Kereső toggle

Trump három üzenete

Demonstratív katonai lépések, bizonytalan célok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Minden Bombák Anyja. Kinek szólt az amerikai üzenet?

Donald Trump áprilisban három látványos katonai manőverrel jelezte, hogy az Egyesült Államok szakítani kíván az Obama-éra „erőtlenségével”. A sort a szíriai vegyifegyver-támadásra adott rakétacsapás nyitotta meg, majd Észak-Korea provokatív rakétakísérleteire válaszul Trump a térségbe küldte a flotta több egységét. Eközben Afganisztán egy távol eső tartományában ledobták az amerikai hadseregben rendszeresített legnagyobb hatóerejű nem nukleáris bombát, amit először vetettek be harctéri körülmények között.

Múlt heti számunkban beszámoltunk a szíriai bevetésről (Irányváltás. Hetek, 2017. április 13.), ami 180 fokos fordulatot jelentett a térségben: ez volt az első szándékos és közvetlen támadás az Egyesült Államok részéről a szíriai kormányerők ellen azóta, hogy hat évvel ezelőtt a közel-keleti országban polgárháború tört ki. A légibázis ellen bevetett 59 Tomahawk rakéta fordulat volt az elnök szempontjából is, hiszen korábban óva intette Obamát attól, hogy beavatkozzon a kaotikus szíriai konfliktusba.

A döntést Trump azzal indokolta, hogy az egyik legborzalmasabb vegyifegyver, a bénító hatású szaringáz bevetése civilek ellen olyan határvonal átlépését jelentette a szemében, amely után nem maradhatott tétlen.

Érdekesség, hogy a döntésben másvalaki is szerepet játszhatott. „Ivanka három gyermek anyja és van befolyása az elnökre. Biztos vagyok benne, hogy azt mondta: »Figyeljetek, ez valami szörnyű dolog«” – mondta a brit Telegraphnak adott interjúban Eric Trump, aki szerint az elnököt a rettenetes képek nyilvánvalóan motiválták a légicsapás elrendelésében. Ivanka Trump március óta tagja a fehér házi tanácsadó stábnak, férjével, az amerikai külpolitikára talán legnagyobb stratégiai befolyással bíró Jared Kushnerrel együtt. A kormányzati szerepet nem vállaló Eric Trump nyilatkozata inkább azokat a fenntartásokat erősíti meg, melyek szerint az új amerikai elnök eddigi külpolitikai döntései inkább rögtönzések sorozatának tekinthetők, mintsem egy következetes politika megvalósításának. Szíria ügyében felmerül a kérdés, hogy amennyiben Washington kikényszerítené Aszad eltávolítását, ki garantálná a megmaradt szíriai keresztény kisebbség védelmét? Számukra ugyanis az Aszad-ellenes iszlamista felkelők szinte ugyanakkora veszélyt jelentenek, mint az ISIS halálbrigádjai. Trump pedig kizárta azt, hogy amerikai szárazföldi csapatokat küldjön Szíriába.

Szintén fordulatot jelent Trump fellépése az észak-koreai konfliktussal kapcsolatban. Az elmúlt napok fordulatairól lapunk 5. oldalán írunk. Az amerikai stratégia ezen a fronton sem tűnik egyértelműnek: a Reuters tudósítása szerint a nagy sajtóvisszhang mellett a Csendes-óceánon útnak indított amerikai flotta valójában Ausztrália felé kanyarodott egy közös hadgyakorlatra, így a lépés elrettentő ereje korlátozott lehet. Arra a kérdésre sem látszik még válasz, hogy mit tesz Amerika, ha az eddigi észak-koreai politika folytatódik.

Az nyilvánvaló, hogy Washington kénytelen lenne beavatkozni szövetségesei – Dél-Korea és Japán – oldalán, ha Phenjan rakétáival célba venné ezeket az országokat. Jelenleg azonban Kim Dzsong Un a családi hagyományoknak megfelelően folyamatosan fejleszti haderejét, miközben időnként – hol sikeres, hol sikertelen, hol nukleáris, hol nagy hatótávolságú rakétákkal – fegyverkísérleteket végez, amelyek mind provokatív jellegűek, mégsem lehet őket nyílt agressziónak nevezni. Mint a brit Sky News katonai szakírója megjegyzi, Trump erőt akar mutatni, de nagyon nem szeretné, ha ezt az erőt alkalmazni is kellene egy olyan ellenféllel szemben, mint Észak-Korea. Bármilyen erőteljes megelőző csapást is mérne az amerikai hadsereg a kommunista diktatúra katonai létesítményeire, nem tudná megsemmisíteni a hatalmas létszámú észak-koreai hadsereget és a Szöulra irányuló több ezer nukleáris és hagyományos töltetekkel felszerelt rakétaüteget.

Még rejtélyesebbnek tűnik Trump harmadik üzenete, az afganisztáni óriásbomba-bevetés. A közel 10 tonna TNT-hatóerejű GBU-43/B bombát (amelyet amerikai elnevezéséből – Minden Bombák Anyja –  rövidítve MOAB-ként is emlegetnek) Nangarhar-tartományban vetették be egy részben föld alatti alagútrendszerbe telepített ISIS parancsnoki központ ellen. Bár a MOAB-ot még az iraki háború idején fejlesztették ki, eddig soha nem került bevetésre. Az Inverse katonapolitikai portál szerint az óriásbomba célja csak részben taktikai (több négyzetkilométernyi területen mindent elpusztít, és a robbanás, valamint a légnyomás ereje a föld alatti bunkereket is megsemmisíti), kifejlesztésének másik oka pszichológiai jellegű volt. A MOAB minden más, nem nukleáris fegyvernél drámaibb detonációt okoz, amit messziről is lehet tapasztalni, és a robbanás után atombombához hasonló füstfelhő képződik. A mostani bevetésben legalább 90 dzsihadista meghalt, a célpont kiválasztása mégis inkább annak szólt, hogy Afganisztán részéről nem kell válaszcsapásra számítani az erődemonstráció nyomán. Kérdés ugyanakkor, hogy kinek szólt az amerikai üzenet? Szíriának vagy Észak-Koreának a fentiek miatt aligha, így egy komolyan számba vehető tipp marad: Irán. A MOAB-ot ugyanis hatékony fegyvernek tartják a hegyek mélyébe épített iráni atomlétesítmények ellen.

Olvasson tovább: