Kereső toggle

Felébredt az alvó óriás - Amerika Donald Trumpot választotta

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A politikában teljesen újonc, a Bush-dinasztia és a republikánus vezetés által már leírt Donald Trump mégiscsak megnyerte a párt szavazóit, mégpedig nagyobb arányban, mint korábban bárki várta volna. Megválasztásával a társadalom mellőzött rétegei a saját hatalmának megtartását a nemzet érdekei elé helyező politikai elitnek üzentek. Trump programja a hagyományos értékekhez való visszatérésre ad esélyt.

Az „alvó óriás” kifejezést Timothy Daughtry és Gary Casselman, két, konzervatív aktivistaként is tevékenykedő pszichiáter alkotta meg 2014-ben megjelent Waking the Sleeping Giant: How Mainstream Americans Can Beat Liberals at Their Own Game (Az alvó óriás felébresztése: Hogyan győzhetik le az átlagos amerikaiak a liberálisokat saját térfelükön) című könyvében. Ugyanazokra az állampolgárokra vonatkozik, akiket Donald Trump „elfelejtett amerikaiaknak” nevezett: végzik a munkájukat, gondoskodnak a családjukról, részt vesznek a közösségeik életében, és betartják a szabályokat. A szerzők ebben a tömegben látták a felébredés lehetőségét, amely Amerikát a hanyatlás útjáról ismét a normális kerékvágásba fordíthatja. Ők jelentik az utolsó védvonalat egy olyan politikai gépezettel szemben, amely a törvény felett és azon kívül működik, amelynek része a média, és amely elég hatalommal rendelkezik ahhoz, hogy az igazságügy-minisztérium és az FBI befolyásolásával akadályozza olyan súlyos korrupciós ügyek kivizsgálását, mint az államtitkok gondatlan kezelése vagy Hillary Clinton külügyminiszteri pozíciójának „kiárusítása”.
Donald Trump megállíthatatlan menetelését furcsa és veszélyes fejleménynek tekintették mindkét pártban, nem számolva azzal, hogy szavazói pontosan ugyanazok, akik a 2010-ben és 2014-ben tartott időközi választásokon mind a szenátusban, mind a képviselőházban többségi helyzetbe juttatták a republikánusokat, egyértelműen Barack Obama elnök Amerika radikális átalakítását célzó intézkedései miatt. Hogy ennek a „mandátumuknak” mennyire nem tettek eleget, jól mutatja James Comey FBI-igazgató újabb visszatáncolása Hillary Clinton e-mail-ügyében. Először nem sokkal a választás előtt úgy döntött, hogy újranyitja az aktákat, majd a Fehér Ház, a Clinton-kampány és a demokrata párt támadásainak hatására bejelentette, hogy mégsem találtak az újonnan előkerült levelekben semmi inkriminálót, így továbbra sem kezdeményezi a vádemelést a volt külügyminiszter ellen. A republikánus képviselők közül nagyon sokan okoztak ehhez hasonló csalódást választóiknak, ami annál érthetőbbé teszi, miért tartott ki Trump mellett ez a szavazóbázis a Clinton mellett kampányoló média negatív tudósításai, az állítólagos molesztálási ügyek, saját kifogásolható megnyilvánulásai és más botrányok ellenére is.

A kockázatok felmérése

Trump felismerte ezt a populáris mozgalmat, és az élére állt, míg Hillary Clinton magát a politikai gépezetet képviseli. Éppen ezért két, egymástól élesen eltérő jövőt jelentettek mind pártjuk, mind Amerika számára. Míg Clinton veresége puszta taktikai visszalépés a demokraták számára, a Republikánus Párt sorsa sokkal inkább függött Trump szereplésétől. Ez utóbbi erkölcsi átláthatóság és politikai hatékonyság szempontjából is hanyatlást élt át a reagani évek után, a washingtoni elit progresszív ideológiája és konzervatív bázisának értékei között egyensúlyozva. Trump győzelme az utóbbi felé billentheti a mérleg nyelvét.
Ami a tágabb képet illeti, szakértők szerint a jelöltek közötti választás tulajdonképpen arról szólt, hogy Amerika Amerika marad-e vagy sem. Bírálói szerint Hillary Clinton elnöksége többek között az iszlamizáció térnyerését, az Egyesült Államok globális jelenlétének zsugorodását, a nyugati civilizációs értékek erodálódásának gyorsulását, a gazdaság visszaesését, az amerikai alkotmány jelentőségének csökkenését hozta volna.
Trump számára már a választás éjszakáján látszott, hogy a küzdelem nem ér véget a győzelemmel. Még meg sem született a végleges eredmény, amikor szerda hajnalban mintegy ezerfős tömeg gyűlt a Fehér Ház elé, amely trágár skandálások közepette Trump bevándorlási politikája ellen „tüntetett”; a csoportosulásban a Black Lives Matter támogatói is felbukkantak. A pénzügyi világ pánikszerűen reagált; Dominic Rossi, a Fidelity International befektetési vezetője úgy fogalmazott, „a jövő soha nem látott politikai veszélyeket rejt, amelyek megkérdőjelezik a második világháború utáni berendezkedés pilléreit. Nem csoda, ha a befektetők fedezéket keresve menekülnek. Az amerikai politika jobbra tolódására bekövetkezett azonnali fejvesztettséget józan kockázatfelmérésnek kell felváltania”. Trump győzelmi beszédében ugyanakkor azt ígérte, azok felé is nyitni fog, akik nem támogatták, és latba veti az üzleti életben szerzett tapasztalatait Amerika érdekében; többek között nagyszabású infrastruktúra-fejlesztési tervet vezet be a gazdaság élénkítésére.

Feladatlista

Mint október 22-én a történelmi Gettysburgben meghirdetett programjában – amit az amerikai szavazóval kötött szerződésnek nevezett – Trump felvázolta, elnökségét egy korrupcióellenes „feladatlistával” kezdi, és az amerikai dolgozók és a családok védelmét szolgáló intézkedésekkel folytatja. Ennek értelmében például visszavonja Barack Obama minden alkotmányellenes döntését, megszünteti az összes szövetségi finanszírozású, úgynevezett menedékvárost (olyan települések, ahol szemet hunynak afölött, hogy valaki hivatalos engedély nélkül tartózkodik az országban), elkezdi kitoloncolni a több mint kétmillió illegális bevándorlót (azon országok vízummentességét, melyek nem fogadják őket vissza, megvonja), emellett felfüggeszti a terrorsújtotta területekről érkező személyek befogadását, amíg nem lehet őket megfelelő biztonsággal átvilágítani. Csökkenteni szándékozik a középosztálybeliek adóit; a külföldön gyártó cégeket vámok kiszabásával akarja ettől a gyakorlattól eltéríteni; megszünteti a közös tantervet, és biztosítja, hogy a szülők tetszés szerint választhassanak iskolát gyermekeiknek; az Obamacare-t pedig biztosítási számlarendszerrel helyettesíti.

Trump és a külpolitika

A külpolitikában Donald Trump többek között javítani igyekszik majd az Egyesült Államok Oroszországgal való kapcsolatát, a szövetségesektől pedig azt várja, hogy vegyék ki a részüket védelmük költségeiből. Trump véleménye szerint a NATO-nak többet kellene tennie a közel-keleti terrorizmus ellen; az Iszlám Állam legyőzésére akár több ezer amerikai katona szárazföldi bevetését is kilátásba helyezte. Kínával szemben is a keményebb fellépés híve: az ázsiai országot valutamanipulátornak fogja tekinteni, és magas vámokkal szankcionálja, ha nem hajlandó a kereskedelmi szerződéseket módosítani. Területi terjeszkedésének megakadályozása érdekében megnöveli az amerikai katonai jelenlétet a Dél-kínai-tengeren. Észak-Korea nukleáris programjának megfékezésére az újonnan megválasztott elnök szerint Kínát kellene rávenni – a koreai kommunista diktatúra vezetésénél ugyanakkor jó pontot szerzett azzal a kijelentésével, hogy kivonná az amerikai csapatokat Dél-Korea területéről.
Trump az Iránnal kötött nukleáris egyezmény újratárgyalását is kezdeményezi majd, és szükségesnek tartja a korábbi szankciók visszaállítását, sőt akár háromszoros szigorítását. A clevelandi jelölőgyűlésen tartott beszédében Izraelt Amerika legjelentősebb szövetségesének nevezte a közel-keleti régióban, és az együttműködés szorosabbra fűzését (illetve az Obama-évek után megújítását) hirdette meg. Olyan ígérete is elhangzott, hogy az amerikai nagykövetséget Jeruzsálembe helyezi át, bár ezt eddig a „kampány hevében” még majdnem minden jelölt megtette. Trump az amerikai ipar védelmében elengedhetetlennek tartja a kereskedelmi szerződések, így a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) és az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) visszavonását, illetve egyes szerződéseinek újratárgyalását.
Nem tudni, mindebből mi valósul meg, az mindenesetre világosan látszik, hogy az amerikai baloldal Barack Obama által képviselt nagy társadalomátalakító vállalkozása egy időre biztosan megtorpan.

Olvasson tovább: