Kereső toggle

Kicsoda Lech Walesa?

Bizonyossá vált a munkásvezér ügynökmúltja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bizonyítottan együttműködött a lengyel titkosszolgálattal a Szolidaritás szakszervezeti mozgalom és a lengyel demokratikus átalakulás motorjának tartott Lech Walesa. A beszervezését tartalmazó dokumentumok, jelentések és nyugták grafológiai vizsgálata kizárta, hogy meghamisították volna az ügynökmúlttal gyanúsított Nobel-békedíjas volt munkásvezér és későbbi államfő beszervezésére utaló dossziét - közölte kedden a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN).

A krakkói igazságügyi szakértői intézetben elvégzett grafológiai vizsgálatnak eredetileg nem az volt a célja, hogy Walesa esetleges ügynöki múltját bebizonyítsa; az eljárás sértettjeként, tanúként hallgatták ki, s azt állította, hogy a dosszié iratain nem az ő kézírása látható. A grafológiai szakértői vélemény alapján azonban megállapították, hogy az együttműködési nyilatkozaton, nyugtákon, több tucat kézzel írt jelentésen Walesa kézírása szerepel, aki Bolek néven adta le anyagait a belbiztonsági szolgálatnak (SB). Az IPN tavaly februárban hozta nyilvánosságra Walesa beszervezési és munkadossziéját, amely az 1970-ben aláírt együttműködési nyilatkozatát, valamint az 1976-ig készült jelentéseit és a saját kezűleg aláírt bevételi nyugtákat is tartalmazta.

1980. augusztus 14-én sztrájkoló munkások foglalták el a gdanski Lenin Hajógyárat, akik az élelmiszerárak emelkedése ellen tiltakoztak. Vezérük Lech Walesa volt, aki 17 nap múlva bejelentette a Szolidaritás független szakszervezet megalakulását. Walesa volt az első a szocialista blokkban, aki kiharcolta a hatalomtól a független szakszervezet létrehozására irányuló jogot. A Szolidaritáshoz néhány hónapon belül 10 millió tag csatlakozott – a lengyel lakosság mintegy negyede. A felsőfokú végzettséggel nem rendelkező villanyszerelő motorja lett annak a folyamatnak, amely később az egész kelet-közép-európai térség szocialista rezsimjeinek felbomlásához vezetett. II. János Pál mellett a leghíresebb lengyel lett, és az elmúlt harminc évben az emberi jogok és a szabadságért folytatott harc ikonja volt. Hazájában megítélése sokkal ellentmondásosabb: sokat kritizálták nyers modora, autoriter vezetési stílusa és a titkosszolgálatokkal való tisztázatlan múltbeli kapcsolatai miatt.

Lech Walesa 1943-ban született Popovo községben, és 1967-től dolgozott a hajógyárban. Már egy évvel ezután bojkottot hirdetett a diáktüntetések ellen szerveződő munkásgyűlések szervezésére, majd 1970-től maga is aktív szervezője lett a hajógyári illegális sztrájknak. A tiltakozás vérontással ért véget: a rendőrség és a katonaság tüzet nyitott a sztrájkolókra, és harminc ember meghalt. Walesa a titkosszolgálat megfigyelése alá került, a hajógyárból elbocsátották.

Hasonló szcenárió megismétlődésétől tartottak az 1980-as tiltakozás során is, ezért 1981-ben rendkívüli állapotot vezettek be Lengyelországban, Walesát 11 hónapos börtönbüntetésre ítélték, a Szolidaritást pedig betiltották. A katolikus egyház és a Nyugat tiltakozása miatt azonban az események végül a hatalom engedményeivel zárultak, nem utolsó sorban ll. János Pálnak a lengyel munkások érdekében való felszólalásainak köszönhetően. 1983-ban Walesa Nobel-békedíjat kapott.

Ezután a politikus nevétől 1989-ben lett újra hangos a média. Az ellenzék és a szocialista hatalom közötti kerekasztal-egyeztetések végül a Szolidaritás és más független szakszervezetek legalizálásához vezettek, valamint egy 400 oldalas dokumentum aláírásához, amely megnyitotta az utat az ország békés, demokratikus átalakításához. Az ezt követő parlamenti választások során a felsőházi mandátumok és az alsóházban 35 hely szabad, demokratikus választások során került elosztásra, s a Szolidaritás meggyőző fölénnyel nyert.

Maga Walesa nem lett a törvényhozás tagja, azonban a következő évben megtartott elnökválasztáson elindult. A „nem akarom, de muszáj” jelszó alatt futó kampánya sikeresnek bizonyult, megválasztották elnöknek, noha később maga is elismerte, ha valaki korábban azt mondta volna, hogy az ő tevékenységének is köszönhetően megszűnik a szocialista rendszer és a szovjet jelenlét Lengyelországban, és hazája szuverén ország lesz – valószínűleg nem hitte volna el. A lengyelek Walesa iránti támogatása azonban hamar lankadni kezdett: elnöksége öt éve alatt be kellett látnia, hogy harcolni egy rezsim ellen az egy dolog – az országot vezetni viszont egészen más. Ahogy 2012-ben a Svoboda Rádiónak adott interjúban elmondta, az egykori ellenzéknek egyáltalán nem volt gazdasági programja. Egyszerűen senki nem hitte el, hogy az ország irányításának feladata ennyire gyorsan a kezükbe kerülhet.

Walesa elnökségének idejére esik a szovjet csapatok kivonulása és az államadósság jelentős mértékű csökkentése. Megtette az első lépéseket országa NATO- és EU-csatlakozásának előkészítésére. Ugyanakkor folyamatos küzdelmet folytatott a Szolidaritásból való korábbi kollégái ellen – ebből fakadóan folyamatosan változott a kormányzat összetétele. Autokratikus vezetési stílussal, gorombasággal vádolták. A képzetlen, nyolcgyerekes munkásember a következő választásokon már nem tudta megszerezni az államfői pozíciót, ellenfele, Kwaśniewski már az első fordulóban győzött. Ezek után politikai karrierje véget ért, csupán jelentéktelen mennyiségű szavazatot volt képes szerezni.

2011-ben merült fel először egy a The Guardiannek adott interjú kapcsán, hogy együttműködött a szovjetbarát rezsim titkosszolgálatával, amit kategorikusan tagadott. Tavaly hozták nyilvánosságra a beszervezésével kapcsolatos dokumentumokat, melyek eredetiségét kétségbe vonta. A héten publikált grafológiai vizsgálatok azonban megingatni látszanak a lengyel rendszerváltás ikonjának mítoszát, és kérdéseket vetnek fel arra vonatkozóan, mi is volt valójában Walesa szerepe a békés átmenetben.

Olvasson tovább: