Kereső toggle

Notre-Dame-kommandó

Női terrorsejt készült merényletekre Franciaországban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Iszlamista terrortámadások miatt különösen tragikus nyár után, illetve a lelkiismereti szabadság körüli, s a burkinikérdésben csúcsosodó viták közepette négy radikalizált nő készült újabb vérfürdőt rendezni Párizsban. A csoport leleplezése inkább köszönhető saját amatőrségüknek, mint a hatóságok éberségének, kapcsolati hálójuk felgöngyölítése pedig ismét rávilágít a fenyegetettség magas fokára. François Hollande továbbra is összeegyeztethetőnek tartja országa második legnagyobb vallását az alapvető francia értékekkel, és egy beszédében a demokrácia győzelmét jósolta – elismerve ugyan, hogy a küzdelem nem lesz könnyű.

Szeptember 4-én vasárnap hajnalban a párizsi Notre-Dame közvetlen közelében egy gyanús – rendszámtábla nélkül, vészvillogóval otthagyott – autóban öt teli gázpalackot, három kanna gázolajat, valamint egy még égő cigarettacsikket találtak. Mint később a párizsi rendőrfőnöknek írt levelében Florence Berthout, az 5. kerület polgármestere nehezményezte, a jármű több mint két órán át parkolt szabálytalanul, több telefonos bejelentés ellenére. Amikor végül fény derült a meghiúsult terrorcselekményre, a DGSI (belbiztonsági szolgálat) egy négy nőből álló IÁ-sejt nyomára bukkant – még időben, ugyanis a sikertelen után épp újabb támadásokra készültek pályaudvarok, rendőrök ellen.

Női kommandó

A 29 éves, háromgyerekes Ornella Gilligmant, akinek az ujjlenyomatait megtalálták a járműben, az autópályán tartóztatták le a férjével (őt azóta szabadon engedték), útban Spanyolország felé. Kihallgatásakor eleinte azt állította, hogy valódi célpontjuk az Eiffel-torony lett volna, az egyik verzió szerint pedig azért hagyták ott az autót, mert összevesztek, míg egy másik szerint elfutottak, amikor civil ruhás rendőrnek véltek egy közeledő férfit. Kiderült, hogy nagyjából három hónapja lépett vele kapcsolatba a Telegram titkosított csevegőalkalmazást használva egy Abou Omar nevű férfi, akivel telefonon keresztül házasságot kötött (törvényes férjétől egyszerűen elköltözött). Újdonsült házastársa határozottan utasította merénylet elkövetésére.
A hozzá hasonlóan S-kartonos (vagyis olyan személy, aki a szíriai háború kitörése óta megkísérelt eljutni az ország iszlamisták által ellenőrzött területeire), Inès Madani, az autó tulajdonosának 19 éves lánya, elfogásakor késsel támadt a rendőrökre, és az egyiket megsebesítette. Táskájában megtalálták az Iszlám Államnak tett hűségesküjét, és a nyomozás eddigi állása szerint Abou Mohamed al-Adnaninak, az IÁ szóvivőjének, egyben az európai merényletek fő koordinátorának halálát akarta megbosszulni. Madani neve a belga terrorellenes hatóságok dossziéiban is szerepel, mivel kapcsolatban állt potenciálisan Szíriába távozó belga radikálisokkal. A belga RTBF csatorna szerint a nő toborzóként működött, és a kiutazásokat segítette. Párizstól mintegy 30 kilométerre délre, Boussy-Saint-Antoine-ban került kézre, Sarah Hervouёt (23) és Amel Sakaou (39) társaságában.
Különös, hogy Hervouёt-hoz csak a gázpalackos robbantás kísérlete kapcsán jutott el a terrorelhárítás, hiszen három „virtuális” vőlegénye volt a közelmúltban, mindegyik közismert terrorista: az első Larossi Abballa, a júniusi magnanville-i kettős rendőrgyilkosság elkövetője, majd Adel Kermiche, a Saint-Étienne-du-Rouvray-ban júliusban megölt pap egyik hóhéra, a jelenlegi pedig a titkosszolgálatok által „erősen radikalizált” személyként nyilvántartott Mohamed Lamine Aberouz, akinek a testvére Abballa közeli barátja. Hervouёt feltehetően soha nem találkozott „kérőivel”, akiket az interneten ajánlottak neki. A szerteágazó kapcsolati háló egyik szála Amedy Coulibalyhoz, a 2015 januárjában a Hyper Cacher-ban lejátszódott túszdráma felelőséhez is elvezetnek: a férfi egykori élettársa, a Szíriába szökött Hayat Boumeddiene Ornella Gilligmant egyik barátnőjének ismerőse.
A női kommandót szinte biztosan Szíriából irányították; a nyomozás egyik fókuszpontja az Iszlám Állam területén harcoló Rachid Kassim szerepe. A Roanne-ból származó férfi a Franciaország elleni támadásokra felszólító propaganda legjelentősebb motorja. Feltehetően ő volt a megrendelője a normandiai papgyilkosságnak és a rendőr házaspár kivégzésének. A július 14-ei nizzai mészárlást szíriai foglyok saját kezű kivégzését megörökítő videóval „ünnepelte”. Azt gyanítják, hogy Inès Madanit, és rajta keresztül az egész csoportot a Telegramon keresztül instruálta. Ugyancsak így tarthatta a kapcsolatot egy 15 éves fiúval, akit szombaton tartóztattak le Párizsban merényletkísérlet gyanújával. A kiskorú korábban már ismert volt a hatóságok előtt, és a szükségállapot intézkedései miatt már tartottak nála házkutatást, illetve házi őrizet alatt állt.
Bernard Cazeneuve belügyminiszter szerint megnehezíti a megelőzést, hogy a minden eddiginél nagyobb a veszély rendkívül sok formában jelentkezik. Január óta 260 személyt állítottak elő terrorhálózatokkal való kapcsolatok miatt. Manuel Valls miniszterelnök megerősítette, hogy minden napra jut meghiúsított merénylet. A leleplezett terrorsejtek nagy száma alapján az országban élő radikalizált személyek számát 10 ezer helyett immár 15 ezerre becsülik.

Tud-e alkalmazkodni az iszlám?

A probléma súlyosságát senki sem vitatja, kezelésének módja azonban sorozatos purparlék tárgya a jobb- és baloldal között. A múlt héten François Hollande a Demokrácia a terrorizmussal szemben címmel megtartott találkozón fejtette ki (az ellenzékkel, különösen Nicolas Sarkozyvel szembeni éles kritikákkal sem fukarkodva), hogy bár „a küzdelem hosszú és megpróbáltatásokkal teli lesz”, a demokrácia „erősebbnek fog bizonyulni, mint a barbárság, amely háborút hirdetett ellene”. Hollande szerint a legfőbb kérdés, hogy az egyház és az állam szétválasztásáról szóló 1905-ös törvény alkalmazható maradt-e most, amikor az iszlám vált Franciaország második legnagyobb vallásává. „Alkalmazkodhat-e az iszlám a lelkiismereti szabadság eszméjéhez, ahogyan korábban a katolicizmus, a reformáció irányzatai, a judaizmus tették? A válaszom: igen, egyértelműen, igen” – jelentette ki a francia elnök.
Nicolas Sarkozy gyakorlatiasabb szemszögből nyilatkozik a kérdésben. Hollande beszédére a Le Journal du dimanche-ban reagált, elégtelennek titulálva a munkát, amit a köztársasági elnök ezen a téren felmutatott. Újfent szorgalmazta a rendkívüli állapot szerinti kormányzást, amely a terrorizmus elleni harc érdekében átalakítaná a jogállami működés bizonyos területeit, a megelőzés elvét alkalmazva minden egyes személlyel szemben, akinél felmerül a terrorizmussal való kapcsolat gyanúja. Ennek megfelelően az S-kartonosokat őrizetbe vennék, terror elleni ügyészséget állítanának fel, és minden itt elítélt külföldit kiutasítanának. Az őrizetben tartott személyek helyzetét speciális hatóságok elemeznék, és vagy deradikalizációs központba küldenék őket, vagy bírósági vizsgálat indulna ellenük.
„Nagyot hibázik, amikor azt akarja elhitetni a franciákkal, hogy az ő vezetése alatt nem lennének merényletek” – vágott vissza Sarkozynek Manuel Valls az Europe1-en. A volt köztársasági elnök fejére olvasta, hogy 2012-ben Mohammed Merah-t „magányos farkasnak” tekintette (a toulouse-i lövöldöző az al-Kaidával állt kapcsolatban), és hogy rosszul ítélte meg a veszély mértékét, ezért csökkentette a biztonsági erők állományát és anyagi forrásait. Sarkozy megoldási javaslatai szerinte ugyancsak tévesek; arra jók, hogy megpróbálja „kitekerni a jogállam nyakát”.

Olvasson tovább: