Kereső toggle

Atomok harca

Nagyhatalmi játszmák, kegyetlen diktatúra: Észak-Korea története napjainkig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben a növekvő nukleáris fegyverkezés egy globális háború kirobbanásával fenyeget, a háttérben egy ország több száz éves szenvedéstörténete húzódik meg. A délkelet-ázsiai ország történelmét végigolvasva rádöbbenünk, hogy a környező nagyhatalmak legalább akkora kárt okoztak a koreai népnek, mint kegyetlen kommunista diktátorai.

A Koreai-félsziget több ezer éves történelmét állandó belviszály és ismételten visszatérő nagyhatalmi függés jellemezte. A koreai uralkodók hol egymás hatalmi igényeinek, hol a környező országok imperialista térhódításának estek áldozatul.

Az utolsó egységes koreai államot a Csoszon-dinasztia ötszáz éves uralmának végén Kodzsong király alapította 1897-ben, aki az orosz és japán versengés közepette kikiáltotta a Koreai Császárságot. Uralkodása rövidéletűnek bizonyult, miután a feje fölött marakodó két nagyhatalom véres harca Japán győzelmével véget ért, és Koreát 1910-ben annektálták.

Ázsiai Auschwitz

Japán már a 16. század vége óta próbálta kiterjeszteni hegemóniáját a Koreai-félszigetre. Az 1592-ben kezdődő Imdzsin-háború egy rendkívül mély és mind a mai napig tartó japánellenességet alakított ki a koreai nép körében. A folyamatos hatalmi harcok végül egy protektorátusi szerződés aláírásához vezettek, ami 1905-től kezdve teljesen kiszolgáltatta a Koreai Császárságot a japán vezetésnek.

Az annektálást a nyugati hatalmak tiltakozás nélkül nézték, többségük úgy vélte, a fejlett országoknak joguk van uralkodni a fejletlenebb felett, mivel ez javára van a gyarmatnak és a gyarmatosítónak is. A megszállás ellen több felkelés is szerveződött a második világháború végéig tartó időszak alatt, bár az egységes fellépést jelentősen megnehezítette a belső megosztottság.

A brutális japán elnyomást jól szimbolizálja a 731-es alakulat véres ténykedése. Szakértők becslése szerint a titkos biológiai és vegyi hadviselési egység a tömeges emberkísérletek során több mint hatezer koreaival és kínaival végzett. A „Járványmegelőzési Kutatólaboratórium Politikai Osztály”-nak nevezett halálosztag a szovjetek és kínaiak ellen próbált meg kifejleszteni tömegpusztító fegyvereket úgy, hogy rendszeresen civilek ezreit kínozták meg kísérletezéseik során. A kifejlesztett fegyvereket a kínai lakosság ellen vetették be, becslések szerint 580 ezer embert gyilkolva meg ezekkel.

Az ázsiai Auschwitznak is nevezett rémálom végül a második világháborút követő megadással ért véget, amikor az elkövetők visszamenekültek hazájukba. Az amerikai történelem egyik sötét foltja, hogy Douglas MacArthur tábornok, a szövetséges megszálló erők főparancsnoka a kutatási eredmények átadásáért cserébe garantálta az alakulat büntetlenségét.

A háborút követően évtizedekig rendkívül rossz volt a viszony Japánnal, ami csak a gazdasági kárpótlás és a bűnbánati gesztusok hatására javult némelyest Dél-Korea esetében.

Vonal a NatGeo térképén

A japán gyarmatok kérdéséről már a második világháború során is egyeztettek a nagyhatalmak. Az 1943-as kairói konferencián Franklin Roosevelt, Winston Churchill és Csang Kaj-sek kijelentették: a koreai népnek az elnyomást követően függetlennek és szabadnak kell lennie. Pár nappal később Teheránban a szovjetek ígéretet tettek arra, hogy az európai harcokat követően ők is hadat üzennek a csendes-óceáni térségben. A felek elhatározták, hogy „egy megfelelő időpontban” helyreállítják a félsziget függetlenségét.

Az atombomba Hirosimára történő ledobását követően a Szovjetunió hadat üzent Japánnak, és villámgyorsan megkezdték az előretörést Koreában. Az amerikaiak aggódtak, hogy az egész térséget bekebelezi a Vörös Hadsereg, ezért megbíztak két fiatal tisztet, hogy határozzák meg a megszállási övezet határvonalát. 1945-ben Dean Rusk és Charles Bonesteel fogott egy National Geographic térképet, és teljesen felkészületlenül, rögtönözve a 38-as szélességi foknál húzták meg a vonalat. Fontos szempont volt, hogy nagyjából egyenlő részekre osszák a félszigetet úgy, hogy Szöul az amerikaiak kezére kerüljön.

A koreai háború brutális pusztítást végzett a félszigeten.
Korea déli részének megszállását John R. Hodge altábornagy hajtotta végre, aki a szakértők szerint sem politikai felkészültséggel, sem kellő helyismerettel nem rendelkezett. Habár a japán csapatok leszerelése sem szovjet, sem amerikai részről nem járt különösebb nehézséggel, a következő államvezetés kialakítása annál inkább. Délen megbuktatták a baloldali ideiglenes kormányt, majd felelősségre vonás nélkül a korábbi japán tisztviselők és rendőrök segítségével igyekeztek fenntartani a rendet.

Az Egyesült Államok az ENSZ segítségével választásokat hirdetett mindkét országrészben, azonban a szovjetek ezt nem fogadták el. 1948-ban végül véres merényletek és gyilkosságok kíséretében megtartották az ország első parlamenti választását, és megalakult a Koreai Köztársaság Li Szin Man vezetésével, aki rendkívül népszerűtlen volt elnyomó törekvései, politikai ellenfelei bebörtönzése és sikertelen reformprogramja miatt.

Pár héttel később a szovjetek válaszul kikiáltották a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot a japán megszállás elől Mandzsúriába költözött Kim Ir Szen diktátor vezetésével. Az észak-koreai államot az ENSZ nem ismerte el, így az egyesítés helyett a 38-as szélességi fok mindkét oldalán sajátos, párhuzamos diktatúra alakult ki.

Majdnem kirobbant a harmadik világháború

Sokak szerint hozzájárult Kim Ir Szen 1950-es meglepetésszerű támadásához, hogy az amerikai vezérkar kijelentette, nem vonják be Dél-Koreát az amerikai védelmi zónába. Miközben Li Szin Man déli diktátor fegyveres támadással fenyegette Északot, rendszeres határsértéseket követtek el a dél-koreai katonák. Végül 1950 tavaszán Sztálin engedélyt adott Kim Ir Szennek, hogy megindítsa invázióját a déli országrész ellen.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább: