Kereső toggle

Obama az örökségét menti, Trump tettre kész

Belehúztak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Jó pár ellentmondásos húzással koronázza meg elnökségének nyolc évét a Fehér Házból hamarosan távozó Barack Obama, melyek közül a legkirívóbb az ENSZ december 23-i, Izraelről szóló határozatában feltehetően betöltött kétes szerepe, valamint az, hogy Donald Trump győzelmét az orosz kormány által megrendelt hekkertámadásokkal magyarázza. Trump beiktatására január 20-án kerül sor, s a készülődésekből nyilvánvaló: az új elnök és csapata leginkább azt tartja szem előtt, hogy mielőbb nekigyürkőzhessen a munkának.

„Nem titok, hogy a megválasztott elnök és köztem jelentős nézetkülönbségek vannak, de nyolc évvel ezelőtt Bush elnökkel is jelentős nézetkülönbségeink voltak. Ennek ellenére Bush elnök csapata a lehető legprofibb és -nagyvonalúbb módon biztosította a zökkenőmentes hivatalátadást” – nyilatkozta a november 8-ai elnökválasztás után Barack Obama, ígéretet téve egy hasonlóan békés átmenet garantálására. Amit nem igazán tudott betartani – az elmúlt időszakban olyan, elsősorban saját „hagyatékának” mentését és az új adminisztráció delegitimizációját szolgáló lépésekkel keltett megdöbbenést, melyeket Michael Walsh, a PJ Media újságírója például úgy jellemzett, hogy Obama „elvesztette a kontrollt”. Obama, aki szeptemberben azt nyilatkozta, hogy „személyes sértésnek veszi elnöki örökségére nézve”, ha a fekete szavazók nem támogatják Clintont, Twitter-fiókját leporolva, újévi üzenetben veregette vállon magát, míg Valerie Jarrett, aki szoros családi barátként és fehér házi főtanácsadóként rendkívüli befolyással bír az elnökre, egy CNN-interjúban büszkél­­­kedett el azzal, hogy hosszú idő óta ez az első adminisztráció, amelyet nem kísértek botrányok. Erre sokan fölkapták a fejüket: Tom Fitton, a Judicial Watch jogvédő szervezet elnöke például úgy reagált, hogy „az IRS-visszaélésektől (amikor az adóhivatal „rászállt” a konzervatív szervezetekre) Bengázin át a Hillary Clinton ügyekig ez az adminisztráció korruptabb volt, mint Nixoné”.

Tervező­asztalon a beiktatási ünnepség.
Az egyik, nemzetközi szinten megrökönyödést kiváltó esemény a közelmúltban az volt, hogy az Egyesült Államok tartózkodott az ENSZ Biztonsági Tanácsa Izrael elleni határozatának megszavazásakor, sőt, Izrael később azt állította, bizonyítékokkal rendelkezik, hogy az Obama-adminisztráció áll az indítvány beterjesztése mögött. Benjamin Netanjahu miniszterelnök most attól tart, a leköszönő elnök tartogat még kellemetlen meglepetést, például ha a január 15-én  Párizsban, 70 ország részvételével, a „kétállami megoldásról” tartandó tanácskozáson elfogadott pontokat az ENSZ újabb határozatban még „átnyomja” Obama elnökségének utolsó öt napjában.

Mivel a decemberi ENSZ-döntés Kelet-Jeruzsálemet megszállt palesztin területnek nyilvánította, még élénkebb várakozás érezhető azzal kapcsolatban, vajon Trump tényleg áthelyezi-e Tel-Avivból a fővárosba az amerikai követséget. Palesztin részről természetesen fenyegetésekkel igyekeznek elejét venni ennek; a Fatah egyik vezető tisztje például az egyiptomi Alghad TV-nek adott interjúban újabb vérontásokat helyezett kilátásba. A The Washington Post egyik cikke azonban azt állítja, hogy a pesszimista jóslatok és figyelmeztetések ellenére a költözés inkább segítené a békefolyamatot, mivel arra kényszeríthetné a palesztin felet, hogy ismét tárgyalóasztalhoz üljön. Az ENSZ-határozat miatt különösen fontos lenne, hogy a Trump-adminisztráció ezzel a gesztussal is kifejezze, hogy – az Obama-kormánnyal ellentétben – nem a telepeket tekinti a béke akadályának. Az átmenetet irányító Trump-tanács­adók kiemelt elsőbbséget élvező kérdésként beszélnek a nagykövetség jeruzsálemi felállításáról, sőt, a lehetséges helyszín kiválasztásán fáradoznak. Ami az ENSZ-t illeti, az Izrael elleni határozatot követően a kongresszus elkezdte kidolgozni a szervezet finanszírozása megvonásának tervezetét, és többen egyenesen Amerika kilépését szorgalmazzák. Trump hivatalba lépésével bármelyikre soha nem látott esély nyílhat.

Vlagyimir Putyin. A pragma­tikus kivárás politikáját választja.
Miután más úton nem sikerült Trumptól elvitatni a győzelmet (pedig próbálkozásban nem volt hiány), Obama beállt a legújabb, lapzártánkkor inkább blöffnek, mint valódi vádnak tűnő állítás mögé, mely szerint az orosz kormány meghekkelte a választásokat. Bár készült egy tizenhárom oldalas jelentés, amely az állítást egyáltalán nem támasztja alá, az elnök harmincöt orosz diplomata kiutasításával szerzett nyomatékot az állításnak. Nemcsak a gondos szóválasztás miatt átlátszó a kísérlet Trump delegitimizációjára – a „kam­pány” helyett állítólag a „választási folyamatot” módosították az oroszok, amivel azt érzékeltetik, mintha szavazatokat csaltak volna el informatikai úton Hillary Clintontól –, de Obama el is szólta magát egy interjúban. Kijelentette ugyanis, hogy ha az alkotmány lehetővé tenné, és indulhatott volna harmadik alkalommal, biztosan nyert volna – vagyis Clinton nem az oroszok miatt, hanem személyes és politikai okokból maradt alul. Obamának és a demokratáknak – akiknek a jelöltje külügyminiszterként magánszerveren tárolt nemzetbiztonsági információkat – így sikerült elterelni a figyelmet a kiszivárogtatott tartalmakról a szivárogtatás forrására (a párt szavazóinak 52 százaléka hiszi, hogy az oroszok belenyúltak a választásokba). Vlagyimir Putyin nem válaszolt ellenlépésekkel a provokációra, hanem kijelentette: megvárja, mit tesz Trump, aki meg is vétózhatja az Obama által bevezetett szankciókat. Hozzátette: reméli, hogy az új elnök beiktatása után „a két ország építő és pragmatikus irányt követve helyreállítja a kétoldalú együttműködést”.

Donald Trump hivatalosan január 20-án veszi át a stafétabotot Obamától. A beiktatási ünnepségeket a korábbiakhoz képest visszafogottabbra tervezik, Trump ugyanis már aznap munkához akar látni, akár még este vagy másnap kora reggel megtartva első kormányülését. Ennek érdekében a Capitolium és a Fehér Ház közötti beiktatási felvonulás várhatóan a szokásos három-négy óra helyett egy-másfél óráig fog tartani. Bush és Obama is nyolc-tíz bált tartottak, Trump csak hármat fog, ebből egyet kizárólag a katonaság, valamint a sürgősségi és segélynyújtó szolgálatok képviselőinek. Mint Boris Epshteyn, az Elnöki Beiktatási Bizottság (PIC) vezetője elmondta, másik szervezési szempontjuk, hogy a beiktatás nem a mélyzsebű adományozó rétegről, előkelő washingtoni bennfentesekről és A-listás celebekről szól majd, hanem az átlagemberekről, akik a választások során támogatták a jelöltet. Becslések alapján nagyjából félmillió látogatót várnak Washingtonba az eseményre, mely Epshteyn szerint történelmi jelentőségű, hiszen először esküszik fel nem katonai vagy politikusi háttérrel rendelkező elnök. Az elődök közül Jimmy Carter, George W. Bush feleségével, Laurával, valamint a Clinton házaspár lesznek személyesen ennek a tanúi.

Olvasson tovább:

  • May robbantott

    Előrehozott parlamenti választások lesznek június 8-án Nagy-Britanniá­ban – jelentette be kedden Theresa May brit miniszterelnök. A jelenlegi parlament mandátuma 2020-ban járt volna le. Theresa May teljesen váratlanul döntött a választások kiírásáról. Az erről szóló törvényjavaslatot a kormány...
  • Észak-Korea tovább teszteli a világot

    Mike Pence amerikai alelnök felszólította Észak-Koreát, hogy ne „tesztelje” Donald Trump eltökéltségét, miszerint az Egyesült Államok akár katonai beavatkozással is válaszolhat az utóbbi időszak provokációira. Miután Phenjan nagyszabású katonai parádé keretében emlékezett meg Kim Ir Szen...
  • Trump három üzenete

    Donald Trump áprilisban három látványos katonai manőverrel jelezte, hogy az Egyesült Államok szakítani kíván az Obama-éra „erőtlenségével”. A sort a szíriai vegyifegyver-támadásra adott rakétacsapás nyitotta meg, majd Észak-Korea provokatív rakétakísérleteire válaszul Trump a térségbe küldte a...