszlim, két nagybátyja és egyik bátyja belépett a Szaddám Huszein-féle szekuláris Baath Pártba. Előbbiek a katonai hírszerzésben, utóbbi a hadseregben vállalt kulcspozíciót.

Egyetemi évek a Korán szolgálatában

Gimnáziumi évei után jogot akart volna tanulni a Bagdadi Egyetemen, viszont rossz jegyei miatt nem nyert felvételt. Egyes hírek szerint angolból kis híján meg is bukott. Elemzők úgy vélik, Szaddám vallásos programja – mely szerint ki akart képezni 30 ezer Korán-tanítót az országban – hatással lehetett Baghdadi tanulmányaira, a jog helyett ugyanis inkább az iszlám szent könyvét kezdte el tanulmányozni. Az alapképzést követően az iraki diktátor által alapított Iszlám Egyetemen folytatta a tanulást, ide William McCants Közel-Kelet-szakértő szerint baathista kapcsolatai segítettek bekerülni.

„Együtt voltam Bagdhadival az Iszlám Egyetemen. Ugyanazokra a kurzusokra jártunk, de nem voltunk barátok. Csendes volt és visszahúzódó. Sok időt töltött egyedül…” – így emlékezett vissza Ahmed al-Dabash iraki katonai vezető, aki akkoriban az összes neves terrorista vezetőt személyesen ismerte. A szemüveges, szakállas, visszahúzódó hallgatót könnyen fel lehetett ismerni. A szokásostól eltérően nem nadrágot és pólót viselt, hanem a tradicionális vallási köntöst, miközben biciklijére kötve szinte állandóan különféle iszlám tankönyveket cipelt magával.

Odaszántságára hamar felfigyeltek a kortársai. Egyik nagybátyja, Ismail al-Badri mindenképpen rá akarta venni, hogy csatlakozzon a Muszlim Testvériséghez, amelynek nem titkolt célja az volt, hogy iszlám törvénykezésen alapuló államokat hozzon létre. Miközben a mozgalomnak volt egy mérsékelt irányzata, Baghdadi inkább az úgynevezett „dzsihádista szalafitákhoz” kötődött, akik az iszlám tanításait elutasító regnáló rezsimeket erőszakos úton akarták megdönteni. Az egyre lelkesebb hallgatót a Testvériség vezetőinek írásait olvasva az bosszantotta, hogy „ezek a szavak emberei, s nem a tetteké”.

Doktori disszertációját a „Korán homályos középkori szövegének kommentárja” címmel írta, amelyben tulajdonképpen összevetette, majd véleményezte a különféle szövegvariánsokat. Szakdolgozatának megvédésére csak évekkel később, 2007-ben került sor – addigra a lelkes egyetemistából képzett dzsihádista lett.

A helyi mecset Messije

Egyetemi évei alatt Baghdadi a főváros egyik szegénynegyedében, Tobchiban lakott az egyik helyi mecsethez csatolt kis albérletben. A környéken félénk és zárkózott fiatalnak ismerték, aki nem igazán járt el sehova, nem szeretett csevegni, a baráti köre főként az imaház látogatóiból tevődött össze. Velük viszont szívesen volt, elbeszélések szerint rendkívül jól ment neki a futball.

 „A csapatunk Messije volt, ő volt a legjobb játékos” – nyilatkozta az egykori ismerős, Abu Ali, aki szintén játszott a mecset kis focicsapatában. Baghdadit állítólag rendkívül nehéz volt lecselezni, s támadónak sem volt utolsó, elmondások szerint nagyon bosszantotta, ha egy meccsen nem tudott gólt szerezni.

Bár az Iszlám Állam propagandagépezete utólag igyekszik nagy vallási vezetőként bemutatni ebből az időszakból, a legnagyobb valószínűség szerint mindössze imákat tartott időnként a mecsetben. Vallásos fanatizmusáról két anekdota is született: a The Telegraphnak nyilatkozó egyik szomszéd azt mesélte, hogy a lelkes hívőt felháborította, amikor egyszer látott egy menyegzőt az utcában. Az utcán sétálva az egyik helyiségben azt figyelte meg, hogy a férfiak és nők együtt táncolnak. „Hogy táncolhat együtt így férfi és nő? Ezt tiltja a vallás!” – üvöltötte be nekik, rendre intve őket. Egy másik történet szerint akkor kellett kiköltöznie a mecset melletti helyiségből, amikor az imám megpróbálta beszervezni az egyik iszlamista pártba. Baghdadit ez rendkívül felbosszantotta, mert úgy hitte, a politikában való részvétel szentségtörésnek számít. Abu Ali elbeszélése szerint a nézeteltérés verekedésig fajult a két fél között.

Camp Bucca, az Iszlám Állam alapítótábora

Irak 2003-as amerikai megszállása és Szaddám Huszein bukása után számos felkelőcsoport alakult, amelyek felvették a harcot a behatoló csapatok ellen. Ilyen szervezet volt a „Szunna népe és közös szolidaritás” nevű milicista csoport, melynek megalapításában Baghdadi is segédkezett. A hírszerzés információi szerint a tényleges összecsapásokban nem vett részt, inkább a csoport vallási irányát vezette. A Camp Bucca nevű amerikai fogolytáborba (képünkön balra) azt követően került, hogy Faludzsában meglátogatta egyik ismerősét, aki szerepelt az amerikaiak körözési listáján.

A börtönben Bagdhadit civil internáltként tartották számon, mivel tényleges dzsihádista hátterére nem találtak bizonyítékot. A The New York Timesnak nyilatkozó pentagoni munkatárs egyenesen úgy emlékszik vissza, hogy utcai suhancnak tűnt, amikor bekerült. Börtönőrök arról számoltak be, hogy a sok rosszarcú veszélyes bűnöző között Baghdadit ártalmatlan és veszélytelen fegyencnek tartották. „Nemsokára New Yorkban találkozunk” – mondogatta az őröknek; hitt abban, hogy hamar kiszabadul.

Kenneth King, a tábor parancsnoka elmondta: a szemüveges rab igyekezett mindenkivel jó kapcsolatot ápolni és aktívan mediálni a felek között. Erre volt is terep bőven, mivel a fogolytábor lakói a legkülönfélébb háttérből kerültek ki. Voltak radikális dzsihádisták, mérsékelt iszlamisták és Szaddám teljesen szekularizált katonai vezetői. A sajátos összetétel azonban nem harcokat, hanem teljes összeborulást eredményezett. A vallásos fanatikusoknak nem volt reális képük az állami szintű katonai műveletekről, míg a baathista vezetők a rendszer összeomlásával váltak céltalanná. Az ideológiai és szakmai háttér egységéből pedig megszületett az Iszlám Állam eszméje.

„Bucca egy gyár volt. Mi voltunk a termékek. Ez építette fel az ideológiánkat” – nyilatkozta az egyik volt fogoly az Al-Monitor-nak. A The Guardian forrása arról számolt be, hogy Baghdadi igyekezett úgy helyezkedni, hogy kimondatlanul is ő legyen a tábor vezetője. Minden jelentősebb konfliktusnál azonnal ott termett és megpróbált igazságot szolgáltatni. Az oszd meg és uralkodj elvének alkalmazásával pillanatok alatt megszerezte azt a pozíciót, amire vágyott. A Camp Buccában komplett integrációs program valósult meg. Az érkező mérsékelt és szekuláris lakókat azonnal kezelésbe vették a vallási fanatikusok, és kiképezték az iszlám radikális nézeteiből, nem véletlenül nevezték a tábort odabent „az Akadémiának”.

Tíz hónapos ottléte alatt olyan kulcsfontosságú kapcsolatokat sikerült kiépítenie, amelyekkel sikerült előkészítenie a későbbi „államalapítást”. Az Iszlám Állam későbbi vezérkarából kilencen is megfordultak az amerikai börtönben: köztük al-Turkmani (az IÁ második embere), al-Iraqi (katonai vezető), Hadzsi Bakr (királycsináló), vagy Abu Kasszim, aki a külföldi terroristák toborzásáért felelt. Egy anekdota szerint a szabadon bocsátáskor az összeesküvők a fehérneműik címkéire írták fel egymás elérhetőségét, hogy a falakon belüli terveket odakint is megvalósítsák.

Az „árnyékherceg” segítsége

Két hónappal a szabadulása előtt Abu Muszab al-Zarkavi vezetésével megalakult az al-Kaida iraki szárnya. Baghdadi felvette a kapcsolatot a terrorszervezet szóvivőjével, rábízták a csoport online propagandájának menedzselését.

A Camp Bucca egykori lakójaként kihasználta kiterjedt kapcsolatrendszerét, és folyamatosan egyeztetett a határokon túli dzsihádistákkal is. 2006-ban az iraki szárny igyekezett ernyőszervezetként beolvasztani az Irakban tevékenykedő Amerika-ellenes csoportulásokat. Júniusban egy légitámadásban Zarkavi meghalt, az emíri pozícióban Abu Omar követte.

A tényleges vezetést azonban nem Omar, hanem al-Masri látta el. Az egyiptomi dzsihádista a háttérben irányította a szálakat és dolgozott az Iszlám Állam megalakításán – át is nevezték a szárnyat ISI-re. Az iraki tagozat igyekezett egyre inkább függetlenedni az al-Kaidától, miközben közvetlenül Oszama Bin Ladennek fogadtak hűséget. Miután Baghdadi sikeresen doktorált iszlám tanulmányokból, al-Masri megtette a szervezet vallási részlege vezetőjének. Képzettsége miatt hamar feljebb kúszott a ranglétrán, bekerült a 11 tagú tanácsadó testületbe is.

A 36 éves dzsihádista azonban nem állt meg itt, ügyes helyezkedéssel Abu Omar, a névleges vezető bizalmába férkőzött, aki már a háromtagú műveleti bizottságba is behelyezte. Pár éves munkája során Baghdadi rendszeresen levelezett Bin Ladennel is Abu Omar nevében.

2010-ben az ISI történetében először felmerült az utódlási kérdés, miután az amerikai csapatok Tikritnél végeztek a szervezet két vezetőjével. Habár a csúcsvezető Afganisztánból azt követelte, hogy küldjenek egy listát a lehetséges jelöltek nevével, az ISI új műveleti vezetője, Hadzsi Bakr a saját kezébe vette a döntés jogát. Szaddám egykori katonai vezetőjeként szóba sem jöhetett, hogy ő legyen a befutó, így megkereste a legmegfelelőbb személyt a feladatra.

Baghdadi mellett szólt, hogy felmenőit egészen Mohamed prófétáig vissza tudta vezetni, valamint a terrorszervezet iraki frakciójában neki volt a legmagasabb képesítése az iszlám tanulmányokból. Szimpatikus volt azért is, mert nem kötődött mindenáron az al-Kaidához, s rátermettségét már bizonyította a propaganda és a külföldi harcosok kezelésében is. Miután 2010 májusában megválasztották vezetőnek, szinte azonnal likvidált mindenkit, aki veszélyt jelenthetett emírségére. Hadzsi Bakr segítségével ütőképes vezérkart épített ki maga köré Szaddám Huszein eszkori mészárosaiból és titkosszolgálati vezetőiből. Többjüket még a Camp Buccában töltött időszakból ismerte. Hadzsit befolyásos szerepe miatt az ISI-ben csak „árnyékhercegként” vagy „privát miniszterként” emlegették.

A titokzatos kalifa

Oszama bin Laden halálát követően a terrorszervezet élére Ajman al-Zavahiri került. Az ő fennhatóságát Baghdadi azonban már nem kívánta elfogadni. Látva a 2011-es szíriai polgárháborús helyzetet, az ISI vezetője úgy vélte, eljött az idő, hogy területileg is megalakítsák a kalifátust. Első lépésként azt kérte az al-Kaida szíriai ágától, az al-Nuszrától, hogy csatlakozzanak hozzá, és egységes erőként kezdjék el a terjeszkedést. Ennek nem kívántak eleget tenni, egészen Zavahiriig mentek az üggyel.

Az iraki hírszerzés szerint az al-Kaida-vezér arra utasította Baghdadit, hogy koncentráljon Irakra, és ne avatkozzon be a szomszédos ország műveleteibe. „Inkább Allahnak engedelmeskedem, mint azoknak az ellene szóló parancsoknak, amiket a leveledben írtál” – reagált a nemzetközi vezető utasításaira. A szakítást egy nyilvános hangüzenetben is megerősítette, 2014 nyarán pedig bejelentette: megalakították a kalifátust (ISIS), amelynek első vezetője ő maga, Ibrahim kalifa.

„Nem vagyok jobb, vagy erényesebb, mint ti. Ha a helyes úton láttok, támogassatok. Ha a helytelenen, adjatok tanácsot, vagy állítsatok meg. Engedelmeskedjetek, amíg én is engedelmeskedem Allahnak” – hallható abban a videóban, amely villámgyorsan bejárta a világsajtót. Az iraki hírszerzés vezetője a The Guardiannek nyilatkozva úgy fogalmazott, Baghdadi nem véletlenül vette fel az első kalifa, Abu Bakr nevét: úgy vélte, tökéletes a párhuzam kettejük között. A dzsihádista vezér a szunnita világ vezetője akart lenni, ezért megfontolt ideológiai szervezéssel elkezdte kiépíteni máig megdönthetetlen hatalmát.

Az Iszlám Állam villámgyors terjeszkedésbe kezdett, Szíriában elfoglalták Rakkát, Irakban pedig Moszult. A terrorvezérek utasításai között tétlenkedő kis csoportok, látva a látványos sikereket, sorra fogadtak hűséget az új kalifának. Baghdadi véres kegyetlenséggel bevezette a fennhatósága alatt álló településeken a saríát. Rendszeressé váltak a lefejezések, csonkítások, kövezések és más válogatott kegyetlenkedések, amelyekről a propagandagépezetet táplálva rengeteg felvételt is készítettek. A halálszekta feje rendkívül eredményesen építette államát, hol megfélemlítéssel, hol jutalmazással. Nem volt ritka az sem, hogy gyereknapokat, Korán-versenyeket és adományozásokat rendezett a háború sújtotta területeken.

Seregét szinte minden nap bővítette a külföldről érkező lelkes dzsihádisták tömege. Mindeközben pénzügyileg is megalapozták az új államot: az elfoglalt olajmezők, a szunnita országok támogatása és a maffiamódszerekkel történő fosztogatások elegendő tőkét biztosítottak a rémtettek elkövetésére.

Sikere abban is állt, hogy egész személyét teljes homály övezte. Állandóan bujkált, rendszeresen maszkot hordott, szinte sosem lehetett tudni, éppen hol tartózkodik. A Le Monde csak „láthatatlan dzsihádistaként” hivatkozott rá. Beszámolók szerint elképesztően paranoiás lett, sosem engedte magát fotózni, sokszor még a privát találkozókon is inkognitóban jelent meg. Abu Ali a The Guardiannek elmesélte az egyik mecsetben tett látogatását. Teljesen váratlanul érte az ottaniakat, a telefonos közvetítést azonnal leállították, biztonsági őrök lepték el a helyszínt. A nőket felküldték egy külön helyiségbe, miközben elmondta az éppen aktuális beszédét. Amikor végzett, kiviharzott a mecsetből, az őrök pedig még 30 percen keresztül senkit nem engedtek távozni. Talán ennek a titokzatosságnak köszönhető, hogy ellenségei éveken át hiába próbálták megölni.

Az elemzők megosztottak a tekintetben, hogy mi lenne az Iszlám Állam sorsa Baghdadi halálát követően. Az egyik oldal úgy véli, a kalifa tudatosan olyan decentralizált vezetést épített ki a szakértő „miniszterekkel”, hogy a kegyetlen harc egy sikeres merénylet után is ugyanúgy folytatódna. Mások viszont úgy gondolják, nehezen lehetne pótolni a Mohamed leszármazottjának tartott vallástudóst, aki elődeinél sokkal innovatívabb és eredményesebb volt a terrorpiacon. Talán ebben reménykedtek az oroszok is, amikor a légierővel célba vették rejtekhelyét.

A dzsihádista állam bukásához azonban az is kell, hogy ne legyen valahol a szoba sarkában egy hallgatag, félénk, de a végletekig fanatikus, új Baghdadi, aki ismét vérbe borítaná a világot.

 

A szexragadozó

Abu Bakr al-Baghdadi privát életéről rendkívül változatos információk keringenek a világhálón. Az iraki belügyminisztérium tájékoztatása szerint az Iszlám Állam vezető-jének két felesége volt, Asma és Israa. Előbbi-től öt, míg utóbbítól egy gyereke született. Róluk tulajdonképpen semmi mást nem lehet tudni. 
Libanoni hatóságok elfogtak az al-Nuszra elleni akció keretében egy többgyermekes anyukát, akiről később kiderült, hogy 2008-ban Baghdadi felesége volt. Saga al-Dulaimi a svéd sajtónak adott interjújában elmondta, sosem volt igazán szerelmes a második férjébe, a házasságba az apján keresztül került bele. „Nagyon titokzatos személyisége volt, nem mertem vele vitába szállni” – emlékezett vissza. Saga elbeszélése szerint Baghdadi akkoriban az egyetemen tanított, sokszor napokra nyoma veszett. A gyerekeket emlékei szerint nagyon szerette, vele azonban közömbös volt. Amikor 2009-ben elhagyta, utólag kiderült, hogy gyermeket várt tőle. Hágárt DNS-vizsgálatnak is alávetették, ami bizonyította, hogy Baghdaditól van.
Egy iraki hírügynökség másfél éve arról írt, hogy 2015 októberében a kalifa az iraki Ninivében elvett feleségül egy német tinédzser lányt, Diane Krugert. A fiatal az elsők között indult útnak, hogy csatlakozzon az Iszlám Államhoz. Állítólag óriási befolyása volt a terrorszervezet női részlegére, ő koordinálta a női ügyekben hozott saría ítéleteket, de részt vett egy speciális tábor vezetésében is, ahol a női öngyilkos merénylőket képezték ki. 2016-ban több médium is arról számolt be, hogy a lánynak két társával együtt sikerült megszöknie, miközben Baghdadi különosztagot küldött a kézrekerítésére.
Nem a német tinédzser lány volt az egyetlen, akit a terrorvezér szexrabszolgaként tartott. Kiszabadult jazidi lányok beszámolóiból kiderült, hogy rendszeresen megerőszakolt egy Kayla Mueller nevű amerikai túszt is, akit még 2013-ban raboltak el Szíriában. Az emberi jogi aktivistaként tevékenykedő fiatal nőt házasságra is kényszerítette, 2016-ban bekövetkezett haláláig rendszeresen bántalmazta más szexrabszolgák jelenlétében. Egy kimenekített dán fotós szerint egy ízben megpróbálták kamerák előtt rábírni, hogy tagadja meg keresztény hitét. Állítása szerint a lány ezt megtagadta, bátorságán a szobában levő férfiak megdöbbentek.

Olvasson tovább: