Kereső toggle

Új hidegháború - Harci retorika és figyelemelterelés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A hidegháborút követő legnagyobb méretű csapatmozgásra került sor a héten, amikor az orosz hadiflotta nyolc hadihajója a Doveri-szoroson áthajózva, vélhetően Szíria irányába indult. Az akció nem enyhítette a NATO és Oroszország közötti feszültségeket, amelyek ebben az évben olyannyira megnövekedtek, hogy sokan már új hidegháborúról beszélnek.

Komótosan pöfögött át – nagy fekete füstöt fújva – múlt pénteken a Doveri-szoroson a Kuznyecov Admirális repülőgép-hordozó anyahajó hét további orosz hadihajóval, a brit és a norvég haditengerészet szoros kíséretében.

Az Északi Flotta és a Balti Flotta kötelékébe tartozó hadihajók a nyugati titkosszolgálatok értesülései szerint várhatóan a szíriai háborúban vesznek majd részt, támogatást adva az orosz légitámadásoknak. Amikor kiderült, hogy a tekintélyes orosz flotta a civil lakosság szeme láttára fog elhajózni Anglia partjai mellett, Michael Fallon brit hadügyminiszter bejelentette, hogy a haditengerészet az orosz hajók csatornabeli útjának minden egyes centiméterét megfigyeli.

Fallon szerint a manőverrel az oroszok egyik célja a brit haditengerészet készenlétének tesztelése. Ennek megfelelően péntek reggel a Királyi Haditengerészet HMS Duncan és az HMS Richmond nevű hajói adták az orosz hajóknak a díszkíséretet. Érdekes egybeesés, hogy az orosz flotta elhajózása Kent partjai mellett éppen a Trafalgar Napra esett, amikor az 1805. október 21-ei tengeri ütközetre, Nelson admirálisnak a Napóleon fölött aratott győzelmére emlékeznek. Az orosz hajóhad utazása kisebb botrányt kavart a NATO-tagországok között, a konvoj ugyanis szerdán eredetileg a Spanyolországhoz tartozó észak-afrikai kikötőben, Cuetában kötött volna ki, hogy megtankoljon a továbbhaladás előtt. Ezt több NATO-tagország is nehezményezte, jóllehet Cueta kikötőjéről nem rendelkezik NATO-egyezmény, így Spanyolország eljárása jogszerű. Jen Stoltenberg NATO-főtitkár azt nyilatkozta, hogy „minden országnak joga van eldönteni, hogy kikötőjében tankolhatnak és szállítmányt vehetnek fel ezek a hajók. Ugyanakkor nagyon aggódunk, ahogyan ezt már korábban is kifejeztem, hogy ez a hajóhad alkalmas arra, hogy növelje Oroszország kapacitását a további szíriai légicsapások végrehajtására” – nyilatkozta a főtitkár. Keményebben nyilatkozott Sir Gerald Howarth korábbi brit védelmi miniszter, aki szerint „Spanyolország a NATO tagja, a NATO pedig folyamatos provokációkkal szembesül Oroszország részéről, kiváltképpen a Baltikumban”. A NATO-országok kritikájára válaszul a spanyol Külügyminisztérium ahhoz kötötte a kikötés engedélyezését, hogy Oroszország tisztázza az úti célt. Az oroszok ezt nyilván nem akarták megtenni, mert végül visszavonták a kikötési kérelmet. Lapzártakor még nem volt ismert a konvoj további útvonala.

Az orosz hadihajók átvonulása a csatornán az orosz hadsereg legnagyobb méretű megmozdulása a hidegháború óta. Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök, korábbi elnök az ez év elején – februárban – megtartott Müncheni Biztonsági Konferencián fejtette ki azt a véleményét, miszerint új hidegháború kezdődött el, és a 2016-os év leginkább 1962-re emlékezteti. Lehet, hogy Medvegyev részéről 1962 felemlegetése csak hatásvadász lépés volt, de azért érdemes elgondolkodni a miniszterelnök hasonlatán: 1962-ben, a kubai rakétaválság idején a világ szinte karnyújtásnyira volt egy nukleáris háborútól. Ez volt a hidegháború legveszélyesebb időszaka, amely után létrehozták Washington és Moszkva között a forró drótot az atomháború elkerülésére. Bár egyelőre nem lehet arról beszélni, hogy a hidegháborúra jellemző nukleáris fegyverkezési verseny kiújult volna, orosz részről a nukleáris háború felemlegetése gyakoribbá vált az elmúlt hónapokban.

Plutónium-vita

Kérdés, hogy ez szándékos propaganda vagy reális félelem a hatalom részéről. Tény, hogy október elején Oroszország felrúgta azt a megállapodást, amely 34 tonna – mintegy 17 ezer rakétatöltet számára elegendő – hadászati plutónium megsemmisítéséről rendelkezett. Moszkva indoklása szerint az Egyesült Államok „barátságtalan akciói” miatt áll el a 2000-ben aláírt és 2010-ben megújított egyezménytől, de hajlandó azt újratárgyalni, ha Washington is hajlandó néhány barátságos gesztust tenni. Ezek közül a legfontosabbak a NATO-csapatok létszámának csökkentése az Oroszországgal szomszédos országokban, az Oroszország elleni szankciók feloldása, illetve a szankciók miatt okozott károk kompenzálása. Sokak véleménye szerint az orosz lépés nem tekinthető a nukleáris verseny újraindulásának, a plutónium feldolgozásáról ugyanis már korábban is vita volt az oroszok és az amerikaiak között: Oroszország a plutóniumot fűtőanyagként szándékozik felhasználni, míg az Egyesült Államok ebben még nem döntött, bár sokan érvelnek emellett. A plutóniumegyezmény felrúgását követően Oroszország nukleáris védelmi gyakorlatot hajtott végre, amelyben mintegy 40 millió civil vett részt.

Mindezzel párhuzamosan Oroszország bejelentette, hogy nukleáris rakéták indítására alkalmas rakétakilövő-rendszert telepít Kalinyingrádba, ahonnan az európai fővárosok bármelyikét könnyedén eléri. Még ugyanazon a héten Oroszország három interkontinentális ballisztikus rakétát tesztelt. A háborús hangulatot fokozta az egyik orosz bulvárlap által felröppentett hír, mely szerint az orosz állam felszólította tisztségviselőit, hogy hívják haza a neves külföldi egyetemeken tanuló gyermekeiket. Bár a hír végül nem bizonyult igaznak, mégis alkalmas volt a háborús, de legalább a hidegháborús hangulat erősítésére.

Sikertelen újraindítás

Az orosz harci retorika sokak szerint részben szól a novemberben megválasztandó új amerikai elnöknek, akinek a figyelmét igyekeznek felhívni arra, hogy Oroszországgal mint valódi nagyhatalommal kell újra számolnia. Egyes elemzők ugyanakkor azt is kiemelik, hogy a harcias hangvétel ugyanennyire szól hazafele is: a Levada orosz közvéleménykutató intézet vezetőjének a Wall Street Journalban megjelentetett véleménye szerint a háborús retorika sokkal inkább arra szolgál, hogy elvonja a figyelmet arról, hogy Putyin népszerűsége visszaesett a közelmúltbeli csúcsokat követően; mindemellett alkalmas arra, hogy elterelje a figyelmet az országot sújtó gazdasági nehézségekről.

Sir John Sawers, az MI6 korábbi vezetője a BBC-nek nemrégiben azt nyilatkozta, hogy az elmúlt nyolc évben a Nyugat nem fordított kellő figyelmet az Oroszországgal való kapcsolatra. „Ha Moszkva és Washington között világos egyetértés lenne a játékszabályokban – vagyis hogy nem akarjuk tönkretenni egymás rendszereit –, akkor az olyan regionális problémák megoldása, mint Szíria, Ukrajna vagy Észak-Korea, sokkal könnyebb lenne.” Az Obama-korszak Oroszország-politikája sok elemző szerint ellentmondásos volt. Hillary Clinton hirdette meg az Újraindítás politikáját, amikor látványosan egy piros Reset gombot ajándékozott Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek még 2009-ben. Az újrakezdés azonban nem sikerült, aminek egyik legfontosabb oka az Egyesült Államok beavatkozása az ukrajnai válságba. Obama és kormánya nem volt hajlandó tudomásul venni azt, hogy Ukrajna vörös posztó Oroszország szemében, hiszen az ország mindig az orosz vonzáskörbe tartozott. Az oroszellenes erők nyílt vagy kevésbé nyílt támogatását Oroszország nyílt támadásként élte meg, és ez eldöntötte a folytatást.

„A következő amerikai elnöknek nagy felelőssége lesz abban, hogy egy másfajta kapcsolatot valósítson meg Oroszországgal. Nincs szükség melegebb vagy hidegebb kapcsolatra, hanem arra van szükség, hogy legyen egy stratégiai egyetértés Moszkvával arról, hogyan valósítható meg a globális stabilitás, hogyan valósítható meg az együttműködés Európa, Oroszország és az Egyesült Államok között annak érdekében, hogy a világ stabilitása biztosabb alapokra legyen helyezve, mint korábban…

A Pax Americana nagyon rövid ideig tartott, és mára megszűnt” – jelentette ki Sawers a BBC-nek.

Olvasson tovább: