Kereső toggle

Zátonyra futott néppártosodás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bármennyire igyekezett kiszélesíteni társadalmi befolyását a Nemzeti Front vezetője, nem sikerült maga mellé állítani két kulcsfontosságú szavazótábort.

Két bizarr pillanat is volt a francia elnökválasztás kampányfinisében, amivel Marine Le Pen akarva-akaratlanul két fontos választói csoportot is megsértett: a francia zsidókat és a francia keresztényeket.

Április elején egy televíziós műsorban megkérdezték a szélsőjobboldalinak tartott jelölttől, hogy egyetért-e Jacques Chirac korábbi köztársasági elnök álláspontjával, aki 1995-ben elsőként ismerte el a francia állam felelősségét a „Vél d’Hiv” nevezetű zsidókat célzó razzia megszervezésében. (1942-ben 4500 francia csendőr közreműködésével egy éjszaka alatt 13 500 párizsi zsidót tartóztattak le, akiket azonnal koncentrációs táborokba vittek.) Marine Le Pen a kérdésre úgy felelt, hogy szerinte nincsen állami szintű felelősség, legfeljebb egyéni felelősségek. A szokatlan kijelentés azért is érthetetlen, mivel az ezzel kapcsolatos viták már közel húsz éve nyugvópontra kerültek, miután széleskörű társadalmi egyetértés alakult ki a francia állam felelősségét illetően.

Így szavaztak a francia keresztények

Pár nappal később a Nemzeti Front jelöltje elmondta, hogy leginkább XIII. Lajos kormányzójával, Richelieu bíborossal tudna azonosulni. A francia államférfi fokozatosan visszavonta a hugenottáktól a nantes-i ediktum által adományozott részleges jogokat. Le Pen úgy fogalmazott, a bíboros „modern államot akart, és talán joggal utasította vissza, hogy a vallás fontosabb legyen Franciaországnál”.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább: