Kereső toggle

Trump három üzenete

Demonstratív katonai lépések, bizonytalan célok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Donald Trump áprilisban három látványos katonai manőverrel jelezte, hogy az Egyesült Államok szakítani kíván az Obama-éra „erőtlenségével”. A sort a szíriai vegyifegyver-támadásra adott rakétacsapás nyitotta meg, majd Észak-Korea provokatív rakétakísérleteire válaszul Trump a térségbe küldte a flotta több egységét. Eközben Afganisztán egy távol eső tartományában ledobták az amerikai hadseregben rendszeresített legnagyobb hatóerejű nem nukleáris bombát, amit először vetettek be harctéri körülmények között.

Múlt heti számunkban beszámoltunk a szíriai bevetésről (Irányváltás. Hetek, 2017. április 13.), ami 180 fokos fordulatot jelentett a térségben: ez volt az első szándékos és közvetlen támadás az Egyesült Államok részéről a szíriai kormányerők ellen azóta, hogy hat évvel ezelőtt a közel-keleti országban polgárháború tört ki. A légibázis ellen bevetett 59 Tomahawk rakéta fordulat volt az elnök szempontjából is, hiszen korábban óva intette Obamát attól, hogy beavatkozzon a kaotikus szíriai konfliktusba.

A döntést Trump azzal indokolta, hogy az egyik legborzalmasabb vegyifegyver, a bénító hatású szaringáz bevetése civilek ellen olyan határvonal átlépését jelentette a szemében, amely után nem maradhatott tétlen.

Érdekesség, hogy a döntésben másvalaki is szerepet játszhatott. „Ivanka három gyermek anyja és van befolyása az elnökre. Biztos vagyok benne, hogy azt mondta: »Figyeljetek, ez valami szörnyű dolog«” – mondta a brit Telegraphnak adott interjúban Eric Trump, aki szerint az elnököt a rettenetes képek nyilvánvalóan motiválták a légicsapás elrendelésében. Ivanka Trump március óta tagja a fehér házi tanácsadó stábnak, férjével, az amerikai külpolitikára talán legnagyobb stratégiai befolyással bíró Jared Kushnerrel együtt. A kormányzati szerepet nem vállaló Eric Trump nyilatkozata inkább azokat a fenntartásokat erősíti meg, melyek szerint az új amerikai elnök eddigi külpolitikai döntései inkább rögtönzések sorozatának tekinthetők, mintsem egy következetes politika megvalósításának. Szíria ügyében felmerül a kérdés, hogy amennyiben Washington kikényszerítené Aszad eltávolítását, ki garantálná a megmaradt szíriai keresztény kisebbség védelmét? Számukra ugyanis az Aszad-ellenes iszlamista felkelők szinte ugyanakkora veszélyt jelentenek, mint az ISIS halálbrigádjai. Trump pedig kizárta azt, hogy amerikai szárazföldi csapatokat küldjön Szíriába.

Szintén fordulatot jelent Trump fellépése az észak-koreai konfliktussal kapcsolatban. Az elmúlt napok fordulatairól lapunk 5. oldalán írunk. Az amerikai stratégia ezen a fronton sem tűnik egyértelműnek: a Reuters tudósítása szerint a nagy sajtóvisszhang mellett a Csendes-óceánon útnak indított amerikai flotta valójában Ausztrália felé kanyarodott egy közös hadgyakorlatra, így a lépés elrettentő ereje korlátozott lehet. Arra a kérdésre sem látszik még válasz, hogy mit tesz Amerika, ha az eddigi észak-koreai politika folytatódik.

Az nyilvánvaló, hogy Washington kénytelen lenne beavatkozni szövetségesei – Dél-Korea és Japán – oldalán, ha Phenjan rakétáival célba venné ezeket az országokat. Jelenleg azonban Kim Dzsong Un a családi hagyományoknak megfelelően folyamatosan fejleszti haderejét, miközben időnként – hol sikeres, hol sikertelen, hol nukleáris, hol nagy hatótávolságú rakétákkal – fegyverkísérleteket végez, amelyek mind provokatív jellegűek, mégsem lehet őket nyílt agressziónak nevezni. Mint a brit Sky News katonai szakírója megjegyzi, Trump erőt akar mutatni, de nagyon nem szeretné, ha ezt az erőt alkalmazni is kellene egy olyan ellenféllel szemben, mint Észak-Korea. Bármilyen erőteljes megelőző csapást is mérne az amerikai hadsereg a kommunista diktatúra katonai létesítményeire, nem tudná megsemmisíteni a hatalmas létszámú észak-koreai hadsereget és a Szöulra irányuló több ezer nukleáris és hagyományos töltetekkel felszerelt rakétaüteget.

Még rejtélyesebbnek tűnik Trump harmadik üzenete, az afganisztáni óriásbomba-bevetés. A közel 10 tonna TNT-hatóerejű GBU-43/B bombát (amelyet amerikai elnevezéséből – Minden Bombák Anyja –  rövidítve MOAB-ként is emlegetnek) Nangarhar-tartományban vetették be egy részben föld alatti alagútrendszerbe telepített ISIS parancsnoki központ ellen. Bár a MOAB-ot még az iraki háború idején fejlesztették ki, eddig soha nem került bevetésre. Az Inverse katonapolitikai portál szerint az óriásbomba célja csak részben taktikai (több négyzetkilométernyi területen mindent elpusztít, és a robbanás, valamint a légnyomás ereje a föld alatti bunkereket is megsemmisíti), kifejlesztésének másik oka pszichológiai jellegű volt. A MOAB minden más, nem nukleáris fegyvernél drámaibb detonációt okoz, amit messziről is lehet tapasztalni, és a robbanás után atombombához hasonló füstfelhő képződik. A mostani bevetésben legalább 90 dzsihadista meghalt, a célpont kiválasztása mégis inkább annak szólt, hogy Afganisztán részéről nem kell válaszcsapásra számítani az erődemonstráció nyomán. Kérdés ugyanakkor, hogy kinek szólt az amerikai üzenet? Szíriának vagy Észak-Koreának a fentiek miatt aligha, így egy komolyan számba vehető tipp marad: Irán. A MOAB-ot ugyanis hatékony fegyvernek tartják a hegyek mélyébe épített iráni atomlétesítmények ellen.

Olvasson tovább: