Kereső toggle

Zátonyra futott néppártosodás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bármennyire igyekezett kiszélesíteni társadalmi befolyását a Nemzeti Front vezetője, nem sikerült maga mellé állítani két kulcsfontosságú szavazótábort.

Két bizarr pillanat is volt a francia elnökválasztás kampányfinisében, amivel Marine Le Pen akarva-akaratlanul két fontos választói csoportot is megsértett: a francia zsidókat és a francia keresztényeket.

Április elején egy televíziós műsorban megkérdezték a szélsőjobboldalinak tartott jelölttől, hogy egyetért-e Jacques Chirac korábbi köztársasági elnök álláspontjával, aki 1995-ben elsőként ismerte el a francia állam felelősségét a „Vél d’Hiv” nevezetű zsidókat célzó razzia megszervezésében. (1942-ben 4500 francia csendőr közreműködésével egy éjszaka alatt 13 500 párizsi zsidót tartóztattak le, akiket azonnal koncentrációs táborokba vittek.) Marine Le Pen a kérdésre úgy felelt, hogy szerinte nincsen állami szintű felelősség, legfeljebb egyéni felelősségek. A szokatlan kijelentés azért is érthetetlen, mivel az ezzel kapcsolatos viták már közel húsz éve nyugvópontra kerültek, miután széleskörű társadalmi egyetértés alakult ki a francia állam felelősségét illetően.

Így szavaztak a francia keresztények

Pár nappal később a Nemzeti Front jelöltje elmondta, hogy leginkább XIII. Lajos kormányzójával, Richelieu bíborossal tudna azonosulni. A francia államférfi fokozatosan visszavonta a hugenottáktól a nantes-i ediktum által adományozott részleges jogokat. Le Pen úgy fogalmazott, a bíboros „modern államot akart, és talán joggal utasította vissza, hogy a vallás fontosabb legyen Franciaországnál”.

A francia Protestáns Föderáció „felelőtlen beszédnek” minősítette a jelölt szavait, bár hozzátették: Le Pen vélhetően a mai iszlám vallásra gondolt. A Nemzeti Front ugyan igyekszik mindent megtenni azért, hogy szélesítse társadalmi bázisát, a hasonló kijelenté-sek miatt mégis többnyire kudarcot vall. A zsidó szavazóktól jelzésértékű, hogy a francia izraeli nagykövetségen leadott szavazatok közül az első fordulóban François Fillon kapta a legtöbb voksot, míg a második fordulóban Emmanuel Macron 96 százalékot szerzett. A francia zsidóság érdekképviseleti szervezetei szinte kivétel nélkül a Macron melletti szavazásra buzdítottak.

A protestáns és evangéliumi keresztények körében ez a támogatás nem volt ennyire nyílt, bár a keresztény szervezetek többsége a „Marine Le Pen elleni” szavazásra buzdított. Ez magában foglalta az érvénytelenül történő voksolás lehetőségét is. Míg 2002-ben a katolikus püspöki konferencia a Jean-Marie Le Pen elleni szavazásra buzdított, idén nem foglaltak egyértelműen állást. Azonban egy közvélemény-kutatás kimutatta, hogy a katolikus szavazók közül az aktív vallásgyakorlók inkább Macronra szavaztak, mintsem Le Penre. A „gyakran misére járó” katolikusok több, mint 71 százaléka szavazott a centrista jelöltre.

Rekordmennyiségű érvénytelen szavazat is született a május 7-ei választáson. Sok keresztény morális szempontból inkább a „fehér” szavazást választotta, főleg Macronnak az azonos neműek házasságával és az LMBT-jogokkal kapcsolatos kijelentései miatt. A vezető keresztény hírportálok ugyancsak az érvénytelen szavazásra buzdítottak.

De mitől tartanak pontosan?

Az érintett szavazótáborok többnyire attól tartanak, hogy a Nemzeti Front esetleges hatalomra kerülésével jelentősen korlátoznák az országban a vallásszabadságot. Le Pen kijelentései alapján kérdésessé vált, hogy a zsidók számára továbbra is engedélyeznék-e a kipa viselését közterületen, illetve a kóser húsvágást. A terrorizmus elleni harc miatt pedig további szigorítások várhatóak, ami a muszlimok mellett leginkább az evangéliumi keresztényeket érintené. A programban szereplő javaslatok szerint betiltották volna a hitélet külföldi pénzforrásból történő támogatását, valamint kérdésessé válna a szabadtéri evangelizációk lehetősége is. A javaslatok érzékenyen érintenék az alapítványi szinten működtetett keresztény iskolákat is.

Le Pen programja korlátozná a kettős állampolgárságot is, ami többek között azt jelentené, hogy egy francia-izraeli szavazónak választania kellene a két állampolgársága között. A francia karizmatikus gyülekezetekben a bevándorlás ilyen szintű korlátozása szintén kulcskérdés, mivel a lelkészek és a tagság egy jelentős része is bevándorlókból tevődik össze.

Olvasson tovább: