Kereső toggle

Rohamléptekkel halad előre Észak-Korea nukleáris programja

Rakétaválság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államok fokozta katonai jelenlétét a Koreai-félszigeten, jelentések szerint arra készülve, hogy konfliktus esetén elősegítse a kommunista diktatúra megdöntését. Phenjan sokkal komolyabb fenyegetést jelent, mint eddig feltételezték – ezt bizonyítja múlt heti, amerikai bázisok megtámadását szimuláló rakétatesztje; bejelentése, hogy rendelkezik kis méreténél fogva nagy hatótávolságú rakétára szerelhető nukleáris robbanófejjel; valamint az Egyesült Államokat elérni képes interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztéséről szóló számos hír. A kihívások kétségkívül más politikát kívánnak a Trump-adminisztrációtól, mint Obama passzív-agresszív, következetlen, bombázásokra és dróncsapásokra szorítkozó taktikája.

Az észak-koreai Központi Koreai Hírügynökség (KCNA) március 7-én megerősítette, hogy a kommunista rezsim Japánban lévő amerikai katonai bázisok megtámadására való képességét tesztelte előző nap. A nyugati partról indított négy ballisztikus rakéta közel 1000 km-t tett meg, mielőtt Japán kizárólagos gazdasági övezetén belül a tengerbe csapódott. „Egyértelmű, hogy Észak-Korea újfajta fenyegetést jelent” – figyelmeztetett Abe Sinzó, a szigetország miniszterelnöke. Jeffrey Lewis, aki a kelet-ázsiai atomsorompó-program igazgatójaként dolgozik a kaliforniai Middlebury Nemzetközi Tanulmányok Intézetben, úgy vélte, mivel Phenjan már korábban is kilőtt ugyanilyen rakétákat, ezúttal nyilvánvalóan nem az érdekelte, hogy a levegőben maradnak-e, hanem hogy milyen gyorsan lehet egy időben felröpíteni őket – vagyis tipikus háborús szituációt próbált el. A Kim Dzsongun vezette diktatúra legutóbbi akciója egybeesett a szokásos éves amerikai–dél-koreai közös hadgyakorlatnak és az új amerikai THAAD rakéta-légvédelmi rendszer dél-koreai telepítésének megkezdésével. Noha a THAAD-ot az Észak-Korea által is használt Scud rakéták ellen fejlesztették ki, egyszerre négy megsemmisítésével meggyűlne a baja.

Phenjan továbbá, a közelmúltban bejelentette, hogy sikerült előállítania olyan nukleáris robbanófejet, mely elég kicsi ahhoz, hogy nagy hatótávolságú rakétára szereljék, és hogy az Egyesült Államok elérésére képes interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztésén dolgozik. Szakértők egybehangzóan állítják, hogy Észak-Korea már most képes lenne csapást mérni Japánra és Dél-Koreára, illetve az ezekben az országokban állomásozó amerikai haderőre. Bruce Klingner elemző szerint a tavalyi rakétatesztek során air-burst (levegőben robbanó) bombákkal végrehajtott, Dél-Korea elleni támadásokat gyakoroltak. A nukleáris programjában az áttörés küszöbén álló diktatúra „arzenálját” becslések alapján jelenleg húsz atombomba és több tucatnyi gyártásához elegendő plutónium és dúsított urán teszi ki; rakétái emellett sokkal kifinomultabbak lettek.

A Fehér Ház a közelmúltban megvizsgálta a katonai erő alkalmazásának, illetve a kommunista rezsim megdöntésének lehetőségét nukleáris fenyegetés elhárítására. Szárnyra kaptak olyan jelentések, melyek szerint idén az amerikai haditengerészet különlegesen kiképzett elitegysége, az Oszama bin Laden elleni akciót végrehajtó SEAL Team Six is csatlakozott az éves dél-koreai hadgyakorlathoz. A szöuli Yonhap Hírügynökség úgy tudja, a megerősített hadi jelenlét része az észak-koreai vezetés eltávolítására felépített tervnek. A Pentagon tagadta a hatos SEAL csapat bevetését, ami érthető, hiszen mint a Fox Newsnak egy korábbi különleges műveleti irányító elmondta, „titokban kell tartaniuk, mire készülnek”. Elrettentésként ugyanakkor a szokásostól eltérően az Egyesült Államok egy héttel a március 6-i négyes koreai teszt után hivatalosan bejelentette, hogy Hellfire rakéták hordozására alkalmas Grey Eagle drónokat fog állomásoztatni Dél-Koreában. Jeffrey Lewis ezzel együtt arra figyelmeztetett, hogy amennyiben a hadvezetés nem hangsúlyozza egyértelműen, hogy a drónok koreai légtérben nem szállítanak rakétákat, a rendkívül súlyos válság könnyen háborúvá fajulhat. Lewis szerint Észak-Korea a rendszer megbuktatására irányuló kísérletek első jelére egyből atomfegyverhez nyúlna, és ez a stratégia különösen kényes erőviszonyokat teremt. „Háború esetén ők korán akarnak támadni, mi lépni akarunk, mielőtt ezt megtehetik, a dél-koreaiak pedig nem akarnák megvárni, hogy mi esetleg túl későn reagálunk” – magyarázta.

A diplomáciai úton elérhető eredmények biztosítására Rex Tillerson külügyminiszter szerdán Japánban tárgyalt, majd továbbutazott Szöulba, illetve Kínába. Feltehetően igyekezni fog szorosabb egységbe „összerázni” az Egyesült Államok térségbeli szövetségeseit Észak-Korea rohamtempójú nukleáris programjával szemben, és esetleg elérni, hogy közösen gyakoroljanak még nagyobb nyomást a kommunista rezsimre. Szankciókkal azonban eddig sem lehetett célt érni, emellett Kínának – noha támogatja Észak-Korea denuklearizációját – mások a prioritásai. A THAAD-rendszer érkezését például zokon vette, és ezt Szöullal szembeni korlátozásokkal, illetve az Egyesült Államok felé megfelelő stratégiai intézkedések kilátásba helyezésével jelezte. Vang Ji külügyminiszter Észak-Koreát és az Egyesült Államokat két egymásnak rohanó vonathoz hasonlította, melyek ütközését szerinte úgy lehetne elkerülni, ha Amerika felhagyna a Dél-Koreával közös hadgyakorlatokkal, Phenjan pedig a rakétatesztekkel. Holott, ha az amerikai haderő kivonulna, Dél-Korea valószínűleg saját nukleáris arzenált hozna létre, és ebben az esetben Japán sem akarna lemaradni, Pekingnek tehát legalább ugyanannyira érdeke lenne Észak-Korea féken tartása.

Tillerson küldetésének eredményességét megkérdőjelezheti a dél-koreai belpolitikai botrány is. A múlt héten a legfelsőbb bíróság elmozdította hivatalából az ország elnökét, miután kiderült, hogy bizalmas barátnője, Csoj Szun Szil alapítványai javára a kormányzat hatalmas pénzeket sajtolt ki hazai nagyvállalatoktól, emellett Csoj kormányzati döntésekbe is beleszólhatott (Dél-Korea Raszputyinja. Hetek, 2016. november 4.). Pak Gun Hje bukása ellenkező irányba mozdíthatja el az eddigi dél-koreai külpolitikát. Az északi szomszéd provokációi – melyeket a dél-koreai politikában „északi szélnek” neveznek – eddig konzervatív elnökjelöltek előnyére billentették a mérleget, a hatvan napon belül megtartandó választásokon viszont az Észak-Korea felé való nyitást szorgalmazó ellenzék győzelme várható. Az államfői posztra legesélyesebbnek tartott demokrata párti Mun Dzse In – annak ellenére, hogy emberi jogi ügyvédként dolgozott – a „napfény politika” szószólójaként az Észak-Koreával való gazdasági, végül politikai és katonai egyesülést szorgalmazza, és azt ígéri, felülvizsgálja az ország Egyesült Államokkal közös stratégiáját.

Ez a válság azonban az USA külpolitikájával kapcsolatban is felvet kérdéseket. A Trump-adminisztráció a jelenlegi kihívásokra akkor tud megoldást találni, ha korrigálja a Barack Obama által bevezetett, a haderő radikális csökkentését is magában foglaló „lead from behind” (háttérből irányítás) taktikát. Mint Victor Davis Hanson a National Review egyik cikkében fogalmaz, az ellenfél nem szívesen adja fel nehezen megszerzett előnyeit, ráadásul „az elrettentő erőt viszonylag könnyű tettetni, de nagyon sokba kerül helyreállítani”.

Olvasson tovább: