Kereső toggle

Irán csendes térnyerése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Haszan Rohani megőrizné hatalmát.

Idén nyáron lesz két éve, hogy a nagyhatalmak Iránnal aláírták a „mérföldkőként” ünnepelt nukleáris keretegyezményt, ám azóta sem láttunk többet a perzsa állam atomprogramjából. Trump Amerikája gyanakodva nézi a síita birodalomépítést, ahogy a közel-keleti szunnita monarchiák és Izrael is - a nemzetközi közösség jó része azonban sokkal engedékenyebb Iránnal szemben, mint néhány évvel ezelőtt. Teherán ballisztikus rakétatesztekkel és fegyverbizniszekkel csendesen feszegeti a határokat, az iráni elnökválasztással pedig eldől, hogy hivatalosan is átvált-e az ország a keményvonalas politikára.

Iránban május 19-én tartják az elnökválasztást, amikor a 2015-ös nukleáris megállapodás után most először szavaznak az államfő személyéről, egyúttal az ország további külpolitikai irányáról is. A több mint ezerhatszáz aspiráns közül az Őrök Tanácsa (a legfelsőbb vallási és politikai vezetőként fellépő ajatollah által kinevezett 6-6 jogi szakértő és egyházjogász) hat jelölt indulását hagyta jóvá. Közülük ketten igazán esélyesek: a jelenleg elnöklő, mérsékeltnek számító Haszan Rohani és a keményvonalas Ebrahim Rajszi. (A szélsőséges kijelentéseiről híres korábbi elnök, Ahmadinezsád is regisztrálta magát, de a mullahok nem engedték indulni a köztársasági elnöki székért.) Rajszinak nem csupán az kedvez, hogy ő a teokratikus köztársaságban igazán perdöntő befolyású ajatollah, Ali Khamenei bizalmi embere és lehetséges utódja, hanem az is, hogy Rohanival sokan elégedetlenek amiatt, hogy a nemzetközi nyitás és a szankciók feloldása ellenére sem tudott számottevő gazdasági fellendülést produkálni. Rajszi a befolyásos Asztan Kudsz Razavi segélyalapítvány felügyelője, így eredményesen tud a szegények patrónusaként fellépni munkahelyteremtő ígéreteivel.

A keményvonalas aspiráns mellett szól az is, hogy Trump elnök megválasztása óta inadekvátnak tetszik a Rohani elnök és Mohammad Javad Zarif külügyminiszter által évekig gyakorolt „álmosolyok politikája”, amelyet a Forradalmi Gárda rakétatesztjeivel és a Golf-öböl menti ténykedésével már akkor megtorpedózott, amikor még nem volt biztos az amerikai választások kimenetele. Az amerikai elnök találkozása az Irán-ellenes Abu Dhabi hercegével, valamint az Irán legfőbb regionális riválisaihoz, Szaúd-Arábiához és Izraelhez törté-nő elnöki utazás szintén megerősíti a perzsa államot ellenségesebb politikája tekintetében. Mindazonáltal Rohani volt az, aki tető alá tudta hozni a tíz éve várt multilaterális alkut, és megnyitotta a nemzetközi piacokat Irán számára, így a közvélemény egy része továbbra is őt, és vele együtt a békésebb, nyugatbarát irányzatot támogatja.

A 2015-ben létrejött multilaterális keretegyezmény nyomán nem szerelték le Irán katonai célú tevékenységét, csupán befagyasztották tíz évre, a nukleáris létesítményeinek polgári felhasználását nemzetközi ellenőrzés hivatott biztosítani. A megállapodásnak alapvetően nagyobb átláthatóságot kellett volna eredményeznie a perzsa atomprogram tekintetében, ám – az Iran Watch internetes oldal megfogalmazása szerint – az inkább egy újabb diplomáciai leplet borított a perzsa hatalom kétes nukleáris tevékenységére. Azóta is csak ímmel-ámmal hallani arról, hogy Irán miként tartja be, vagy éppen hágja át a megállapodást, az egyezmény óta ugyanis „bizalmasnak” minő-sítettek több adatot is az iráni atomprogrammal kapcsolatban.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) és az ENSZ BT az utóbbi időben a korábbi, büntető jellegű fellépésük helyett megenge- dőbb módon viszonyulnak a perzsa államhoz. A NAÜ a korábbiakhoz képest jóval kevesebb, és kevésbé részletezett adatokat közöl, az egyezmény megvalósításáért felelős Vegyes Bizottság pedig a nyilvánosság elől rejtett módon végzi tevékenységét. Korábban a NAÜ részletesen beszámolt arról, hogy melyik nukleáris létesítménynek mely eszközeit, mikor és milyen metódussal vizsgálták meg. Feltárták, hogy pontosan mit vizsgálnak és milyen eredményre jutottak; Irán együttműködött-e az ügynökséggel, illetve megoldották-e a nemzetközi közösséget aggasztó kérdést. Az egyezmény implementálása óta azonban gyakorlatilag arról sem értesülhet a nyilvánosság, hogy ha Irán nem engedi be az ellenőröket atomlétesítményei gyanúsnak vélt részeire, ha érzékeny nukleáris elemeket importál, vagy ha a keretegyezmény értelmében átmeneti felmentést kér annak valamely lényegi követelménye alól. Különösen visszás, hogy hamarabb ismerhetjük meg iráni forrásokból a hosszú távú dúsítás és annak hátterét biztosító kutatás-fejlesztés programjának megvalósítását is, mint a releváns nemzetközi szervezetek jelentése-iből. Az Iran Watch elemzése szerint mindkét szervezet adatközlési politikáján lehetne úgy alakítani, hogy a 2015-ös egyezményt ne kelljen újratárgyalni, az ugyanis nem várja el, de nem is akadályozza a fokozott transzparenciát.

Rex Tillerson amerikai külügyminiszter elmondása szerint a 2015-ös egyezmény alkalmatlan arra, hogy megakadályozza, csupán késleltetni tudja, hogy a perzsa állam nukleáris hatalommá váljon. Úgy véli, hogy az atomalku egyik legfőbb problémája, hogy nem vette számításba az Irán által jelentett egyéb fenyegetéseket, mint például a terrorszervezeteknek adott támogatásokat vagy az Irakban, Szíriában, Jemenben és a térség egyéb országaiban végzett destabilizáló tevékenységét. Irán már évtizedek óta erősíti regionális hatalmi státuszát, ám az arab tavasz óta több országban is kliensháborút (proxy war) vív a síita iszlám térnyerése érdekében. Mindezek nyomán a szaúdiak, akiket Irán nemrégiben teljes megsemmisítéssel fenyegetett meg, akár Izraellel is egy táborba kerülhetnek Teherán ellenében.

Nem erősíti a bizalmat az sem, hogy az elmúlt hónapokban az Iráni Forradalmi Gárda több ízben is ballisztikus rakétákat tesztelt; valamint az amerikai figyelmeztetések dacára rakéták, ágyúk, harckocsik és helikop- terek bevetésével hadgyakorlatot tartott, és az Egyesült Államok tengerészeti egységeivel is kikezdett több ízben. A szankciók feloldása következtében az oroszoktól érkező S-300 légvédelmi rakétarendszert sikeresen tesztelhették, amely 200 kilométeres hatótávolságon belül képes észlelni, követni és megsemmisíteni drónokat, ballisztikus rakétákat és repülőgépeket.

Irán rakátékkal teszteli a nemzetközi közösség türelmét.
Donald Trump amerikai elnök Twitter-bejegyzésben figyelmeztette Irán vezetőit, hogy „ne játsszanak a tűzzel”. Mohammad Javad Zarif iráni külügyminiszter szerint a történteknek semmi köze a 2015-ös nemzetközi egyezményhez és nem sérti a megállapodást implementáló 2231-es számú ENSZ BT határozatot sem. Zarif azt hangsúlyozta, hogy Iránnak joga van megvédenie magát. A NAÜ álláspontja ugyancsak az volt, hogy Irán a rakétatesztjeivel valóban nem sértette meg a megállapodást, hiszen nem egy nukleáris fegyver fejlesztését végezte. Az érem másik oldala, hogy ilyen módon az Egyesült Államok sem megy szembe a keretegyezményben foglaltakkal, amikor speciálisan a rakétatesztelésekért szankcionálja a síita hatalmat és az őket segítő személyeket és más entitásokat.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2231-es számú határozata felszólítja Iránt a fegyverkereskedelemtől és a ballisztikus rakéták tesztelésétől való tartózkodására (a hatályát vesztett 2010-es BT határozat még kategorikusan tiltotta őket ettől). Mindazonáltal a tanácsnak joga van olyan kéréseknek is helyt adni, amelyek meg akarják kerülni ezeket a szigorításokat – egy ilyen, összesen tízmilliárd dollárnyi orosz hadieszköz (például tankok, repülőgépek, tüzérségi fegyverek) szállítására vonatkozó kérés jelenleg is „elbírálás alatt” áll a BT-nél. A tanács annak dacára szavazhat bizalmat Iránnak, hogy jelentéseik alapján a perzsa állam már több ízben is áthágta a határozat korlátozásait (például a jemeni felkelők támogatása és ballisztikus rakétatesztjei révén). Tekintve, hogy az új határozat kevésbé világos diplomáciai üzenetet közvetít, szigorúan jogi szemmel nézve a perzsa állam nem egy direktívát sértett meg, csupán egy tanácsot hagyott figyelmen kívül. Irán egyelőre ügyesen lavírozik a békepárti és a militáns diplomácia között, amellyel egyértelműen nagyhatalmi politikát követ, és befolyását építi a térségben.

 

Iráni-magyar atomreaktor-építés

Gazdasági szempontból Magyarország is nyitott Irán felé. Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter még 2016 februárjában fogadta Ali Akbár Szálehi alelnököt, akivel tudományos és ipari együttműködésekről tárgyalt, majd Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes idén áprilisban megállapodott a helyi atomenergia-ügynökség vezetőjével, Irán és Magyarország nukleáris együttműködéséről. Ennek értelmében Iránnal közösen építenek 25 megawattos atomreaktorokat, amelyeket afrikai és ázsiai országoknak értékesítenek.

Olvasson tovább: