Kereső toggle

Új orientáció Moldáviában

Természetes szövetségesek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy késéssel és hűvös hangnemben reagált a bukaresti vezetés arra, hogy a „másik román nyelvű államként” emlegetett Moldáviában az oroszbarát Igor Dodon nyert az elnökválasztáson az európai elkötelezettségű Maia Sanduval szemben. Klaus Iohannis román államfő „tudomásul vette” a voksolás eredményét, és a tisztségével járó felelősségére figyelmeztette az új moldáviai elnököt anélkül, hogy nevén nevezte volna őt, vagy gratulált volna győzel-méhez. A román államfő kifejezte meggyőződését, hogy Moldovának csak az európai közeledés folytatása hozhat hosszú távon jólétet.

Oroszország üdvözölte Igor Dodon szocialista elnökjelölt győzelmét, aki nem sokkal a választási győzelem után be is jelentette, hogy alkotmánymódosítást fog kezdeményezni az elnöki hatalom megerősítése és az ország föderalizá-lása érdekében. Aki az ukrán eseményeket szoros figyelemmel kíséri, tudja, hogy az oroszok elsődleges követelése Ukrajnában az ország „föderalizálása” – azaz a Donyeck medencében található szakadár területek státuszának a központi hatalomtól való leválasztása. A geostratégiai szempontból fontos helyen fekvő, ám gazdaságilag nagyon gyenge országban a jobbközép ellenzék vezetője, Maia Sandu, a Tett és Szolidaritás jelöltje képviselte az európai integrációs irányt, míg a szocialista jelölt, Igor Dodon az Oroszország felé való orientáció híve, és megválasztásában aktív szerepet játszott több orosz szervezet is. Alekszandr Sevcsenko, a TASZSZ orosz hírügynökségnek nyilatkozó szakértő szerint Dodon kampánystábjában több orosz „nem kormányzati” szervezet – azaz civil szervezetként aposztrofált, de az orosz állam által finanszírozott csoport – vett részt. Sevcsenko szerint Dodon malmára hajtotta a vizet az az utolsó pillanatban kiderült tény, hogy Maia Sandu román állampolgár is, ami miatt végül mintegy öt százalékkal lemaradt vetélytársától. Dodon szavazói Sevcsenko szerint az ország szuverenitása és a Romániához való csatlakozás elkerülése mellett voksoltak.
Franc Klincevics, az orosz felsőház képviselője szerint egyértelmű, hogy Kelet-Európa újra természetes szövetségese Oroszországnak, ami a szankciós és nyugati russzofób politika háttérbe szorulását és hazája európai befolyásának növekedését eredményezi. A Ria Novosztyi orosz hírügynökségnek adott nyilatkozatában örömének adott hangot, hogy nemcsak a moldáv, hanem a bolgár választásokon is az Oroszország által támogatott jelölt nyert, és várakozása szerint a többi európai országban is ez az irányvonal lesz megfigyelhető. A TASZSZ hírügynökség által megkérdezett elemzők szerint pedig mind Moldávia, mind Bulgária az orosz fejlődési irányt választotta.
A szakértők úgy látják, Moldávia, amely 2014-ben írta alá az EU-val az integrációs megállapodást, most visszafordulhat az Eurázsiai Gazdasági Közösség irányába, mivel az európai integráció nem váltotta be a gazdasági fejlődésre irányuló reményét. Konsztantin Zatulin, az orosz állami duma FÁK ügyekért felelős bizottságának vezetője szerint az EU nem számít Moldovára mint jelentős agrárországra, míg a szovjet korszakban ez az ország volt a Szovjetunió egyik legjelentősebb zöldség-, gyümölcs- és bortermelő tagja; Moldáviának rá kellett jönnie, hogy fontosabb számára az orosz piac, mint az EU-s, ahol termékei nem versenyképesek. Az Oroszország által bevezetett bojkott azonban erősen megrázta a gazdaságát.
Orosz szakértők több olyan lépést is várnak Dodontól, amelyek elősegíthetik a Dnyeszteren túli térség kérdésének megoldását. A terület – hasonlóan az oroszbarát szeparatisták által uralt Donyec medencéhez – fegyveres gócpont az ország sakkban tartására. Oroszországban már az orosz nyelv hivatalossá tételéről szóló referendum megtartására készülnek, és várják Moldávia föderalizációját; a gond csak az, hogy egyelőre Moldávia parlamentáris demokrácia, és az elnök hatásköre nem terjed ki azokra a jogkörökre, amelyeket az oroszok várnak tőle. Alekszandr Sevcsenko szerint így nem kizárt a parlament feloszlatása és előrehozott választások megtartása sem – hogy milyen jogi alappal, azzal kapcsolatban az orosz politechnológusok még agyalnak.

Hidegbéke

Az  orosz veszélyt egyre fenyegetőbbnek érzik az unió részéről is. Ezen az őszön sorra jelentették be politikai és titkosszolgálati vezetők egész Európából, hogy minden korábbinál komolyabb orosz támadásoknak van kitéve a kontinens. A sajtótájékoztatókon és az interjúkban elmondott beszámolók Szófiától Londonig, Berlintől Brüsszelig ugyanarról szóltak: az orosz titkosszolgálatok módszeresen rombolják az európai közéletet. A dezinformációs harc legfontosabb eszközei a hamis hírek terjesztése, a sajtó manipulálása, ezen túl az adatlopás politikailag és katonailag érzékeny területeken, valamint a populista, EU-ellenes pártok támogatása. A román sajtóválogatások rámutatnak az oroszok fő céljaira is: egymás ellen hangolni, gyengíteni az európai szövetségi rendszerek (NATO, EU) tagjait, hogy az európai államok képtelenek legyenek valódi nagyhatalomként, együttműködve fellépni.
Angela Merkel német kancellár a norvég miniszterelnökkel közös sajtótájékoztatóján ezt mondta: „Most már jó ideje, és ezekben a percekben is szembe kell néznünk az Oroszországból érkező internetes támadásokkal és hamisított hírekkel. Kiberháborús eszközökkel és megtévesztéssel Oroszország megpróbálhatja befolyásolni a jövő évi németországi választásokat.” Merkel szavai azért nagyon kemények, mert a titkosszolgálati csatákat a legritkább esetben vívják a nyilvánosság előtt – mondja lapunknak Nagy Árpád kolozsvári politológus, aki rámutat, hogy Románia nem véletlenül kiált farkast a moldáviai választások kapcsán.
Ennél is nyíltabban fogalmaz a most leköszönő bolgár elnök, aki egészen részletesen beszélt az országát november elején ért hasonló támadásról. Roszen Plevneliev szerint az oroszok a 2015-ös bolgár önkormányzati választás idején támadták meg a választási szervek és a kormány oldalait. Az elnök szerint „veszélyes és példátlan” harc folyik Oroszországgal, amit a hidegháború nyomán „hidegbékének” nevezett. A két hideg közötti különbséget így világította meg: „Az orosz fenyegetés most nem annyira az Európát megszálló tankokat jelenti, hanem inkább azt, hogy befolyásukkal megosztják a kontinenst. Az európai játszma manapság nem a totális háborúról vagy a lövöldözésről szól, hanem arról, hogy Putyin megpróbál egyes államokat függőségi helyzetbe rántani. Oroszország gyengíteni és megosztani akarja Európát, és minket [Bulgáriát] kiszolgáltatottá tenni.”

Olvasson tovább: