Kereső toggle

Trump otthon volt Jeruzsálemben

Sikert aratott az amerikai elnök bemutatkozó izraeli útján

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

36 órát töltött Donald Trump Izraelben (ebből két és felet a palesztin fennhatóság alatt álló Betlehemben), és ezalatt hét beszédet és sajtótájékoztatót tartott, ugyanennyi különböző helyszínen. Megszólalásokból, gesztusokból és fotólehetőségekből tehát nem volt hiány, és az üzenetre sem lehetett panasz izraeli részről. Bár voltak témák, amelyeket az elnök került (például az amerikai nagykövetség átköltöztetése) és béketervének részleteiről sem árult el részleteket, azt megtudhattuk, hogy Trump szereti és értékeli Izraelt, nemcsak mint startup-nemzetet, hanem mint olyan országot, amely évezredek óta őrzi az Írásokat és tiszteli Isten szellemének a jelenlétét ezen a földön. Az elnök úgy sétált végig a közel-keleti porcelánbolton, hogy nem tört össze semmit, és ezzel nyitva hagyta az ajtót a folytatáshoz.

Barack Obamára négy évet kellett várni Izraelben. Az előző elnök első hivatali ciklusában teljesen kihagyta a zsidó államot, miközben többször járt a térségben (2009-ben Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Irakban és Törökországban, 2010-ben és 2012-ben pedig összesen háromszor Afganisztánban), és csak újraválasztása után látogatott Izraelbe, igaz, akkor az első úti célja volt a zsidó állam. Ezzel szemben most Trump elnöksége első külföldi útját a Közel-Keleten kezdte, és ezzel már önmagában megadta az izraelieknek azt a megbecsülést, amit sokan úgy éreztek, hogy elődje elmulasztott.

„Izraeli szempontból nagyon sikeres volt Trump látogatása – értékelte Somfalvi Attila, az izraeli Ynet hírportál vezető szerkesztője az elnöki vizitet – bizonyította, hogy erős az amerikai–izraeli kapcsolat, bemutatta, hogy Izrael milyen fontos a Fehér Ház számára. Trump segített abban, hogy Izrael a legjobb oldaláról mutathassa meg magát az idelátogató nemzetközi tudósítók előtt, elismerte és értékelte azt, amit az ország elért a múltban és a jelenben egyaránt.”

Somfalvi szerint alapvetően bemutatkozó látogatást tett Trump, amely során kerülte a megosztó témákat, nem tett úgymond „nagy bejelentést”. Nem beszélt sem az amerikai nagykövetség átköltöztetéséről, sem a korábban kötelező mantrának számító „kétállami megoldásról”, a „67-es vonalakat”, vagy a települések építésének leállítását sem említette –, hanem arra törekedett, hogy „megpuhítsa” a feleket, mielőtt előállna a konkrét javaslataival. „Az izraelieket mindenesetre sikerült megnyernie – a hétköznapi izraelieket és Netanjahu miniszterelnököt is – azt mondta, amit az itt élők a legjobban szeretnek hallani. Azt, hogy Amerika mennyire szereti őket és kiáll értük, nem engedi, hogy Irán atomfegyverhez jusson. Azokkal a szavakkal beszélt a terrorizmusról, ahogyan itt beszélnek erről. Figyelmeztette a palesztinokat, hogy nem fogadható el az uszítás és a terror megjutalmazása. Okosan felismerte, hogy bizalmat kell építenie, nem fogalmazott meg előzetes elvárásokat, és ezért gyakorlatilag mindenki kedvezően értékelte azt, amit mondott.” Az optimista kijelentései mögé, hogy miként képzeli el a nagy egyezményt az „egyformán békeszerető Netanjahu és Abbász” között, Trump egyelőre nem tett konkrétumokat, de nem is rontott el semmit. „Még odahaza, a vele nagyon kritikus amerikai liberális sajtó is alapvetően sikeresnek értékelte az izraeli látogatást” – mondta az Izraelben született, de lapunknak magyarul nyilatkozó újságíró.

Az utazásnak tehát a gesztusok hordozták az üzenetét, és ebből bőven kijutott. Trumpnak a jeruzsálemi óvárosban tett látogatása előzetesen ellentmondásosnak tűnt, mert ugyan hivatalban lévő amerikai elnökként először vállalta, hogy felkeresi a Nyugati falat, de munkatársai kikötötték, hogy ide nem kísérheti el egyetlen izraeli vezető sem. Ebből többen azt a következtetést vonták le, hogy az elnök nem ismeri el Izrael szuverenitását a zsidó nép legszentebb helyei felett. A látogatás alapvetően cáfolta ezeket az aggodalmakat, mert kiderült, Trump számára a Nyugati fal és a Szent Sír Bazilika felkeresése elsősorban spirituális élmény volt, amit nem akart politikai látványossággá tenni. Az utazás előkészületei során az amerikaiak tisztában voltak azzal, hogy vannak izraeli politikusok, akik a látogatást a maguk céljaira akarnák kisajátítani. Ezért nem az izraeli parlamentben, a Kneszetben tartotta Trump a beszédét, bár ez volt az elsődleges választásuk. A Jerusalem Post azonban úgy értesült, hogy amikor kiderült, nem lehet garantálni, hogy egyetlen képviselő sem zavarja meg bekiabálással a világszerte élőben közvetített eseményt, inkább elálltak a helyszíntől. Így is volt, aki a 15 másodperces hírnévért képes volt bohócot csinálni magából: Oren Hazan Likud-képviselő a repülőtéren hívatlanul befurakodott a felsorakozott vezetők közé, majd amikor Trump odaérkezett, gyorsan egy szelfit nyomott az elnökkel, miközben Netanjahu megpróbálta megakadályozni. Jószerint ez volt a látogatás egyetlen disszonáns mozzanata, mondhatjuk, szerencsére.  

Trump maga így szólt jeruzsálemi élményeiről az utolsó helyszínen, az Izrael Múzeumban tartott beszédében: „Tegnap meglátogattam a Nyugati falat, és csodálattal adóztam Isten jelenléte és az emberi kitartás előtt. Meghatottan tettem kezemet a falra, és imádkoztam azon a szent helyen, Isten bölcsességét kérve. Meglátogattam a Szent Sír Bazilikát is, ahol szintén imádkoztam, azon a helyen, amelyet világszerte tisztelnek a keresztények. Koszorút helyeztem el a Jad Vasemben, tiszteletemet kifejezve, valamint emlékezve és gyászolva a holokausztban meggyilkolt hatmillió zsidó emléke előtt. Megígértem ott, és megígérem ma is ezeket a szavakat: Soha többé!”

 

Trump a pápánál

Donald Trump útjának harmadik állomásán, a Vatikánban is az ismerkedés volt a cél. Az elnök most találkozott először Ferenc pápával, jóllehet korábban váltottak már néhány keresetlen szót egymással – ha nem is közvetlenül, csak üzenetek formájában. Emlékezetes volt, hogy az elnökválasztási kampány elején – amikor Trump még csak egy volt a tucatnyi republikánus aspiráns közül – a pápa egy sajtóbeszélgetésen éles megjegyzést tett rá, mondván: „Nem keresztény egy olyan ember, aki csak falépítésen gondolkodik, nem pedig azon, hogy hidakat építsen”. Trump sem fogta vissza magát, azonnal reagált egy kampánygyűlésen: „Egy vezetőnek, különösen vallási vezetőnek sincs joga ahhoz, hogy megkérdőjelezze egy másik ember vallását vagy hitét. Ha és amennyiben az ISIS megtámadja a Vatikánt – és mindenki tudja, hogy ez az ISIS számára a végső cél –, akkor biztosíthatom Önöket arról, a pápa azért fog imádkozni, hogy bárcsak Donald Trump lenne az elnök”.
Nos, Donald Trump elnök lett, bár ebben Ferenc pápa imái aligha segítették. Igaz, az elmúlt hetekben az egyházfő igyekezett tompítani korábbi szavait, mondván, senkit nem akar megítélni, mielőtt megismerte volna. A két vezető a vatikáni találkozón igyekezett is kerülni a vitatémákat – ilyen pedig van bőven, a menekültektől kezdve a klímaváltozáson át a fegyverkereskedelemig – és a gesztusokra koncentrált. Trump ajándékba egy Martin Luther King írásait tartalmazó könyvritkaságot hozott magával, míg a pápa a delegáció minden tagjának egy rózsafüzérrel kedveskedett. A zártkörű találkozó végén a fotózásnál Trump jobban mosolygott, Bergoglio kevésbé, de az új-ságírók a vezetők környezetéből úgy értesültek, hogy „megolvadt a jég” a két vezető között. Trump mindenesetre kedélyesen azzal búcsúzott Ferenc pápától, hogy: „Sohasem fogom elfelejteni azt, amit Öntől hallottam.”

Olvasson tovább: