Kereső toggle

Nizza után - Tűréshatáron a francia társadalom

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tavaly január óta a harmadik súlyos terrortámadást elszenvedett Franciaországban éles vita alakult ki az ellenzék és a kormány között az esetleges biztonsági mulasztásokról és a terrorizmus elleni küzdelem szükséges intézkedéseiről, amelyet a közelgő választások is energizálnak. A francia társadalom eljutott a tűréshatárra, és az eddigi kevéske bizalom is elpárolgott az ország vezetői iránt. Az Iszlám Állam által vállalt merénylet új korszakot nyithat a nyugati országok elleni hadviselésben.

Hiába a nyolc hónapja tartó, eredetileg július 26-ig meghirdetett szükségállapot, hiába működik Nizzában ezer térfigyelő kamera, az ország második legnagyobb vidéki rendőrsége, hiába a korábbi polgármester, Christian Estrosi erőfeszítései, hogy a város „a biztonsági innováció referenciájává” váljon – mindez teljesen fölöslegesnek bizonyult egy 19 tonnás hűtőkamionnal szemben.

Mohamed Lahouaeij-Bouhlel, a 31 éves tunéziai származású kamionsofőr július 4-én kibérelt egy kamiont, amelyet július 13-án vissza kellett volna vinnie. Ehelyett másnap a nemzeti ünnepre a tengerparti sétányon a tűzijátékra összegyűlt harmincezer fős tömegbe hajtott: legalább 84 embert megölt és kétszáznál többet megsebesített. Mintegy két kilométert tett meg az áldozatok számának növelése érdekében szlalomozva, mielőtt a rendőrök lelőtték.

Az első hírek szinte kivétel nélkül Bouhlel erőszakos természetét, korántsem vallásos életmódját és pszichés problémáit emelték ki. Bár első reakcióikban Manuel Valls kormányfő és François Hollande köztársasági elnök is iszlamista terrortámadásnak nevezte a történteket, Bernard Cazeneuve belügyminiszter egy interjúban tagadta a vallási motívumot. Később, hogy az ellentmondást feloldja, „gyors radikalizálódásról” kezdett beszélni, annál is inkább, mert az Iszlám Állam vállalta a merényletet, és Bouhlelt saját katonájának nevezte. A retorika, amely az orlandói támadás után Amerikában elterjedt – Omar Mateen identitászavara, homoszexualitása, AIDS-től való félelme stb. vezetett a tragédiához, ezért a motívumokat nem is lehet tisztázni –, Franciaországban gyorsan irányt váltott. Július 15-én Alexis Brézet, a Le Figaro szerkesztője éles hangvételű vezércikkben kelt ki a kormány eddigi struccpolitikája ellen: „Hány ártatlan áldozat – férfiak, nők, gyerekek – lesz még, mielőtt vezetőink végre rászánják magukat azokra a szükséges kemény intézkedésekre, melyeket Allah őrültjeinek barbarizmusa megkövetel? (…) Ez a szándékos vakság túl régóta tart.” A háború megnyeréséhez Brézet felszólít „a közös erővel történő legyőzésére annak az »együttélés« mentális rongyaiba öltöztetett perverz logikának, amely Franciaországban útját állja bármilyen, a radikális iszlám gyökere elleni komoly lépésnek, mondván: »ezekkel pont a terroristák kezére játszanánk«”.

Tálcán kínált lehetőség

Harcias hangot ütött meg Nicolas Sarkozy is, akinek a nizzai tragédia tálcán kínálta a lehetőséget, hogy beindítsa kampányát a 2017-es elnökválasztásra. Vasárnap este a TF1 csatorna műsorában kijelentette, hogy ezt a „totális háborút”, melyben „vagy ők, vagy mi maradunk”, csak úgy lehet megnyerni, ha az ország vezetői és a média megnevezik az ellenséget: „Nem azt kell hajtogatni, hogy ezek »instabil személyek«, iszlám terrorizmussal állunk szemben, és elszántnak kell lennünk, hogy legyőzzük.” Ami a konkrét intézkedéseket illeti, a volt köztársasági elnök szerint szükség lenne az S-kartonos (terroristagyanús személyek nyilvántartásában szereplő) külföldiek kiutasítására, és lényegesnek tartja, hogy a megyei prefektusok dönthessenek a szalafista irányzathoz köthető mecsetek bezárásáról és az ezekben tanító imámok tevékenységének beszüntetéséről. A jobboldal programjában egyébként olyan célok is szerepelnek, mint egy országos antiterrorista ügynökség létrehozása és a három rendőrségi elitegység (GIGN, BRI, Raid) összevonása. A hazai rendelkezéseket Sarkozy szíriai és iraki szárazföldi katonai akciókkal egészítené ki, mégpedig Oroszországgal szövetségben.

A volt köztársasági elnök az ezt követő napokban is nagyon aktív maradt, megcélozva a legjelentősebb ellenzéki politikus pozícióját. Többek között jobboldali bizottsági ülést szervezett keddre a szükségállapottal kapcsolatos álláspont kialakítására – az itt született döntésüket, vagyis a hat hónapra szóló meghosszabbítást sikerült is keresztülvinni a Parlamentben.

A kormány munkájával nemcsak az ellenzék, hanem immár a közvélemény is elégedetlen. A háromnapos nemzeti gyász zárásaként megtartott nizzai megemlékezésen füttykoncert és a lemondását követelő bekiabálások fogadták Manuel Vallst. Az Ifop július 15-16-ai mérésében a megkérdezettek csupán 33 százaléka bízott abban, hogy a kormány hatékonyan fel tud lépni a terrorizmus ellen (novemberben ez a szám még 50 százalékon állt). 88 százalékuk emellett túl elnézőnek tartja a törvényt a terroristákkal szemben. Jérőme Fourquet, az Ifop osztályvezetője szerint „a liberális demokrácia új keletű megkérdőjelezésének lehetünk tanúi, még a nyitott társadalom számára korábban pozitívnak számító társadalmi kategóriákban is. A kérdést így teszik fel az emberek: ragaszkodnunk kell a szabályainkhoz azokkal szemben, akik nem ezek szerint játszanak?”

Biztonsági gépezet – hiába

A kormány ugyanakkor visszautasítja az ellenzéki vádakat. Manuel Valls miniszterelnök és Bernard Cazeneuve belügyminiszter közös nyilatkozatban szögezte le, hogy „egyetlen kormány sem tett eddig ennyit a terrorizmus elleni küzdelem érdekében”, és fel is sorolták, mi mindent.

A szükségállapot elrendelésén túl bevezették a nyilvános helyek rendőri és katonai védelmét magában foglaló Vigipirate-tervet, és elindították a lehetséges célpontot jelentő épületek megfigyeléséhez tízezer katona mozgósítását lehetővé tevő Sentinelle műveletet. A jogszabályok szigorításának köszönhetően ezerkétszáz, valamilyen dzsihádista sejthez tartozó francia állampolgár ellen indult eljárás. Nagyobb hatáskörrel ruházták fel a titkosszolgálatokat, felvették a harcot a dzsihádista internetes oldalakkal szemben, november 13-a után helyreállították a határellenőrzést (ennek nyomán 28 ezer személy belépését akadályozták meg az országba, igaz, Salah Abdeslamnak, a támadást végrehajtó kommandó életben maradt tagjának mindeközben sikerült Belgiumba szöknie). Ezekhez a korábbi lépésekhez jött Bernard Cazeneuve felhívása a nizzai merénylet után, hogy mindenki, aki hazafinak érzi magát, csatlakozzon a rendőrség tartalékos állományához, amelyben jelenleg tizenkétezer önkéntes szolgál.

A kormány tényleg hatalmas biztonsági „gépezetet” hívott életre – jelen esetben teljesen hatástalanul. Vajon ki lehetett volna védeni a július 14-ei támadást? Bár a sétány és környéke le volt zárva a járműforgalom elől, a kamion behajtását nem akadályozta semmi. Egy ellenőrzőponton állítólag át kellett haladnia, ahol a merénylő azt mondta: fagylaltot szállít. Ha több rendőr lett volna a helyszínen, talán hamarabb megállíthatták volna… A legnagyobb kérdés azonban maga az elkövető, az ilyen személyek kiszűrésére ugyanis nincs százszázalékosan hatékony módszer. A Mohamed Lahouaeij-Bouhlel telefonjáról és számítógépéről, valamint a támadás nyomán őrizetbe vett hét személy vallomása alapján megszerzett információkból egyértelműsíthető, hogyan készült a merényletre, illetve alátámasztható a vallási motiváció. A térfigyelő kameráknak köszönhetően tudjuk, hogy július 12-én és 13-án is „terepszemlét tartott” a kamionnal a sétányon.

A telefonján egy 2016 januári cikket olvasott, amely arról szólt, hogy egy autós szándékosan egy nizzai étterem teraszára hajtott. Július elseje óta többször rákeresett az interneten a Promenade des Anglais-n rendezendő ünnepségekre és a tűzijátékra, halálos közúti balesetekre, az orlandói és magnanville-i gyilkosságokra, holttestek képeire. Az is kiderült róla, hogy szexfüggő lehetett: több randivonalat látogatott, és a készülék tele volt olyan férfiak és nők adataival, akikkel a közelmúltban létesített kapcsolatot. Ezzel együtt naponta hallgatta az IÁ videóiban használt dalokat, érdekelte az Eid al-Fitr (a ramadáni böjt megtörésének ünnepe), de találtak a számítógépén fotókat az IÁ fekete zászlaját tartó dzsihádistákról, Oszama bin Ladenről és Mokhtar Belmokhtarról is. A kihallgatott tanúk egyike elmondta, hogy Bouhlel körülbelül egy hete kezdett vallási okokra hivatkozva szakállt növeszteni; egy másikuk pedig úgy emlékezett, hogy a férfi nagyjából hét hónappal korábban mutatott neki egy túsz lefejezését rögzítő videót, hozzátéve, hogy „közéjük tartozik”.

Szakértők szerint mostanra a „helyi terrorizmus” vált a terroristák első számú módszerévé: radikalizált személyek meggyőzése révén minimális befektetéssel és eszközzel képesek bárhol és bármikor lecsapni. Gilles Kepel politológus Mohamed Lahouaeij-Bouhlelt az úgynevezett „harmadik generációs” terroristák közé sorolja, akiknek – elődeikkel szemben – nincs közvetlen kapcsolatuk radikális mozgalommal. Hozzáteszi, hogy a politikusok nem értették meg ezt a típusú terrorizmust; olyan, mintha mindig az események után futnának. Holott az, hogy egyikük 84 „hitetlent” megöl – fegyver nélkül, emberek, eszközök jelentős mozgósítása nélkül, Franciaország legnagyobb ünnepén – óriási sikernek számít az iszlamista világban, ezért magában hordozza annak veszélyét, hogy sokan kedvet kapnak egy hasonló, vagy akár még ezt is túlszárnyaló mészárlás végrehajtására.

Vérfürdő a vonaton

Hétfőn Németországban egy 17 éves afgán migráns baltával támadt az utasokra. A rendőrséghez befutott segélykérő hívásokon is jól hallatszik, hogy miközben négy embert megsebesített – hármukat életveszélyesen –, azt kiabálja, hogy Allahu akbar! A helyszínről elmenekült, amikor az egyik utas meghúzta a vészjelzőt, de nem sokkal később egy különleges egység utolérte, és miután őket is megtámadta, lelőtték. A szülei nélkül érkezett, egy családnál elhelyezett kiskorú holmijai között az Iszlám Állam kézzel festett zászlaját találták, és előkerült egy búcsúlevél is, melyben azt írja, hogy egy Afganisztánban meghalt barátjáért akart bosszút állni. Nyomozók szerint a fiú közvetítők nélkül radikalizálódott, már németországi tartózkodása alatt. Az IÁ magára vállalta a merényletet.

Palesztin „innováció”

A palesztin terroristák Izraelben alkalmazott módszereit gyakran tekintik „úttörőnek” és követendőnek a világ más pontjain (a Boko Haram például tőlük vette a kislányok és nők öngyilkos merénylőként való bevetését). Izraelben 2015 szeptembere óta 46 gázolásos terrortámadást hajtottak végre, melyekben több tucat izraeli vesztette életét vagy sérült meg. A biztonsági szolgálatok betonblokkokkal védik a veszélyesebb helyek környékét. A csütörtök esti nizzai terrortámadást ünneplő posztok között egy IÁ-szimpatizáns palesztin „újításként” dicsérte a polgári lakosság elleni járműves támadásokat: „Hogy személy- és teherautókkal gyilkoljanak, palesztin elmében fogant ötlet, mely mindig is innovatív módon tudott új dzsihád-taktikákat kitalálni.” Abu Mohammed al-Adnani, az IÁ szóvivője 2014 szeptemberében így adott tippeket: „Ha nem tudtok bombát robbantani vagy golyókat kilőni, intézzétek úgy, hogy egyedül találkozzatok egy franciával vagy amerikaival, és törjétek össze a koponyáját kővel, öljétek meg késsel, üssétek el autóval, dobjátok le egy szikláról, fojtsátok meg, vagy mérgezzétek meg.” Franciaország ezekben az üzenetekben kiemelt célpontként szerepel.

Olvasson tovább: