Kereső toggle

Párizs, Moszkva és a pokol kapui

A palesztinok szervezik a nemzetközi koalíciót Izrael ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A várakozásokkal ellentétben a héten a közel-keleti ügyekben érdemi döntést nem Párizsban, hanem Moszkvában hoztak. A 70 állam részvételével Franciaország által összehívott csúcstalálkozón az Izraelt egyoldalúan megbélyegző határozatszöveget Nagy-Britannia megvétózta, és ebben a briteket Magyarország, Horvátország és egy balti állam is támogatta. Az orosz fővárosban aztán egy nappal később kiegyezett egymással a két palesztin frakció, a Hamasz és az Abbász vezette Fatah, amelynek szóvivője megfenyegette Izraelt és az Egyesült Államokat, hogy a „pokol kapui nyílnak meg”, ha Jeruzsálembe helyezik az amerikai nagykövetséget.

A döntés a palesztin egységkormány felállításáról  azt jelenti, hogy Donald Trump beiktatása előtt létrejön egy olyan testület, amely nemzetközi szinten képviseli a „palesztin államot”. A moszkvai megállapodás szerint a palesztin frakciók, beleértve az egyik legrégebbi terrorcsoportot, az Iszlám Dzsihádot, csatlakoznak a PFSZ-hez, és létrehozzák a Palesztin Nemzeti Tanácsot. Ez az új testület választja meg a PFSZ végrehajtó bizottságát, ami az első számú politikai és diplomáciai képviselője lesz a palesztin ügynek. Hivatalosan tehát továbbra is a Jasszer Arafat alapította Palesztin Felszabadítási Szervezet maradt a kulcsszereplő, így Izraelnek egy olyan szervezettel kellene megegyeznie a vitatott kérdésekről, amely évtizedekig nyíltan alkalmazta a terrorizmust a politikai célok elérése érdekében, és ezt a múltját soha nem tagadta meg. Arafat 1972-ben kijelentette, hogy „a béke számunkra Izrael elpusztítását jelenti, semmi mást”.

A palesztin önkormányzat városaiban folyamatosan utcákat neveznek el, szobrokat állítanak és iskolai ünnepségeket tartanak tömeggyilkos palesztin terroristák (megfogalmazásukban „a megszállók elleni harc mártírjai”) emlékére, és ezt a nemzetközi közösség nem rója fel nekik.

A folytonosság másik – még ennél is aggasztóbb – következménye, hogy nem került le a napirendről a PFSZ által az 1973-as jom kippúri háború után megfogalmazott „szakaszterv”, mely szerint első lépésként a „cionista ellenség által kiürített bármekkora területen” létrehoznák a palesztin államot („Kis-Palesztina”), akár háború, akár tárgyalások útján. A második: a közvetlen tárgyalások lehetőség szerinti elkerülésével a nemzetközi közösség nyomásgyakorlása alá helyezni Izraelt, végül pedig a stratégiai pozíció és külső támogatás birtokában katonai offenzívával megsemmisíteni a zsidó államot. A „szakaszterv” első fázisa az oslói megállapodással részlegesen megvalósult (kváziállamként, a Palesztin Hatóság kizárólagos közigazgatása alá helyezett korlátozott területen, amelyet ma az ENSZ 136 tagállama hivatalosan is elismert mint „palesztin államot”).

Azóta pedig folyamatosan zajlik a második pont, az Izraellel szembeni nemzetközi koalíció kiépítése: az ENSZ-ben és a világszervezet intézményeiben, a BDS-mozgalom (az Izraellel szembeni globális bojkott, tőkekivonás és szankciók rendszerének kiépítése), az ország akadémiai és kulturális karantén alá helyezése. A harmadik szakasz, a katonai agresszió előkészítése sem került le a napirendről, a sorozatos intifádák, terrortámadások, gázai rakétatámadások mellett Irán vezetésével folyik a „cionista entitás” mint rákos daganat eltávolításának előkészítése. Ebbe az átmenetileg – állítólag – leállított iráni atomprogram éppúgy beletartozik, mint a Hezbollah több mint tízezer, Izraelre szegezett rakétája.

Yossef Bodansky amerikai biztonságpolitikai szakértő jó tíz évvel ezelőtt magyarul is megjelent könyvében (The High Price of Peace, magyarul Békecsapda) arról írt, hogy szovjet szakértők mentorálása mellett a hetvenes években észak-vietnami mintára alkották meg a stratégiát a nyugati közvélemény megdolgozására. Bodansky idézi Arafat helyettesének, Abu Ijádnak a könyvét, amelyben az 1991-ben meggyilkolt palesztin vezető azt írta: miközben a PFSZ-nek ragaszkodnia kell „a teljes Palesztina megteremtéséhez”, rövid távon hasznos lenne, ha a palesztinok elfogadnák „a földnek két független állam közötti megosztását” anélkül, hogy egyértelművé tennék, ez csak átmeneti időre vonatkozik.

Több évtized távlatából a moszkvai mentorok elégedettek lehetnek palesztin tanítványaikkal. Amennyire elnézők a nagyhatalmak irántuk, annyira irreális elvárásokat fogalmaznak meg Izraellel szemben. A párizsi „békekonferencia” hivatalos célja szerint a „kétállami megoldás” iránti elkötelezettséget akarta demonstrálni (Állammal jutalmaznák a terrort. Hetek, 2017. január 13.)

A párizsi határozat végül nem lett olyan erős, mint azt a franciák szerették volna. A Financial Times értesülése szerint a brit kormány vétót emelt a szöveg ellen, amelyet Magyarország és Horvátország is támogatott, többek között arra hivatkozva, hogy sem Izrael, sem Palesztina nem vett részt a párizsi konferencián, valamint az időzítést is kifogásolták. A brit lap arról is írt, hogy Brüsszelben csalódottan fogadták a londoni kormány irányváltását. Egy, a Financial Timesnak nyilatkozó európai diplomata arról beszélt, hogy Nagy-Britannia húszévnyi közel-keleti politikáját adja fel csak azért, hogy jó üzletet köthessenek majd Donald Trumppal. „Húszévnyi nemzetközi konszenzust dobnak most ki” – tette még hozzá. A briteknek nemcsak a párizsi deklarációt sikerült megfúrniuk, hanem azt a nyilatkozatot is, amit francia és német támogatással az uniós külügyminiszterek készültek kiadni a Közel-Kelet ügyében. A javaslat támogatta volna a párizsi konferencia eredményét, és politikai, gazdasági és biztonsági támogatások eddig példa nélküli ajánlatait tartalmazta volna a két fél számára, de a brit ellenkezés miatt inkább visszavonták.

Egy nappal a párizsi konferencia előtt a Vatikánban – amely már korábban elismerte a „Palesztin Államot” – megnyílt a palesztin nagykövetség. A megnyitóra Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke is a Vatikánba utazott, ahol találkozott Ferenc pápával. Abbász pártjának, a Fatahnak a szóvivője, Oszama Qawasmeh közben megfenyegette Izraelt és az Egyesült Államokat, hogy a „pokol kapuit nyitja meg a térség és az egész világ számára” Donald Trump, ha áthelyezi az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból Jeruzsálembe.

Olvasson tovább: