Kereső toggle

Assange közbelép

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor július elején a WikiLeaks portál nyilvánosságra hozta Hillary Clinton, az amerikai Demokrata Párt várható elnökjelöltjének több mint 1200 olyan e-mailjét, amelyet még külügyminiszterként írt és küldött el az iraki háborúval kapcsolatban, és amelyeket szabályellenesen a magánszerverén tárolt, már sejthető volt, hogy a Julian Assange által alapított portál fontos szerepet fog játszani az idei elnökválasztási kampányban. Azóta a Demokrata Párt teljes vezérkara belebukott a WikiLeaks által robbantott botrányba, de lehet, hogy Donald Trumpon ez sem segít.

 

A szóban forgó e-maileket a portál az amerikai külügyminisztériumtól kapta meg még februárban, miután az információkhoz való hozzáférés szabadságáról szóló amerikai törvényre hivatkozva kérte ezt. Julian Assange, a WikiLeaks alapítója korábban azt állította, hogy honlapja szerzett annyi és olyan súlyosságú bizonyítékot Clinton ellen, amelyek alapján a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) vádat emelhet.

Ez, mint ismert, végül nem következett be; Assange-nak igaza lett, amikor azt mondta: „Eljuthatnánk a vádemelésig, de Loretta Lynch, az Egyesült Államok főügyésze nem fog vádat emelni ellene [mármint Clinton ellen]”.  Az FBI végül valóban a vádemelés mellőzését javasolta az ügyészségnek, Lynch pedig tényleg nem emelt vádat Clinton ellen.

 

Viharos múlt. De vajon mi okozza a WikiLeaks és a Clinton-stáb háborúját? Személyes ellenszenv, moszkvai praktika vagy valami más áll a háttérben?

Az 1971-es születésű ausztrál Assange programozóként és hackerként szerzett hírnevet magának – már 21 éves korában elítélték egy hackercsoportban történt részvétel miatt. A WikiLeaks 2006-os alapítása után számtalan nemzetközi szereplővel húzott ujjat a kenyai elittől több nemzetközi vállalaton át a szcientológusokig, majd 2010-ben az amerikai hadsereg afganisztáni és iraki szerepvállalásáról tett közzé dokumentumokat, többek között titkos diplomáciai üzeneteket.

Ebből az időből származhat a közte és Hillary Clinton között megfigyelhető mély ellenszenv is; mindenesetre az amerikai kormány felelőtlennek nevezte Assange és a WikiLeaks tevékenységét, majd a svéd hatóságok egy szexuális zaklatási ügyben adtak ki ellene nemzetközi körözést. Ebben az időszakban Assange egyszerre vált az információszabadságért folytatott küzdelem és az obskúrus Amerika-ellenesség szimbólumává.

 

Robban a bomba. Bármi is motiválta az Assange–Clinton háborút, a WikiLeaks nem állt le július elején. A Hillary Clintont hivatalosan elnökjelöltté emelő demokrata konvenció elé időzítve nyilvánosságra hozott egy adagot a demokraták belső levelezéséből, amelyből kiderült: a párt vezetői praktikusan elcsalták a demokrata előválasztást Clinton javára, a baloldali Bernie Sanders kárára. 

Sanders követelésére a konvenció előtt távozott posztjáról Debbie Wasserman Schultz, a pártot irányító bizottság vezetője – mostanra a demokraták három csúcsvezetője bukott bele a botrányba.

Hillary Clinton kampánycsapata a konvenció napjaiban aggódott, hogy a WikiLeaks újabb dokumentumokat hoz nyilvánosságra, és elkezdtek erőteljesen dolgozni a Putyin–Assange–Trump háromszögre vonatkozó összeesküvés-elmélet terjesztésén.

Obama elnök július végén az NBC televíziónak adott interjúban nem állította egyértelműen, de nem is zárta ki, hogy Oroszország és Vlagyimir Putyin elnök lehet a felelős a Demokrata Párt szervere elleni hackertámadásokért. „Amit biztosan tudunk, hogy az oroszok hackertámadásokat intéznek ellenünk. Nemcsak a kormányzati szervereink, hanem magánszerverek ellen is. De hogy a kiszivárogtatásoknak mi az oka, ezt nem tudom pontosan” – fogalmazott az elnök. Arra az újságírói felvetésre, miszerint előfordulhat-e, hogy Moszkva befolyásolni szeretné az amerikai elnökválasztást, Obama azt mondta:„minden lehetséges”.

Más demokrata politikusok kevésbé voltak diplomatikusak. Trump Oroszország oldalára állt, ezért nem válhat belőle az amerikai fegyveres erők főparancsnoka – szögezte le Leon Panetta egykori védelmi miniszter, a CIA korábbi igazgatója, miután Trump arra szólította fel Oroszországot, hogy hackerekkel kutassa fel és tegye közzé azokat az e-maileket, melyeket Hillary Clinton külügyminisztersége idején a privát címéről küldött, s melyeket kitörölt. „Felfoghatatlan számomra, hogyan lehet egy elnökjelölt ennyire felelőtlen” – bírálta Trumpot Leon Panetta. Trump később azt állította, hogy csak „szarkasztikus” volt, amikor arra nógatta Oroszországot, hogy hackertámadással kutassa fel Hillary Clinton elveszett, kitörölt e-mailjeit.

Trump a Fox televíziónak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy az igazi problémát nem az jelenti, hogy hogyan kerültek nyilvánosságra ezek az e-mailek, hanem hogy mit tartalmaznak. „Vessünk csak egy pillantást arra, hogy mit is mondanak ezek az e-mailek, és ez bizony szégyenteljes!” – mondta Trump.

Közben Harry Reid nevadai politikus, a demokraták szenátusi csoportjának vezetője azt javasolta, hogy – mivel Donald Trump a demokraták szerint nemzetbiztonsági kockázatot jelent – a titkosszolgálat ne lássa el őt az elnökjelölteknek járó napi információkkal, illetve ne valós, hanem álinfomációkat továbbítson neki.

 

Moszkva cáfol. A Kreml „abszurdnak és az ostobaság határát súrolónak” nevezte azokat a vádakat, amelyek szerint Moszkvának köze volt a demokrata párt országos bizottságának szervere ellen végrehajtott hackertámadáshoz, amelynek következtében napvilágra került több tízezer elektronikus levél.

Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő a Hillary Clinton demokrata párti elnökjelölt választási kampánystábjából származó vádakra reagálva leszögezte: „Nem végeztünk hackertevékenységet, semmi közünk a történtekhez.”

A szóvivő szerint „teljesen abszurdak” a Kremllel és Oroszországgal szemben megfogalmazott vádak, amelyek azt sugallják, hogy bármilyen közük is lenne az ilyen jellegű támadásokhoz. „Ez ostobasággal határos” – fűzte hozzá. Szerinte ezek a vádak ékes bizonyítékai annak, hogy az oroszfóbiát szítják az Egyesült Államok választási kampányában.

„Ami ezt a halomnyi e-mailt illeti, az nem a mi gondunk. Nem ütjük bele az orrunkat mások dolgába, és mi sem állhatjuk, ha valaki más próbálja beleütni az orrát a miénkbe” – hangsúlyozta Peszkov. Szerinte az amerikaiaknak kell a történet végére járniuk.

Olvasson tovább: