Kereső toggle

Merkel nehéz éve

Tanácstalan választók, megoldatlan kérdések

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Frank-Walter Steinmeier Németország tizenkettedik elnöke, abból is a harmadik szociáldemokrata. Elsöprő támogatottsággal, 931 szavazattal választották meg (a második helyezett 128 szavazatot kapott), ám vannak olyanok, akik számára keserédes a győzelem, amelyet még a szeptemberi parlamenti választások is beárnyékolnak.

Steinmeier győzelme nem volt kérdés, mégis érdekes momentuma a vasárnapi szavazásnak, hogy a jelenlegi kormánykoalíció delegáltjai közül 103-an nem rá szavaztak. Az elemzők szerint ennek akár az is lehet az oka, hogy Merkel mindössze egyetlen kereszténydemokrata politikust, Norbert Lammertet, a Bundestag jelenlegi elnökét kérdezett meg a jelöltségről, aki azt nem vállalta. Ennek következtében a párttagság akár úgy is érezheti, hogy a kancellár nem is próbált Steinmeierrel szemben alternatív jelöltet állítani; ebből fakadt a CDU tartományi delegáltjainak elégedetlensége, akik nem támogatták a közös, ám szociáldemokrata jelöltet.

A külügyminiszter győzelme, aki március 18-án fogja Joachim Gauckot váltani az elnöki székben, a szociáldemokrata táborban viszont hurráoptimista hangulatot váltott ki, azt az érzetet keltve, hogy Steinmeier ezzel a lendülettel Martin Schulzot is be tudja húzni a kancellári pozícióba – hosszú idő óta ugyanis most először mutatkozik igazi esély arra, hogy akár újra szociáldemokrata politikus ülhet a kancellári székbe.

A medve bőrére azonban nem érdemes előre inni, ugyanis a helyzet semmivel sem vált egyszerűbbé az elnökválasztás lezajlásával – még azzal sem, hogy a CDU, a jelek szerint, igazi ellenfélnek tekinti Schulzot. Ezt az jelzi, hogy a múlt héten Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter Donald Trumphoz hasonlította az uniós politikust, és a köztudottan kormánypárti Der Spiegel kommentárjaiban arra mutat rá, hogy ez a párhuzam nem puszta populista fenyegetőzés vagy a gyűlöletkampány előszele, hanem nagyon is megállja a helyét, még azt leszámítva is, hogy Schulznak nem a haja, hanem a szakálla az ismertetőjegye. Mindezek mellett folyamatosan téma, hogy Schulz a kisemberek jelöltjeként kívánja pozicionálni magát, ám ennek ellenére szívesen repül magánrepülőgéppel a megbeszélésekre, és a külföldi napidíjáról legutóbb még arra az időre sem mondott le, ami két uniós parlamenti választás között eltelt.

Tény, hogy Schulz jelöltségének hivatalos bejelentésével a szociáldemokraták népszerűsége hirtelen 8 százalékpontot ugrott fölfelé, és Schulz egyéni népszerűsége is egyre jobban közelít Merkeléhez; ráadásul az elemzések alapján nem kizárólag a biztos szavazókat mozgatja meg, hanem jelentős a korábban nem szavazók aránya is a támogatói között. Angela Merkel is igyekszik visszahozni a migrációs fiaskó során elveszített népszerűségét olyan lépésekkel, mint a Tunéziával megkötni szándékozott megállapodás, amelynek keretében gyorsabban toloncolják haza azokat a bevándorlókat, akiknek a menedékjogi kérelmét megtagadják Németországban.

A közvélemény-kutatások és az újságírók információi ugyanis egyértelműen arra utalnak, hogy az átlag választó egyelőre kifejezetten tanácstalan abban a kérdésben, hogy ki fogja képviselni az érdekeit a következő négyéves ciklusban, például a migráció kérdésében. Több újság is idéz helyi kereszténydemokrata polgármestereket, akiknek valószínűleg a székébe kerülnek a migránsok. Ezen az ügyön Schulz kancellársága sem lendítene sokat, ugyanis a szociáldemokrata politikus egyértelműen az unió álláspontját képviseli a migrációval kapcsolatban. Így aztán a kormánykoalíció piros és fekete felében is attól tartanak, hogy a tartományi választáson egyre erősebben szereplő Alternative für Deutschland (AfD) profitálhat a legtöbbet a bizonytalanságból.

Az szinte biztos, hogy bejutnak a parlamentbe, ami 1945 óta az első alkalom lehet arra, hogy szélsőjobboldali párt kerüljön a Bundestagba. A neonáci NDP néhány tartományi parlamentben képviseltette ugyan magát, de országos szinten nem hagyták érvényesülni őket. Az AfD viszont jó esélyekkel akár komoly ellenzéki erőként is bejuthat szeptemberben a Bundestagba, tekintve, hogy jelentős, korábban nem szavazó réteget tudott megmozgatni a tartományi választásokon.

Merkel tehát nem lehet biztos abban, hogy negyedik ciklust is kezdhet szeptemberben: a kihívások egyre jobban sürgetik a problémák kezelését. A külső „fenyegetéssel” párhuzamosan ugyanis a bajorországi testvérpárt, a Keresztényszocialista Unió (CSU) részéről sem szűnt meg a migrációval kapcsolatos kritika. Horst Seehofer, a CSU elnöke ugyan a választási évben hajlandónak mutatkozik arra, hogy rövid időre elássa a csatabárdot, ami abból is látszik, hogy a CSU is beállt Steinmeier jelölése és támogatása mögé, viszont egyértelmű, hogy az új parlamenti ciklusban nem hagyják majd, hogy akár egy új Merkel-kormány, akár egy másik formáció továbbra is migránsok tömegeit fogadja be az országba.

Olvasson tovább: