Kereső toggle

António Guterres viszi tovább az ENSZ programját

Szép új világ

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Baloldali politikus-diplomatát választott az ENSZ Közgyűlése október 13-án főtitkárrá António Guterres személyében. A január 1-jétől hivatalba lépő új vezető egyik fő célkitűzése a szíriai helyzet mihamarabbi rendezése, de mivel az ENSZ rendelkezik egy 2030-ig tartó tizenöt éves programmal, egy sokkal átfogóbb cél megvalósításának szolgálatába áll.

António Guterres, Portugália egykori szocialista miniszterelnöke  ENSZ-főtitkárrá választásával, úgy tűnik, mindenki elégedett. Múlt csütörtökön figyelemre méltó egyetértésben választották meg a szervezet főtitkárának, és állva, ovációval köszöntötték. Különösen Moszkva szavazata okozott meglepetést, mindenki biztosra vette ugyanis, hogy mindenáron közép-európai indulót akar a posztra ültetni. (Ez összhangban is lett volna az ENSZ eddigi hagyományával, amely szerint váltogatták a főtitkárt adó régiókat.) Néhány hónapja még megkerülhetetlennek látszott annak a lobbinak a nyomása is, amely végre női vezetőt szeretett volna a szervezet élére; a négy nyelven folyékonyan beszélő Guterres azonban végül a Közgyűlés előtti meghallgatáson meggyőző fellépésével kiütötte vetélytársait a nyeregből.

Guterresről, aki 2017. január 1-jétől veszi át a stafétabotot a leköszönő főtitkártól, Ban Ki Muntól, szinte csak pozitív nyilatkozatokat találni. A legtöbben tárgyalóképességét, diplomataként és politikusként szerzett tapasztalatait hangsúlyozzák, valamint, hogy két eddigi legfontosabb tisztségében – mint Portugália kormányfője és az ENSZ Menekültügyi Bizottságának elnöke – átlátható és korrupciómentes vezetésével tiszteletet és jó  hírnevet vívott ki magának.

Az 1949-ben Lisszabonban született Guterres 1976-ban tűnt fel a politikai életben, amikor a Salazar fasiszta diktatúráját megdöntő szegfűs forradalom után részt vett a Szocialista Párt létrehozásában. 1995-ben választották miniszterelnökké, majd második mandátumot is szerzett, ám ezt nem töltötte ki: a gazdasági növekedés lassulása miatt népszerűsége mélypontra került, így 2001-ben lemondott. Nemzetközi politikai vizekre evezve először a Szocialista Internacionálé elnöke lett, majd 2005-ben megkapta az ENSZ menekültügyi főbiztosi címét, amit tíz éven keresztül mondhatott magáénak.

Az említett kvalitásoknak megfelelően az elvárások is nagyok. Moszkva és Washington viszonya a hidegháborút idézően feszült, ami az ENSZ-ben kiélezetten érezhető. Megválasztása utáni első felszólalásában Guterres elismerte az előtte álló kihívásokat, a legfontosabbként a szíriai rendezést emelve ki. Izrael szintén azt várja, hogy az új főtitkár vezetése alatt változni fog az ENSZ elfogult és ellensé-ges álláspontja vele szemben. A Jerusalem Postnak nyilatkozó politikusok Guterrest Izrael-pártinak látják, akit baráti viszony fűzött Simon Peresz és Ehud Barak korábbi állam- és kormányfőhöz. Micha Harish volt kereskedelmi miniszter szerint „elődeinél korrektebb és kevésbé agresszív lesz”. Erre különösen nagy szükség lenne, hiszen néhány nappal az után, hogy az UNESCO botrányos határozatban „eltörölte” a zsidó nép és a Templom-hegy történelmi kapcsolatát (lásd kapcsolódó cikkünket a 6. oldalon), az ENSZ éves Leszerelési és Nemzetközi Biztonsági Bizottsági ülésén Irán az Izraelnek történő fegyver-eladások leállítását, sőt a zsidó állam feltételezett nukleáris arzenáljának leszerelését követelte.

A hídépítő

Guterres az előtte álló feladatokról szólva leszögezte: nem fog tudni mindenre választ nyújtani, mindenesetre nem saját meggyőződésének érvényesítésére fog törekedni, hanem minden tagállamot ideológiai motivációk nélkül szándékozik szolgálni. ENSZ-főtitkárként szerepét úgy képzeli el, mint „hídépítő és független, semleges közvetítő, aki a minden résztvevő számára előnyös megoldás megtalálásában közreműködik”. Csakhogy eddigi tevékenysége és maga az ENSZ programja miatt kétséges, hogy ezeknek az ígéretnek eleget tud majd tenni. A Szocialista Internacionálé, melyet 1999 és 2005 között vezetett, több mint 100 ország több mint 160 szocialista és kommunista pártját – köztük számos elnyomó rezsimet – tömörítő szervezet. Éves találkozóin visszatérő célkitűzés a még több globális kormányzás és a még nagyobb vagyonújraelosztás.

Guterres menekültügyi biztosként eltöltött éveivel kapcsolatban általában aláhúzzák, hogy a szíriai háború miatt „a második világháború óta bekövetkezett legsúlyosabb humanitárius katasztrófával” kellett szembenéznie, illetve, hogy kiváló menedzserként szervezte át a Bizottságot. Azt már csak kevesen jegyzik meg, milyen óriási szerepet játszott a Nyugatra irányuló migrációs hullámban, mellyel párhuzamosan a közel-keleti keresztényeket módszeresen diszkrimináló politikát alakított ki. Az ENSZ közreműködésével nyugati országokban letelepített menekültek kevesebb mint egy százaléka keresztény, mivel a legtöbben elkerülik a szervezet felügyelete alatt álló, számukra életveszélyes táborokat. Guterres a migrációban látja a globális problémák megoldását, a menekülteket pedig a nyugati rasszizmus és xenofóbia áldozatainak tekinti, soha nem firtatva azoknak az iszlamista és totalitáriánus rezsimeknek a felelősségét, melyekből jönnek. Jennifer Oriel politológus a The Australian című lapban megjegyzi: „Annak ellenére, hogy a nyitott határok politikája bizonyítottan hozzájárul a nemzetközi dzsihádizmushoz és ártatlan nyugati állampolgárok tömeges lemészárlásához, Guterres nem hagyott fel azoknak a kormányoknak a hibáztatásával, amelyek határaik megerősítésével igyekeznek megvédeni polgáraikat.”

Globális gondolatok

Mindezek mögött a puszta humanitárius céloknál sokkal messzebbre mutató törekvések állnak. Oriel szerint Guterres már a Szocialista Internacionálé elnökeként az ENSZ Parlament létrehozásának előkészítésén fáradozott, amely lehetővé tenné az emberek „globális polgárokká” válását. Az ENSZ honlapján megjelent interjúban Peter Sutherland, az ENSZ-főtitkár különleges nemzetközi migrációs képviselője úgy véli, a kormányoknak „el kell ismerniük, hogy a szuverenitás illúzió, amit magunk mögött kell hagyni”. Lejártak azok az idők, amikor „határok és kerítések mögé bújtunk”, felejtsük el „saját országunk történelmi emlékezetét és képeit”, hiszen „mindannyian az emberiség részei vagyunk” – fejtegette.  Az ENSZ 2015 szeptemberében elfogadott, Fenntartható fejlődési keretrendszer (2030 Agenda for Sustainable Development) névre keresztelt „15 éves tervét”, amely nem kevesebb, mint „világunk átalakítását” tűzi ki célul, Ban Ki Mun tavaly a népek függetlenségi nyilatkozataként, az ENSZ-t pedig az Emberiség Parlamentjeként kezdte emlegetni. Az ambiciózus program 2016. január 1-jétől 2030-ig egy „háborúktól, éhezéstől, szegénységtől, országokon belüli és közötti egyenlőtlenségektől, igazságtalanságoktól és kirekesztéstől mentes, az emberi jogokat, a nők egyenjogúságát, bolygónk védelmét, fenntartható gazdasági növekedést és igazságosan szétosztott jólétet biztosító világ” megvalósítására vállalkozik.

Akármennyire más vezetői egyéniség is António Guterres a „láthatatlan emberként” is gyakran aposztrofált, hallgatag, a protokollhoz mereven ragaszkodó Ban Ki Munhoz képest, posztját az ENSZ következő tizenöt évre meghatározott menetrendjével összhangban és korábbi tevékenységeinek egyenes folytatásaként fogja betölteni. John Bolton, az Egyesült Államok korábbi ENSZ-nagykövete szerint egyébként inkább a Kofi Annanéhoz hasonló irányvonalhoz fog visszatérni: „Ban Ki Munt pontosan azért választottuk meg 2006-ban, mert úgy gondoltuk, nem próbál meg »világi pápát« játszani, mint elődje, Kofi Annan. Azt hiszem, Guterres sokkal inkább Kofi Annan típusú vezető lesz, és ez problémát fog jelenteni.”

Olvasson tovább: