Kereső toggle

Megbukott Európában a populizmus?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az év elején sokan arra számítottak, hogy a Brexit és Donald Trump győzelmével Európába is begyűrűzik a rendszer- és EU-kritikus közhangulat. Az elmúlt fél év kulcsfontosságú választásain azonban rendre alulmaradtak a populista pártok. Az elégedetlenek tábora azonban egyre nő.

A z elmúlt hónapokban a szélsőjobboldalinak tartott pártok jelöltjei sem Ausztriában, sem Hollandiában, de még Franciaországban sem váltották be a rendszerkritikusok egyre növekvő táborának reményeit. A felmérések szerint az ősszel esedékes német választásokon is alulmarad a bevándorlásellenes AfD Angela Merkel Kereszténydemokrata Uniójával szemben.

Az európai választások általános tapasztalata, hogy hatalmas az elégedetlenség a szavazók körében a mainstream politikai pártokkal szemben, ám arra még nem állnak készen, hogy a radikális jobboldali pártokat juttassák hatalomra. Josef Janning, az Európai Tanács Nemzetközi Kapcsolatok berlini irodájának vezetője a szélsőjobboldali pártok európai vereségével kapcsolatban kijelentette: „ez történik, amikor a menekültválság nem dominál a címlapokon”. Janning szerint „mégsem olyan könnyű széttörni Európát a nacionalizmussal”. Az unió azonban nem lélegezhet fel, hiszen az EU-szkeptikus pártok szinte minden megmérettetésen a vereség ellenére rekorderedményt értek el.

A Die Presse osztrák lap vezércikkében emlékeztetett arra, hogy Macron győzelme nem jelenti egyben a „populizmus” bukását, hiszen az első fordulóban leadott voksok túlnyomó többsége olyan jelöltet támogatott, aki szkeptikus az Európai Unióval kapcsolatban. Ez különösen a júniusban esedékes francia parlamenti választáson nyomhat sokat a latba, ahol a függetlenként induló Macron újonnan alapított mozgalma még egyáltalán nem rendelkezik képviselői helyekkel. A centrista jelöltnek mindenképpen koalíciót kell alkotnia ahhoz, hogy vezető szerepét megszilárdítsa. Amennyiben sikerül eredményesen sakkoznia Macronnak, a többsebességes Európa tervének végrehajtása jelentősen felgyorsulhat.

Szakértők szerint a márciusi holland választásokon a kormányon maradt Mark Rutte egyedül – az éppen időben jött – Törökországgal kiprovokált szócsatának köszönheti azt, hogy felülmúlta az egyre népszerűbb Geert Wilderst.

A holland Szabadságpárt (PVV) veresége ugyancsak nem tekinthető a bevándorlás- és iszlámellenes erők bukásának, hiszen Wilders pártja rendkívül erős ellenzéki pozícióból nézheti végig a kormányalakítás nehézkes és hosszadalmas folyamatát, ami zömében a széttöredezett holland parlamentnek köszönhető. Elemzők szerint a PVV a következő négy évben tovább erősödhet, miután a bevándorlás és az iszlamizáció egyre több állampolgárt kifejezetten érzékenyen érint.

Ausztriában már tavaly ősszel vereséget szenvedtek a globalizáció-kritikusok, amikor Norbert Hofer, a Szabadságpárt jelöltje alulmaradt Alexander Van der Bellennel szemben az elnökválasztáson, amit Martin Schulz, az Európai Parlament volt elnöke úgy értékelt, hogy a zöldpárti jelölt győzelme „nagy veszteség a nacionalizmus számára”. Az elnökválasztáson a párt politikájának egyik gyenge pontja az osztrák EU-tagságról szóló népszavazás ígérete lehetett, lévén, hogy Ausztria exportőrként nagyban támaszkodik uniós kereskedelmi kapcsolataira. A felmérések azonban azt mutatják, hogy a bevándorlásellenes Szabadságpárt a jövő évben esedékes parlamenti választások kormánykoalícióját akár vezetheti is.

Németországban egészen más a helyzet. Az „Európa gépezetének” is nevezett országban a stabil gazdaság és az uniós tagságból származó előnyök nem biztosítanak megfelelő környezetet a jobboldali „populizmus” térnyerésének. Az AfD az európai társaihoz képest különösen rosszul teljesít, aminek az egyik oka az lehet, hogy a német állam a holokauszt óta eltelt hetven évben tudatosan építette a lakosságban a múlt bűneivel kapcsolatos felelősségtudatot, ami egyben a radikális jobboldaltól való tartózkodást is jelentette.

Eközben Olaszország továbbra is nehéz gazdasági helyzetben van, és az unió harmadik legnagyobb gazdaságaként túl nagy ahhoz, hogy csőd esetén az EU mentőcsomaggal kimentse. Az euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom (Movimento 5 Stelle) megelőzi a regnáló Demokrata Pártot (PD), és szakértők szerint is esélyes a győzelemre a következő választáson, ami ez év őszén vagy 2018 tavaszán esedékes. Az M5S győzelme esetén szakértők nem tartják valószínűnek, hogy a népszerű humorista Beppe Grillo által alapított párt végrehajtana egy szükséges, de népszerűtlen anyagi és strukturális reformprogramot, ami az olasz gazdaságot helyreállítaná. Amennyiben a mozgalomnak kormánykoalíciót kellene alakítania, azt valószínűleg másik intézményellenes és euroszkeptikus párttal tenné, amely ha sikeres, egzisztenciális válságot tud okozni Európa számára.  A párt megválasztása esetén az euró kamatlábát radikálisan felvinné. Szakértők szerint a Brexit tárgyalásokat is kisiklatná, mivel ez esetben Brüsszel az EU túlélésére összpontosítana az Egyesült Királysággal való kompromisszum megkötése helyett.

Olvasson tovább: