Kereső toggle

Feszült várakozás a Föld köldökén

69 éves lett az „Ősújország”, Izrael

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A heti rendszerességgel elkövetett véres merényletek és a futószalagon gyártott Izrael-ellenes nemzetközi határozatok után ismét Izraelre figyel a világ, miután Donald Trump bejelentette: első hivatalos külföldi útja a Szentföldre vezet. Helyszíni riport Jeruzsálemből.

A holokauszt-emléknappal, a jom hásoával vette kezdetét az az ünnepségsorozat, amelynek záróakkordjaként születésének 69. évfordulóját ünnepli Izrael állama. Ezen a napon megemlékeznek a soá hatmillió zsidó áldozatáról és az elesett ellenállókról. A sziréna hangjára az országban egy percre minden leáll: a járművek az utakon, az emberek a járdákon, és mozdulatlanul, lehajtott fejjel tisztelegnek az áldozatok emléke előtt.

A holokauszt-emléknapot követő hetedik nap a jom házikáron, vagyis az elesett katonák és a terrorizmus áldozatainak emléknapja. Ez a megemlékezés rendkívül érzékenyen érinti az egész országot, mivel a hadkötelezettség miatt szinte minden izraeli személyesen is érintett. A legtöbb embernek van olyan barátja vagy családtagja, akit az egymást folytonosan követő konfliktusokban veszített el, nem ritkán 18-20 évesen. Ezen a napon az érintettek ellátogatnak Jeruzsálemben a Herzl-hegyi temetőbe, és tiszteletüket teszik az áldozatok sírjainál. Idén 23 544 elesett katonáról emlékezett meg 9157 gyászoló szülő, 4881 özvegy és 1843 harminc év alatti árva.

Emlékesteket is tartanak, ahol fiatal és idős katonák beszélnek tapasztalataikról, veszteségeikről és azokról az elvesztett barátokról, akiknek emléke minden nap elkíséri őket. Az emlékezők fontosnak tartják a kívülállók számára is világossá tenni, hogy az elhunyt katonák népük békéjéért és biztonságáért áldozták életüket. Izrael soha nem volt az öncélú agresszió híve, csupán az őt érő terrortámadásokra igyekezett hatékonyan válaszolni, polgárai védelmében – hangsúlyozzák. Az emléknap során először a sziréna hangjára egyperces, majd másnap kétperces megállással és főhajtással adóznak Izrael hőseinek és a terror áldozatainak.

A sorban következő, harmadik ünnep a jóm háácmáut, a függetlenség napja. Ez idén május elején két napig tartó örömünneppel váltja fel a gyászos napokat, mintegy értelmet adva nekik. Sok izraeli meg is fogalmazza: a holokauszt-emléknap arra is emlékeztet, milyen ára van annak, ha nincs államuk, az elesett katonák napja pedig arra, hogy milyen ára van annak, hogy végre van. Az idei, 69. évforduló több szempontból is különleges. Izrael Állam születésnapja ugyanis ebben az évben május 2-ára esik, éppen Herzl Tivadarnak, a cionizmus atyjának és Izrael Állam megálmodójának a polgári naptár szerinti 157. születésnapjára.

Az ünnepre az egész ország kék-fehérbe öltözik, izraeli zászlók díszítik az utakat, házakat, autókat, ablakokat, sőt még a kirakatokat is. A függetlenség napjának előestéjén mind Jeruzsálem, mind Tel-Aviv óriási ünnepségsorozatot szervez, amely hivatalos megnyitóval kezdődik, majd tűzijátékkal és utcabállal folytatódik. A két nagyváros utcái megtelnek családokkal, fiatalokkal és öregekkel, az épületeket tematikus fényjátékok borítják, az utcákon spontán örömtáncot járnak az emberek, majd családi kerti partik következnek.

Az emlékezők hangsúlyozzák: az elhunyt katonák népük biztonságáért áldozzák életüket.
Az ünneplés másnap is folytatódik.

A hadsereg kiválóságait érdemrenddel tüntetik ki, új F–35-ös vadászgépek szállnak végig Izrael felett. Jeruzsálemben ekkor rendezik a nemzetközi bibliaismereti versenyt, majd átadják az Izrael-díjat.

Trump Izraelbe látogat

A függetlenség napjával egy időben fogadta el az UNESCO azt az újabb Izrael-ellenes javaslatát, melyben elvitatja Izrael jogát a fővárosához, Jeruzsálemhez. A döntés óriási felháborodást váltott ki Izraelben, többek között Danny Danon, Izrael ENSZ-nagykövete és Yair Lapid izraeli politikus részéről, akik kijelentették: Jeruzsálem Izrael örök, egységes fővárosa. Ezt semmilyen határozat sem képes semmissé tenni, hasonló Izrael-ellenes és antiszemita határozatokat a jövőben nem fognak passzívan eltűrni az UNESCO részéről – figyelmeztettek.

Érezhető, hogy egyre nagyobb a feszültség Jeruzsálem és Izrael státuszát illetőleg, s ezt az ünnepek és Donald Trump május 22-ei látogatása még jobban kiélezi. Számos izraeli vezető azt várja, hogy az amerikai elnök megerősíti ígéretét a nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésére. Biztató jelnek látják, hogy ez a látogatás lesz Trump első hivatalos tengerentúli útja, mely jelzi, hogy Izrael elsőbbséget élvez a programjában. Az is szimbolikus, hogy az elnök két nappal Jeruzsálem újjáegyesítésének 50. évfordulója előtt érkezik.

A politikusok valószínűnek tartják azt is, hogy az elnök újra akarja indítani a béketárgyalásokat az izraeli és a palesztin oldal között. E törekvéseket továbbra is beárnyékolja az a tény, hogy a Palesztin Hatóság és Mahmúd Abbász továbbra sem hajlandó elismerni Izraelt legitim államnak, valamint aktívan támogat anyagilag olyan terrorszervezeteket, melyeknek fő célja a zsidó állam megsemmisítése. A palesztin vezető a forrongó hangulatot még azzal is tetézte, hogy felszólította Nagy-Britanniát, kérjen bocsánatot a Balfour-nyilatkozatért, amely elismerte a zsidóság jogát egy saját, nemzeti hazához Palesztina területén. Habár Abbász perrel fenyegetőzött, a brit vezetés nem volt hajlandó eleget tenni kérésének.

 

Béketárgyalások előtt

Az i24 nevű izraeli televízió producerét, Miriam Pollockot kérdeztük az Izraelt érintő egzisztenciális fenyegetés mibenlétéről, valamint az újrakezdődő béketárgyalásokról.
„Véleményem szerint a jelenlegi legnagyobb fenyegetést Izrael létére Irán jelenti, amelynek vezetői számos alkalommal felesküdtek Izrael elpusztítására. Számos oka van annak, hogy Izrael nemcsak túlélte az őt körülvevő ellenséges környezetet, de virágzó állammá tudott válni rövid modern kori történelme alatt. Először is, a zsidó népnek nincs máshova mennie. Ez a földünk, ez az otthonunk, ide tartozunk, ezért mindent megteszünk azért, hogy megvédelmezzük. Egyszerűen nincs más lehetőség. Szeretjük ezt a földet és szeretnénk nagyszerűvé tenni. A másik fontos oka a sikereknek véleményem szerint az, hogy Isten megvédelmezi az ő népét.
Ami a béketárgyalásokat illeti, a palesztin társadalomnak teljesen meg kell változnia ahhoz, hogy a béke létrejöhessen. A palesztin terroristákat még mindig nagy tisztelet és felmagasztalás övezi a társadalom részéről. Utcákat és iskolákat neveznek el terroristákról, valamint a merénylők családjai jelentős díjazásban részesülnek a Palesztin Hatóság részéről. A palesztinok körülbelül kétharmada támogatja a harmadik intifádát, és 80 százalékuk úgy gondolja, hogy a zsidóknak semmi joguk nincs a föld egyik részéhez sem. Nagy részük elfogadhatónak tartja az öngyilkos merényleteket. Képtelenség békét kötni egy olyan néppel, amely a teljes kiirtásunkra esküdött fel, és abban hisz, hogy semmi jogunk nincs ehhez a földhöz. Éppen ezért pesszimista vagyok azzal kapcsolatban, hogy a közeljövőben létrejöhet egy békemegállapodás a két fél között.”

Olvasson tovább: