Kereső toggle

Háborút hirdetett a DNC Obama-hű elnöke

Szervezés kérdése

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Barack Obamát és közösségszervezői háttérszervezetét tartja felelősnek Donald Trump az adminisztrációja első hónapját beárnyékoló botrányokat kiváltó szivárogtatásokért. A demokrata választók mozgósítása teljes gőzzel zajlik, amire bizonyíték lehet a republikánus lakossági fórumokon rendezett tiltakozássorozat és egy hétvégi demokrata választási győzelem Delaware-ben. A Demokrata Országos Bizottság (DNC) élére újonnan kinevezett Tom Perez máris összefogást sürgetett annak érdekében, hogy a republikánusok mindent elsöprő győzelmei ne ismétlődhessenek meg. Trump kongresszus előtt mondott első beszéde ugyanakkor arról árulkodik, hogy cseppet sem bizonytalanították el a támadások.

Múlt pénteken a CNN, a The New York Times, a BBC, a Los Angeles Times és más médiumok, valamint a kamerák kizárásával került sor fehér házi sajtótájékoztatóra, amit a mellőzöttek értelemszerűen zokon vettek. Ezúttal viszont legfeljebb közvetve lehet szó a Trump-adminisztráció és a main-stream hírszolgáltatók háborújának újabb incidenséről; a Politico ugyanis vasárnap már tudni vélte, hogy Sean Spicer szóvivő számon kérte a botrányokat kavaró szivárogtatásokat (így Trump telefonbeszélgetéseiről külföldi államfőkkel, Mike Flynn nemzetbiztonsági tanácsadónak az orosz nagykövettel folytatott eszmecseréiről), és közölte  a jelenlévőkkel, hogy a Signal, a Confide és más kódolt szövegküldő appok használata a Szövetségi Archiválási Törvény megszegését jelenti, majd megkérte őket, hogy adják át telefonjaikat ellenőrzésre.
„Azt gondolom, Obama elnök áll [a szivárogtatások] mögött” – nyilatkozta Donald Trump egy, a Fox Newsnak adott interjúban. Amellett, hogy nemzetbiztonsági szempontból aggasztónak nevezte az eseteket, leszögezte: tisztában van vele, hogy ilyen politika és folytatás is várható. Az elmúlt hónapban republikánus képviselők fórumait rendre baloldali tüntetők zavarták meg – mint riporteri kérdésre válaszolva elmondta, Trump ezek hátterében is Obamát és Organizing For Action nevű szervezetét sejti. Republikánus politikusok fizetett tüntetőkről beszélnek, ám csak annyi bizonyos, hogy a rendzavarások valódi baloldali mozgósításról árulkodnak.
Az elérhető videófelvételek elvakult és valóban dühös protestálókat mutatnak, a lóláb viszont itt-ott tényleg kilóg, hiszen nem valószínű, hogy a Utahban három hónapja 74 százalékkal újraválasztott Jason Chaffetz szavazóinak például hirtelen eszébe jutott volna, hogy magukból kikelve „patriarchális elnyomás” ellen tiltakozzanak, vagy Tom Cotton arkansasi szenátor kerületeiben ilyen rövid idő alatt mélypontra zuhant volna annak az adminisztrációnak a népszerűsége, amelyre a szavazók 61 százaléka a voksát adta.
A kérdés az, tudja-e a baloldal ezt a dühöt megfelelő szervezéssel úgy irányítani, hogy a 2018-as képviselői választásokon ismét a demokrata párt felé billenjen a mérleg. A hétvégén Delaware egy megüresedett szenátusi helyének betöltéséért zajlott verseny, és a demokrata jelölt győzelme akár azt is jelentheti, hogy a pártnak sikerül megálljt parancsolni a választási vereségeknek. Delaware az üresedés előtt demokrata kormányzóval és a törvényhozásban demokrata többséggel rendelkezett (összesen hat ilyen állam van), és ez a felállás a szombati szavazás után végül nem változott meg. Ebben feltehetően szerepet játszott az aktív mozgósítás, ami többek között a kiugróan magas részvételben, valamint az ilyenkor szokásos kampánykiadások többszörösére duzzadásában is (az egyik Super PAC például kb. 400 ezer dollárral támogatta a demokrata jelöltet) tetten érhető. Ha április 18-án a következő, valamivel nehezebb megmérettetésen elnyerik Tom Price egészségügyi miniszter atlantai képviselői székét, az újabb bizonyítékul szolgálhat, hogy a Trump elleni „felperzselt föld-taktika” kezd beérni a demokrata választók körében.
Gyakorlatilag háborút hirdetett az elnök ellen Tom Perez, a Demokrata Országos Bizottság (DNC) frissen megválasztott vezetője is: „Pártunk legnagyobb ereje az egységünk. Neki pedig a legrosszabb rémálma” – fenyegetőzött Trumpra utalva. Az „egységes demokrata párt vezette az ellenállást, gondoskodott róla, hogy [Trump] egyciklusos elnök maradjon, és országszerte demokrata képviselők nyerjék a választásokat” – képzelje el, mit fognak mondani, ha a jövőben, amikor mindez már csak történelem lesz, megkérdezik majd, mit csináltak a demokraták 2017-ben. Miután Trump – akinek mellesleg más demokrata politikusok még egy ciklust sem szívesen adnának – szarkasztikusan gratulált neki, Perez a „hadüzenetet” személyre szólóan is megismételte: „@keithellison, én és az egymással összefogó demokraták a legrosszabb rémálmaid leszünk”.
Az előző kormányban munkaügyi miniszterként szolgáló Perez megválasztása egyben a demokrata párt Obama vezette szárnyának győzelmét jelenti, és az egyik legabszurdabb dolog benne, hogy Perezt „mérsékelt” jelöltként kezdték emlegetni. Nem túl nagy bravúr „kevésbé szélsőségesnek” lenni, mint riválisa, Keith Ellison, aki az antiszemita és rasszista Nation of Islam szervezet tagja volt, kongresszusi képviselőként szaúdi vallási vezetőkkel találkozott, és előszeretettel fejtette ki nézeteit a „zsidó rabszolgakereskedőkről”. Akárcsak Ellisonnak, Pereznek is vannak kapcsolatai a Hamaszhoz köthető Council on American-Islamic Relations (CAIR) nevű szervezettel, emellett elnöke volt a CASA de Maryland illegális bevándorlók támogatását célzó, Soros György által finanszírozott érdekképviseleti csoportnak.
Perez és Ellison egyformán elkötelezett az amerikai társadalom Barack Obama által meghirdetett gyökeres átalakításában. Ellison nem fog a háttérbe vonulni, mivel az új bizottsági elnök helyettesévé nevezte ki, és kijelentette, hogy „a párt arcává” fogja tenni – ami nem lesz nehéz, tekintve, hogy a pártnak annyira lényegévé vált a radikális közösségszervezői elvek szerinti működés, hogy a többi jelölt közül sem lehetett volna igazán mérsékelt politikust választani. Nagyobb kihívást képez a Perez által méltatott pártegység megteremtése, hiszen Bernie Sanders népes támogatói tábora még mindig nem bocsátotta meg, hogy favoritjukat Hillary Clinton javára megfosztották az elnökjelöltségtől, és azokat is meg kell nyerni, akik – Glenn Greenwald újságíró szerint – Perezt a pártot zuhanórepülésbe vezető elit megbízható és lojális funkcionáriusának tartják.
A Trumppal szembeni bojkottot más vezető politikusok, így a kongresszusi képviselők is folytatták. Kedd este került sor az elnök szokásos évértékelő beszédére (igaz, az első évben még nem nevezik így), amit hagyományosan a kongresszus előtt mond el, és amelyre különleges vendégeket is meghívhat politikai célkitűzéseinek hangsúlyozására. Barack Obama az utolsó ilyen alkalomra például egy szíriai menekült mellett Jim Obergefellt (a melegházasságot országosan legalizáló Obergefell v. Hodges-ügy felperesét) is felkérte a részvételre. Trump Antonin Scalia tavaly elhunyt legfelsőbb bírósági tag és a múlt hónapban egy jemeni rajtaütésben elesett Navy SEAL-es katona özvegyének jelenlétét tartotta üzenetértékűnek. Kifejezte elismerését a katonaság iránt, amihez majdnem az egész terem – párthovatartozás nélkül – felállással csatlakozott. Egyedül azok a demokrata hölgyek maradtak ülve, akik nem teljesen világos okokból fehérbe öltöztek (Nancy Pelosi frakcióvezető úgy nyilatkozott, hogy „nem igazán tiltakozásról van szó, inkább egyfajta értékrend melletti kiállásról”). Az elnök egyebek közt szólt a gazdaságról, az adók csökkentéséről és a jobb kereskedelmi szerződésekről. Kitért a bevándorlási törvényekre, valamint az infrastruktúra hatalmas mértékű (1000 milliárd dolláros) fejlesztését irányozta elő. Ezután felszólította a képviselőket, hogy támogassák az Obamacare helyettesítését, amely a republikánusokat még mindig megosztja. Az adminisztrációt érő heves támadások ellenére optimista hangvételű felszólalás során a jellegzetes trumpi credo – „Minden problémát meg lehet oldani” – mellett elhangzott, hogy „az amerikai nagyság új fejezete kezdődik”.

Miért olyan mérgesek?

David Gelernter, a Yale informatikaprofesszora (sokoldalú tudós, művész és író), akivel Donald Trump a múlt hónapban tárgyalt esetleges csatlakozásáról a fehér házi stábhoz, a The Atlantic magazinban a zsidó-keresztény hit példa nélküli meggyengülését nevezte meg a túlfűtött politikai ellenségeskedés egyik okaként. Az elveszített vallást sokan politikai ideológiában való hittel helyettesítik, ez az ideológia pedig jobban átitatja a személyiséget vallásként, mint racionális meggyőződésként, illetve egyszerű politikai programként. „Amikor valakinek a vallását támadják, azt valószínűleg személyesebbnek érzi, és könnyebben ellenszenvet (sőt gyűlöletet) fog érezni a támadóval szemben, mint amikor puszta politikai vitáról van szó” – magyarázza Gelernter. Hozzáteszi, hogy míg korábban majdnem minden amerikai gyereket vagy kereszténynek vagy zsidónak neveltek, akik ezáltal átfogó etikai gondolkodásmódot sajátítottak el, a baloldali értelmiségi családok gyerekei ma már legtöbb esetben semmilyen erkölcsi szabályrendszert nem kapnak otthon. „A történelem legkockázatosabb kísérleteinek a receptje ez” – mondja.

Olvasson tovább: