Kereső toggle

Miért van szükség elektorokra?

A föderáció egyensúlya

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elektori kollégium hétfői szavazásán hivatalosan is megerősítette, hogy Donald Trump az Egyesült Államok új elnöke. Ez a novemberi választás után már nem kellene, hogy hírértékű legyen, hiszen formális eljárásról van szó; a demokraták erőfeszítései azonban, hogy távol tartsák Trumpot a Fehér Háztól, mégis az utolsó pillanatig fenntartották a feszültséget, és felélesztették az elektori intézmény létjogosultságáról szóló vitákat.

Hillary Clinton kampánystábja többszöri megkeresésre sem volt hajlandó kommentálni az elektorok „átszavazására” irányuló manipulációkat, és csupán a hétfői szavazást követően határolódott el ezektől; Brian Fallon szóvivő például ekkor már eleve kudarcra ítélt „puccs­nak” nevezte a próbálkozásokat. Bár a demokrata politikusok megosztottak voltak a kérdésben, David Axelrod, Barack Obama egykori tanácsadója ellenezte akár Clinton, akár Trump elektorainak átpártolását: „Alexander Hamilton és az alapító atyák a demokrácia fékevesztésének esetére találták ki az elektori kollégiumot, nehogy olyan kerülhessen hivatalba, aki nem alkalmas a betöltésére. De még soha nem volt rá szükség köztársaságunk történetében. Ha ez most történne meg, annak ellenére, hogy Hillary Clinton több szavazatot kapott, és van ez az ügy Oroszországgal, úgy gondolom, nagyon káros módon megosztaná az országot, és innentől kezdve minden választáskor megkérdőjelezhetővé válna az elektori kollégium.”

Ez utóbbi gondolat mentén a republikánusok gyakran hozták fel érvként, hogy képtelenség lenne a választási folyamatot minden újabb generációval újraértelmezni és megváltoztatni. Trey Gowdy dél-karolinai képviselő szerint az elektori kollégiumról az alapján alkotnak véleményt a kollégái, hogy a jelöltjük győzött-e vagy sem, míg ő a maga részéről az utóbbi esetben is támogatná az intézmény meglétét, mert az alapító atyák – Gowdy szavával: „zsenik” – nem ok nélkül tartották azt szükségesnek. Azok, akik el akarják törölni, mondja Gowdy, valószínűleg soha nem olvasták az alkotmányt.

A fenti véleményektől függetlenül azonban az elektori kollégium az ame­-rikai alkotmány egyik legvitatottabb intézménye. Számos vezető politikus szót emelt már a megszüntetése érdekében. Michael Dukakis, Massachusetts volt kormányzója, 1988-as demokrata elnökjelölt néhány nappal Donald Trump győzelme után a Politico.com-on kijelentette, hogy „a választásokat Hillary nyerte meg. Hogyan lehetséges, hogy mégsem ő költözik be januárban a Fehér Házba? Egy idejétmúlt elektori rendszernek köszönhetően, amit 150 évvel ezelőtt ki kellett volna iktatni”. Hasonló eszmefuttatások hangzottak el 2000-ben, amikor Al Gore több szavazatot kapott, mint George W. Bush, akinek viszont az elektorok elosztása kedvezett.

Az elektori kollégiumról az alkotmány II. cikkelyének 1. bekezdése rendelkezik (valójában csak „elektorokról”; a később elterjedt „elektori kollégium” kifejezés némileg megtévesztő, mivel tagjai nem üléseznek egy testületként, hanem államonkénti választói konferenciákat tartanak). Az alaptörvény eredetileg lehetővé tette, hogy saját belátásuk szerint válasszanak elektorokat a tagállamok, ez utóbbiak azonban mégis egy olyan rendszer mellett döntöttek, melyben az elektoroknak arra kell szavazniuk, aki a legtöbb szavazatot kapta az általuk képviselt helyen. A tagállamok szenátoraik és képviselőik száma alapján állíthatnak elektorokat, ezért mindegyik rendelkezik legalább három elektori szavazattal (két szenátornak és egy képviselőnek megfelelően), a népesebbek pedig értelemszerűen többel. Ez biztosítja, hogy minden államnak van beleszólása az elnökválasztásba, és nem csupán néhány nagyváros és vonzáskörzete dönti el, ki kerüljön a Fehér Házba; az elektori kollégium tehát a föderalizmus egyik legfontosabb eszköze.

Egy másik szempont, ami miatt az alapító atyák lényegesnek tartották ennek a bonyolult szisztémának a bevezetését – és ami miatt máig nem szűnt meg –, az az, hogy az általános vélekedéssel ellentétben nem állt szándékukban az új államot demokráciává formálni. Mint James Madison a The Federalist (A föderalista; az államok törvényhozóinak az alaptörvény ratifikációjához való megnyerése érdekében írt cikksorozat) 10. esszéjében kifejtette, a demokráciában megvan az a veszély, hogy egy többségbe került csoport „a köz javát és mások jogait feláldozza szenvedélyei és érdekei oltárán”. Működőképes alternatívának a köztársaságot látta, melyben a kormányzást a nép által megválasztott néhány képviselő kezébe adják. Vagyis az elektori kollégium nem demokratikus intézmény, de az Egyesült Államokat nem is demokráciának, hanem alkotmányos köztársaságnak tervezték, s mint ilyenben, az új elnök személyét nem az országos szintű szavazatok, hanem az elektorok véglegesítik.

A Trump győzelme nyomán kitört hisztéria ugyanakkor leleményes eszközöket szült ennek az alkotmányos rendszernek az aláásására. Miután a zöld párti Jill Stein értelmetlen jogi harcot kezdett a szavazatok újraszámolása érdekében egyes államokban, akcióba léptek az úgynevezett Hamilton elektorok, akik a republikánus elektorokat igyekeztek meggyőzni, hogy John Kasich ohiói kormányzóra voksoljanak. Két coloradói elektor pert indított a kötött szavazatok alóli felmentés elnyerésére, amit a bírók elutasítottak. Az álhírek miatt úgy tűnt, folyton a levegőben lóg annak a lehetősége, hogy lesz legalább 37 hűtlen repub­likánus elektor. Lawrence Lessig, a Harvard jogi professzora, az idei elnökválasztás egyik gyorsan kiesett indu­lója azt nyilatkozta, legalább 20 olyan személyről tud, akik készek Trump mellől dezertálni, és még jogi tanács­adást is felajánlott a hezitálóknak.

Kritikán aluli próbálkozás volt a hollywoodi celebek videója, melyben arra kérik a republikánus elektorokat, hogy a lelkiismeretükre hallgatva szavazzanak, és akadályozzák meg Donald Trump elnökségét; az, hogy Hillary Clinton vereségét orosz hackertámadásokra fogták; vagy az elektorokra zúdított gyűlölködő, zsaroló üzenetek, sőt halálos fenyegetések, melyek miatt Pennsylvaniában hétfőn rendőri védelmet is kaptak. Végül több elektor fordított hátat Clintonnak, mint Trumpnak: 232-ből 227 szavazatot kapott, míg ellenfele 306-ból 304-et.

Így minden erőfeszítés ellenére január 20-án Donald Trumpot fogják az Egyesült Államok 45. elnökének beiktatni. Az egyik idei tanulság lehet, hogy a választást nem a szabályokat visszamenőleg megváltoztatva lehet megnyerni – és az eredmény elfogadását nem csak akkor kell számon kérni, ha a másik veszít.

Olvasson tovább:

  • Párizs, Moszkva és a pokol kapui

    A várakozásokkal ellentétben a héten a közel-keleti ügyekben érdemi döntést nem Párizsban, hanem Moszkvában hoztak. A 70 állam részvételével Franciaország által összehívott csúcstalálkozón az Izraelt egyoldalúan megbélyegző határozatszöveget Nagy-Britannia megvétózta, és ebben a briteket...
  • Távolmaradással, rendbontással készülnek a beiktatásra

    A 60-as években a polgárjogi küzdelem élvonalához tartozó John Lewis demokrata képviselő most azzal indított kevésbé dicsőséges mozgalmat, hogy kijelentette: nem vesz részt Donald Trump beiktatásán, mert nem tartja legitim elnöknek. Példáját több kongresszusbeli társa követte, főleg miután Trump...
  • A hatalmi harcokba merült Irán gyászolja Rafszandzsánit

    Százezrek búcsúztatták kedden Ali Akbar Hashemí Rafszandzsánit. Az utolsó pillanatig aktív korábbi iráni elnökkel egy szívroham végzett vasárnap, 83 éves korában. Holtteste fölött Ali Hámenei ajatollah mondta a búcsúimát, akivel nem voltak épp baráti viszonyban. Irán egyik legbefolyásosabb...