Kereső toggle

Tömegsírok és emberrablások Kongóban

A megoldás messze van

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Emberrablások, tömegsírok, lefejezett rendőrök, gyerekkatonák. Az elmúlt hónapokban ezek mindennapos jelenségnek számítanak a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Március végén két fiatal ENSZ-alkalmazott humanitárius szakértő holttestére bukkantak, akiknek célja az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények kivizsgálása volt. A hágai nemzetközi bíróság szerint a kongói események háborús bűnnek számítanak.

A 34 éves Michael Sharp és a nála két évvel idősebb Zaida Catalán március közepén tűnt el tolmácsukkal együtt. Mindketten a Kongói Demokratikus Köztársaságban működő, MONUSCO néven ismert ENSZ békefenntartó misszió munkatársai voltak. A nem túl mélyre hantolt holttestükre helyi lakosok találtak Kasai provincia területén egy folyó mellett. Az amerikai fiatalember – aki egyébként egy kansasi főiskola történelmet és bibliai ismereteket oktató professzorának fia – munkája során többek között a kongói protestáns egyházak tanácsával együttműködve próbálta meggyőzni a lázadó csapatokat, hogy hagyják abba a harcokat. Erőfeszítése eredményeképpen 2015 januárjában mintegy 1600 harcos tette le a fegyvert.

Zaida Catalán 2010-ben otthagyta a svéd parlament Zöld Pártjában betöltött ügyvédi állását, és nemi erőszakkal szembeni tevékenységbe kezdett a Kongói Demokratikus Köztársaságban. Utolsó útjuk célja épp a kormányerők és a rivális törzsi csoportok harcai során elkövetett bűntettek kivizsgálása volt, amelyek során több mint 400 ember halt meg tavaly augusztus óta. Arra, hogy melyik oldal követte el a két emberjogi szakértő elleni gyilkosságot (a svéd nőt lefejezték), nem derült fény.

Az ENSZ jelentése szerint már 23 tömegsírt találtak, amelyekben kormánypárti és lázadó fegyveresek, és nem csekély számban civilek, köztük nők és gyerekek nyugszanak. A zavargások elsődleges okának a Kamwina Nsapu bandafőnök halála miatti bosszút tartják. A lázadó vezér tavaly júniusban indított felkelést Kasai tartományban a kormány intézményeivel és a biztonsági erőkkel szemben. Válaszul a rendőrség egy rajtaütés során megölte, halála óta eszkalálódott a konfliktus. A banda tagjai többnyire gyerekharcosok, akik általában botokkal és macsétákkal harcolnak a kormány felfegyverzett erőivel szemben, állami hivatalokat fosztogatnak és gyújtanak fel.

A kormányerők és a rivális törzsi csapatok összetűzése során mind harcosok, mind civilek nagy számban estek áldozatul. Március közepén tíz tömegsírt találtak, ahol legkevesebb 99 ember, köztük 18 gyermek tetemére bukkantak, akiket január és február hónapban gyilkoltak meg kormánypárti erők. Másnap 40 rendőrt fejeztek le a Kamwina Nsapu-párti lázadók. Ezt megelőzően egy hónappal közel 40 állítólagos lázadó milicistát öltek meg és temettek tömegsírba kormánypárti katonák. Egy másik incidens során 30 embert, köztük gyerekeket gyilkoltak meg a lázadók, akik a kormánypárti haderő által elkövetett atrocitások, a civilek ellen elkövetett gyilkosságok és nemi erőszak miatt akartak bosszút állni.

Március közepén egy videó került fel a közösségi hálóra, amelyben a hadsereg katonái 13 civilt, köztük nőket és gyermekeket öltek meg. A felvétel szerint az állítólagos lázadók legveszélyesebb fegyvere a csúzli volt. A videó alapján, amelyet továbbiak követtek, 7 katonát el is fogtak, és háborús bűnök vádjával elítéltek. A zavargások elől 2016 augusztusa óta közel 200 ezren menekültek el a tartományból.

Valószínű, hogy a lázongás oka nem kizárólagosan Kamwina Nsapu bandavezér halála. Kasai ugyanis fellegvára a legnagyobb ellenzéki pártnak. Az instabilitás politikai oka pedig abban rejlik, hogy a jelenleg is regnáló, 2011-ben másodszorra megválasztott elnöknek, Joseph Kabilának 2016 decemberében lejárt az alkotmányos mandátuma, de nem lépett vissza.

Még a jelenlegi zavargások kitörése előtt, tavaly novemberben az ország külügyminisztere, Raymond Tshibanda egy madagaszkári konferencián bejelentette, hogy a Kabila-kormány szakértőkkel, az ENSZ-szel és másokkal is konzultált. Ez alapján a szavazók regisztrációja 2017. július 31-ig lezáródik, és a választásokra 2018 áprilisában kerül sor. Egyben figyelmeztette az ellenzéket, hogy ne tüntessenek Kabila hivatalból való lelépése érdekében, mert ez a zavargások melegágya lesz. Jóslata bejött: napjainkra a ‘90-es évek óta folyamatosan zajló katonai konfliktus következtében összesen 6 millióan haltak meg, miközben Kongó a világ 10 legveszélyesebb országa közé tartozik. Bár az elmúlt év utolsó napjaiban megegyezés született az elnököt támogató koalíció és az ellenzék között, a korábban tervezett választásokat mégsem tartották meg. A kormány indoka, hogy az ország szűkös költségvetése nem teszi lehetővé a demokratikus választások lebonyolítását.

Bár a hatalmas kiterjedésű Kongó gazdag természeti kincsekben, úgy gyémántban, mint különböző fémekben, gazdasági ereje és infrastruktúrája messze a lehetőségek alatt marad. Ennek oka a több évtizede zajló, s olykor polgárháborúba torkolló fegyveres konfliktusok sorozata, valamint az óriási mértékű korrupció, amely a politika és a gazdaság szinte valamennyi szegmensére kiterjed.

2015-ben például 30 embert halt meg egy ellenzéki tüntetésen, akik a választási szabályok megváltoztatását követelték, nehogy Kabila elnök ciklusa lejártával alkotmányellenesen hatalmon maradhasson. Tavaly szeptemberben 53 ellenzéki halottja volt egy hasonló jellegű tüntetésnek.

Joseph Kabila egyébként a harmadik elnök, aki az ország 1960-ban kivívott függetlensége óta a kongói népet vezette. Apja, Laurent-Désiré Kabila 1997-ben távolította el az 1965 óta – több mint 30 éven át – az országot vezető korrupt diktátort, Mobutu Sese Sekót, és ragadta magához az elnökséget. Miután az idősebb Kabilát egyik testőre 2001-ben orvul megölte, fia, Joseph vette át a hatalmat. Negyven évvel az első és eddig egyetlen demokratikus választása után, 2006-ban a nyugati világ támogatásával Joseph Kabilát demokratikus úton elnökké választották.

Hogy lesz-e az országnak következő, demokratikusan megválasztott elnöke, egyelőre kérdéses, az pedig különösen az, hogy az új elnök az ellenzék soraiból kerül-e ki. Február elején jelentették be halálhírét az egyik legbefolyásosabb ellenzéki vezetőnek, a 84 éves Étienne Tshisekedinek, aki Belgiumban, kórházi kezelése során hunyt el. Félő, hogy halála az ellenzék széteséséhez vezet majd, ugyanis ő volt az a központi személyiség, aki az ellenzéki pártokat egységbe tudta volna kovácsolni. Márciusban tartóztattak le egy másik ellenzéki vezetőt, Ne Muanda Nsemit, aki az általa 1969-ben alapított, a kongói nép jogait és érdekeit képviselő Bundu dia Kongo mozgalmat irányítja. Az ellenzéki szerepvállalás különösen a nők esetében veszélyes, akiket minimális politikai aktivitás, akár egy tüntetésen való részvétel miatt is börtönbe vetnek, ahol aztán az őrök által sokszor csoportosan elkövetett nemi erőszaknak esnek áldozatul.

Hogy a mára szinte polgárháborús méreteket öltött zavargás mikor csitul, és mikor kerülhet sor békés rendezésre, egyelőre beláthatatlan. Az ENSZ mintegy évi 1,3 milliárd dollárt áldoz arra a 22 400 békefenntartóra, köztük 17 ezer katonára, akik a Kongói Demokratikus Köztársaságban a tartós fegyverszünetet hivatottak biztosítani. Bár az Egyesült Államok, amely az ENSZ békefenntartó erők közel 8 milliárd dolláros költségeinek csaknem harmadát állja, bizonyos szintű csökkentést irányzott elő, nem várható, hogy a kongói kontingens létszáma jelentősen csökkenni fog. Két munkatársuk halála a bizonyíték, hogy a konfliktus megoldása még messze van.

Olvasson tovább: