Kereső toggle

Mi készül a Közel-Keleten?

Tárgyalások a Washington, Moszkva, Jeruzsálem háromszögben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Donald Trump közel-keleti megbízottja öt órát tárgyalt Jeruzsálemben Benjamin Netanjahuval, és meghívta Washingtonba Mahmúd Abbászt, a Palesztin Hatóság elnökét. Előzőleg az izraeli miniszterelnök Moszkvában egyeztetett Vlagyimir Putyinnal. Az amerikai elnök még februárban azt ígérte, hogy „valami olyan nagyszabású tervvel” készül előállni a Közel-Kelettel kapcsolatban, amire a „legtöbben nem is gondolnának”. A terv tartalmáról még keveset tudni, de az előkészületek láthatóan intenzívek. Összegyűjtöttük, mi is lehet a Trump-kezdeményezés tartalma.

Benjamin Netanjahu és Vlagyimir Putyin a fejlett világ két olyan veterán vezetője, akiknek politikai vezetői pályafutása a kilencvenes évek végén indult. Jól ismerik egymást, és gyakran egyeztetnek is, csak a 2015-ös szíriai orosz beavatkozás óta ötször találkoztak. Március elején Moszkvában tartott megbeszélésükön természetesen téma volt Szíria, de már elsősorban a jövő szempontjából. Oroszország azt keresi, hogyan tudná megőrizni a Közel-Keleten megerősödött pozícióját a Trump által elindított geopolitikai irányváltás idején is. Ehhez Putyinnak arra van szüksége, hogy az Egyesült Államok elismerje Oroszország régi-új világhatalmi státusát. Az orosz elnök tisztában van azzal, hogy Netanjahu és Trump a februári washingtoni találkozójukon kívül is heti rendszerességgel egyeztetnek, így az izraeli miniszterelnök – aki egyszerre van jóban mindkét szuperhatalom vezetőjével – jelentősen felértékelődött Moszkva szemében.

Netanjahu ezt igyekezett is kihasználni. Azt kérte Putyintól, segítsen Szíriában garantálni azt, hogy a harcok lezárulta után nem maradnak vissza az iráni forradalmi gárda és a Hezbollah egységei. Természetesen az izraeli vezető tisztában van azzal, hogy Irán Oroszország szövetségese, de az új helyzetben Jeruzsálem egyedülálló lehetőséget lát arra, hogy rávegye Moszkvát: ha nem is szakít Teheránnal, de egy lépéssel álljon távolabb a perzsa rezsimtől. Erre jó esély van, hiszen Putyin tisztában van azzal, hogy Trump és Netanjahu szemében egyaránt Irán a térség legnagyobb problémaforrása.

Az amerikai elnök beiktatási beszédében és azóta többször is korunk „legrosszabb egyezményének” nevezte az Obama által tető alá hozott nukleáris paktumot, és kijelentette, semmilyen körülmények között nem engedi meg, hogy Irán atomfegyverhez jusson. A 2015-ben megkötött paktum nem rendelkezett az iráni katonai célú nukleáris program leszereléséről, csak 10 évre befagyasztotta (jelképes ellenőrzés mellett) az atomfegyver előállítására alkalmas urándúsítást. Az egyezmény 2025-ben, közvetlenül Trump esetleges második ciklusa után jár le, így ha ő addig nem tesz semmit, utódjára jó eséllyel egy atomfegyverrel rendelkező Iránt hagyna, ami aligha célja az elnöknek.

Netanjahu szintén Iránt tekinti Izrael legnagyobb kihívásának, sőt azt mondta, hogy a zsidó állam biztonsági problémáinak 80 százalékát a perzsa állam jelenti. Kérdés, miként lehet Iránt megakadályozni abban, hogy már az atommoratórium ideje alatt regionális hatalommá váljon. A gazdasági szankciókat jórészt lebontották, viszszaállításukra Európa aligha lenne hajlandó a szoros üzleti kapcsolatok miatt. (Csak egy friss példa: februárban jelent meg a hír, hogy a francia autógyártót, a Peugeot-t egy hatalmas iráni megrendelés mentette meg a fenyegető csődtől.) Netanjahu azt sem nagyon titkolja, hogy régi, több mint egy évtizedes terve az iráni atomlétesítmények elleni légicsapás, amire azonban az izraeli lapok értesülései szerint nem kapott zöld lámpát Obamától. Egyelőre Trump szándékairól sem lehet tudni, mindenesetre, ha Izrael garantálni tudná, hogy egy korlátozott, 12-24 óra alatt lezajló akció sikeres lenne, és nem kellene tartani komoly iráni válaszcsapástól (például a légitámadással egy időben indított kibertámadással megbénítják az iráni légvédelmet és rakétarendszert), akkor az amerikai elnök akár rá is bólinthat egy Irán-ellenes tengely létrehozására, amelynek a „mérsékelt” szunnita arab államok is a tagjai. Tőlük viszont Trump a zsidó állam elismerését kérheti.

Természetesen Trump is várna ezért cserébe valamit. Ez pedig Netanjahu hozzájárulása lehet egy átfogó, a szunnita arab országok támogatását is élvező palesztin–izraeli megegyezéshez, valamint a települések bővítésének leállítása. Egy izraeli parlamenti képviselő, Bezalel Smotrich már meg is vádolta az izraeli miniszterelnököt azzal, hogy koalíciós partnerei háta mögött egyezkedik a palesztin állam elismeréséről. Persze kérdéses, hogy Mahmúd Abbász hajlandó-e Trump (és a jordániai király) közvetítését elfogadva leülni Netanjahuval. Washingtonban azonban arra számítanak, hogy ha a 81 éves Abbász nem lenne partner, akkor egy új vezetőt keresnek (Abbásznak már nyolc éve lejárt az elnöki mandátuma), akivel rugalmasabban nyélbe lehetne ütni a megegyezést.

Kérdés az is, hogy a Trump által ígért nagy terv összehozásához milyen megoldást találnak Jeruzsálem státusára. Március elején egy amerikai delegáció már kiválasztotta az új amerikai nagykövetség helyszínét, ahol az Obama által aláírt utolsó vétó lejárta, június 1-e után meg lehetne kezdeni az építkezést. Az amerikai elnök azonban rutinos tárgyalóként a nagykövetség-kártyát akár alkuként is felhasználhatja az egyik vagy másik féllel szembeni nyomásgyakorlásra.

Olvasson tovább: