Kereső toggle

A hatalmi harcokba merült Irán gyászolja Rafszandzsánit

Egy pragmatikus konzervatív

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Százezrek búcsúztatták kedden Ali Akbar Hashemí Rafszandzsánit. Az utolsó pillanatig aktív korábbi iráni elnökkel egy szívroham végzett vasárnap, 83 éves korában. Holtteste fölött Ali Hámenei ajatollah mondta a búcsúimát, akivel nem voltak épp baráti viszonyban. Irán egyik legbefolyásosabb politikusának életpályája épp olyan ellentmondásos, mint amilyenek a róla szóló írások is.

A temetést megelőző megemlékezést a teheráni egyetemen tartották, és az épülethez vezető utat a helyi beszámolók szerint olyan plakátok borították, amelyeken együtt szerepel Hámenei, az iráni forradalom legfelsőbb vezetője és az elhunyt Rafszandzsáni – noha a két politikus nem szívelte egymást. A búcsúceremónián az iszlám köztársaság rezsimjének több vezetője is részt vett, maga Hasszán Rohani elnök is, akit éppúgy a „mérsékelt” vezetők között tartanak számon, mint az elhunyt államfőt; érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy Irán nukleáris és rakétaprogramja éppen az úgynevezett mérsékelt elnök idején ért el jelentős haladást. Rafszandzsáni jó kapcsolatot épített ki Oroszországgal, és kezdeményezője volt a busheri atomerőmű építésének is. Vezetésével futott fel az iráni atomprogram, vásároltak nukleáris eszközöket Pakisztántól és más országoktól.

A volt államfőt közvetlenül az iráni forradalomban kulcsszerepet játszó korábbi bajtárs, Khomeini ajatollah mellé temették, Teherán déli részén. Az iráni ellenzéki gondolkodók Rafszandzsánit egyáltalán nem a reformerek közé sorolják, sőt Khomeini harcostársaként az iráni „teokratikus” rezsim egyik megalapozója volt. 1980-89 között az iráni parlament, a medzslisz elnöke volt, az irak–iráni háború idején pedig tulajdonképpen a hadsereg főparancsnoki tisztjét töltötte be, és mint ilyen, ő irányította Bászra megszállásának hadműveletét. Ugyanakkor Khomeini az ő javaslatára kezdett béketárgyalásba Irakkal, miután nyilvánvaló lett, hogy az ország gazdasága nem tudja tovább elviselni a háború terhét.

1989-ben Rafszandzsáni megnyerte a választásokat, így az ország negyedik elnöke lett, és ki is töltötte a törvények által megengedett két ciklust. Elnöki hatalma idején jelentős geopolitikai események történtek: szétesett a Szovjetunió, és a Közel-Keleten megbomlott a nagyhatalmak kényes erőegyensúlya, a nemzetközi politikában új pozíciók kiépítése lett a feladat; ezen túlmenően az ország gazdaságának helyreállítása is nagy kihívásként állt az államfő előtt. Ennek módszerét Rafszandzsáni a liberális gazdaságpolitika eszközeiben látta: hatalma idején megkezdődött bizonyos állami vállalatok privatizációja, jelentős könnyítéseket kaptak a magánszektor vállalkozásai, és az ország aktívan próbált külföldi tőkebefektetéseket vonzani. A kultúra terén is változások álltak be: művészeti galériák nyíltak, új sajtóorgánumok jelentek meg, és újraindult a teheráni filmstúdió.

Rafszandzsáni 1997-től, elnöki mandátumának lejártával a „politikai célszerűség tanácsát” – Irán legfőbb vezető tanácsadó testületét – vezette. Ez a testület hivatott az iráni parlament és az „alkotmány őrzőinek tanácsa” (azaz az alkotmánybíróság) közötti problémák megoldására. Éppen ez a tanács – amely az alkotmány értelmezését végzi – tiltotta meg Rafszandzsáninak, hogy a 2013-as választásokon újra induljon. Bár kötődött az iráni klérushoz, inkább konzervatív pragmatikusként lehetne személyét meghatározni, aki hajlandó volt bizonyos célok mentén a Nyugattal való kapcsolatok helyreállítására. 2005-től, amikor Ahmadinezsádtól kapott ki a választásokon, hangos kritikusává vált az új elnöknek. Majd Ahmadinezsád második megválasztása után élére állt azoknak a reformereknek, akik hangosan bírálták az elnök politikáját. A politikai és gazdasági szabadságjogokat korlátozó törvények lazításának pártjára állt, és felemelte szavát a politikai elítéltek érdekében. Ugyanakkor a tiszteletére elmondott gyászbeszéd szerint a volt elnök az iszlám forradalom céljai elérésének szentelte életét.

Olvasson tovább: