Kereső toggle

Kíméletlen, hisztérikus kampány

Trump „rasszista gyűlölködő”, Clinton pedig az „ördög”

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lezajlottak a pártkonvenciók, hivatalosan is jelöltek lettek a jelöltek, így a hivatalos menetrend szerint is elkezdődött az amerikai elnökválasztási kampány. Ami persze már tavaly ősz óta tart, de most már klasszikus westernpárbajként, szemtől-szembe. Nem véletlen, hogy a jelölőgyűlések óta a kampány hangvétele is megváltozott: az eddig sem visszafogott minősítések helyett az ellenfelek nyíltan karaktergyilkos jelzőket igyekeznek a másik félre ragasztani. Valóban nem volt még ilyen feszült, már-már hisztérikus elnökválasztási harc az elmúlt évtizedekben. És még hátra van három hónap.

Donald Trump az elnökjelölti beszédében hazugnak és bűnözőnek nevezte Clintont, akit csak a hatóságok és a politikai elit korruptsága mentett meg a börtöntől: „Amikor egy külügyminiszter illegálisan tárolja az e-mailjeit egy magánszerveren, 33 ezret pedig letöröl közülük, hogy a hatóságok ne fedezhessék fel a bűncselekményét, továbbá kockázatba sodorja országunkat, és következmények nélkül hazudhat a legkülönbözőbb ügyekben – nos, akkor tudom már, hogy a korrupció minden eddigit meghaladó szintet ért el nemzetünkben. Amikor az FBI igazgatója azt mondja, hogy a külügyminiszter »kirívóan gondatlan« és »hanyag« volt a titkosított információk kezelésében, akkor tudom, hogy ezek enyhe kifejezések ahhoz képest, amit valójában elkövetett. Csak azért fogalmaztak így, hogy megmentsék őt attól, hogy az igazságszolgáltatás számon kérje a rettenetes bűncselekményei miatt. Valójában a külügyminiszter legnagyobb teljesítménye éppen ez lehetett, hogy sikerült megúsznia egy ilyen hallatlan bűntettet, különösen úgy, hogy másoknak ennél sokkal kevesebbért keményen bűnhődniük kell” – mondta Trump, aki Twitter-üzeneteiben rendszeresen a „crooked” (tisztességtelen) jelzővel illeti ellenfelét.

Hillary Clinton a philadelphiai jelölőgyűlésen mondott beszédében szintén kijelölte azt az irányt, ahogyan a kampányában támadni kívánja a republikánus jelöltet. Trumpot szélhámosnak, csalónak és jellemében alkalmatlannak nevezte az elnöki posztra: „Atlantic Cityben, alig 100 kilométerre innen találhatnak olyan alvállal-kozókat és cégeket, amelyek mindenüket elveszítették, mert Donald Trump nem volt hajlandó kifizetni a számláikat. Olyan emberek, akik elvégezték a munkát és szükségük lett volna a pénzre, de nem kapták meg – nem azért, mintha nem tudott volna fizetni, hanem azért, mert egyszerűen nem fizette ki őket.

És hát ez a kereskedelmi ügynöki beszéd, amellyel azt kéri önöktől, hogy tegyék elnökké? Bízzanak benne – és majd akkor gazdagok lesznek! Ugyanezt az eladói beszédet hallották tőle azok a kisvállalkozók is. Aztán Trump továbbállt, a munkások pedig ott maradtak üres zsebbel… Tegyék csak fel maguknak a kérdést: vajon Donald Trump rendelkezik-e megfelelő vérmérséklettel ahhoz, hogy főparancsnok legyen? Donald Trump még egy elnökválasztási kampány viharait sem tudja kezelni. A legkisebb provokációra elveszti a higgadtságát. Amikor egy újságíró kemény kérdést tesz fel neki. Amikor megcáfolják egy vitában. Amikor egy tiltakozó tűnik fel a gyűlésén. Képzeljék csak el őt az Ovális Irodában egy igazi krízishelyzetben. Egy olyan ember, akit egy Twitter-üzenettel át lehet verni, nem alkalmas arra, hogy rábízzuk a nukleáris fegyvereket” – mondta Clinton.

A jelölőgyűlések után a jelzők még erősebbek lettek: Trump már korábban is bírálta Bernie Sanderst, hogy „eladta a lelkét az ördögnek”, most azonban egyenesen Clintonról mondta azt, hogy „ő az ördög”. A másik oldalon Barack Obama emelte a tétet: azt mondta, hogy Trump „totálisan alkalmatlan arra, hogy elnök legyen”.

Az elnök egy további frontot nyitott, amikor kijelentette, hogy „eljön egy pont, ahol a republikánusoknak is fel kell tenniük maguknak a kérdést, hogy alkalmas-e valaki a világ legbefolyásosabb posztjának betöltésére, ha ilyen kijelentéseket tesz, ha ennyire nyilvánvalóan hiányzik belőle a józan ítélőképesség, az önmérséklet és az értelem. Van egy pont, amikor azt kell mondaniuk, hogy: Elég! Nem támogatom tovább ezt az illetőt abban, hogy az Egyesült Államok elnöke legyen!” Obama tehát nyíltan felszólította a republikánus politikusokat, hogy forduljanak szembe azzal, akit alig két hete választottak meg elnökjelöltnek. Máris vannak dezertálók, Jeb Bush volt főtanácsadója, Sally Bradshaw még a Republikánus Pártból is kilépett, és jelezte, hogy valószínűleg Clintonra fog szavazni novemberben. (A Bush család amúgy szintén egységesen Trump ellen foglalt állást.)

Bradshaw közölte a CNN-nel, hogy a Republikánus Párt válaszúthoz érkezett, amikor egy teljesen nárcisztikus, nőgyűlölő, bigott embert jelölt elnöknek. Szerinte olyan idők járnak, amikor felül kell kerekedni a pártokon, és ő nem tudna a gyerekei szemébe nézni, ha Trumpra szavazna. „Hogyan mondjam nekik azt, hogy szeressék a szomszédjaikat és a felebarátaikat, ha közben Donald Trumpra szavazok?”

Novemberig várhatóan sokat fogunk még hallani ilyen mondatokat, amelyekkel a „tisztességes republikánusok” előtt igyekeznek szalonképtelenné tenni saját jelöltjüket. A demokrata kampányguruk láthatóan keresik azokat, akik csak pártfegyelemből álltak be Trump mögé. Köztük a legnevesebb Paul Ryan kongresszusi elnök, aki egyelőre kitart, és szóvivőjével azt üzente az újságíróknak, hogy nem kíván részt venni a választási adok-kapokban. Azonban a demokraták valószínűleg jól sejtik, hogy a republikánus elit egy része jobban retteg attól, hogy elveszítheti pozícióit, mint attól, hogy Clinton lesz az elnök. 

A Demokrata Párt sem heverte még ki a közvetlenül a konvenció előtt a WikiLeaks által kiszivárogtatott e-mailek miatti botrányt. Már a jelölőgyűlés előestéjén lemondott Debbie Wasserman Schultz, a demokrata választási bizottság elnöke, a párt „nagyasszonya”, akit a küldöttek is kifütyültek, amikor megpróbált felszólalni. Egy héttel később követte őt a testület ügyvezető igazgatója is. 

Van a kampánynak egy olyan mellékszála is, amely nem közvetlenül a jelölteket, hanem a rokonaikat próbálja támadni. A New York Post bulvárlap több oldalon közölte azokat az aktfotókat, amelyeket közel 20 éve készített egy francia férfimagazin Melania Knauss szlovén modellről. Természetesen ez nem ritka a szépségiparban, ám a 46 éves Melania ma Donald Trump felesége, és mint ilyen, potenciális First Lady, akire nem vet túl jó fényt a fotósorozat. Korábban hallani lehetett arról, hogy a Trump-stáb Bill Clinton újabb nőügyeit próbálja felhasználni, és még Monica Lewinsky is felbukkant, aki azt ígérte, hogy egy mindent kiteregető könyvet készít az elnökkel való kapcsolatáról.

Barack Obamának közben nagyobbik lánya, a 18 éves Malia miatt főhet a feje, aki érettségi után most barátnőivel hetekre Hollandiába utazott. Itt több fesztiválon is filmre vették, amint féktelenül tombol partizás közben. Obamának különösen kínos lehet, hogy Malia a fotósok előtt sem fogta vissza magát, sőt feléjük fordulva még kihívóbban folytatta a táncot.

Vannak, akik a Fehér Ház jó hírét féltik az ilyen botrányoktól, pedig az elnöki rezidencia már sok mindent látott, és nem csak Bill Clinton idején. John Kennedy például rendszeresen meztelenül fürdött a Fehér Ház uszodájában két titkárnőjével. Amikor egyszer felesége megelégelte, a titkosszolgálat emberei útját állták az uszoda bejáratánál.

A washingtoni elnöki hivatal másfajta titkokat is rejteget. Elnökjelölti beszédében Hillary Clinton idézte saját, 20 éve megjelent Kell egy falu című könyvét.

A mű a közösségteremtés fontosságáról szól, arról, hogy „együtt erősebbek vagyunk” – mondta Clinton, aki 1996-ban, nem sokkal a Monica Lewinsky botrány után kezdett könyvet írni. Bob Woodward veterán amerikai újságíró kiderítette, hogy Clinton egy tanácsadója javaslatára halott hírességek – köztük a volt First Lady, Eleanor Roosevelt – „véleményét” is kikérte a könyvhöz. „Azt mondta, legyen olyan vastag a bőröm, mint egy rinocérosznak” – idézte Hillary Clinton az egyik tanácsot, amit állítólag az 1962-ben elhunyt Roosevelttől kapott. Bill Clinton egy 2012-es beszédében elárulta, hogy a misztikus kapcsolat nem szűnt meg, miután elhagyták a Fehér Házat, és felesége külügyminiszterként is kapott üzeneteket a néhai First Ladytől.

Olvasson tovább: