Hiába a nyolc hónapja tartó, eredetileg július 26-ig meghirdetett szükségállapot, hiába működik Nizzában ezer térfigyelő kamera, az ország második legnagyobb vidéki rendőrsége, hiába a korábbi polgármester, Christian Estrosi erőfeszítései, hogy a város „a biztonsági innováció referenciájává” váljon – mindez teljesen fölöslegesnek bizonyult egy 19 tonnás hűtőkamionnal szemben.
Mohamed Lahouaeij-Bouhlel, a 31 éves tunéziai származású kamionsofőr július 4-én kibérelt egy kamiont, amelyet július 13-án vissza kellett volna vinnie. Ehelyett másnap a nemzeti ünnepre a tengerparti sétányon a tűzijátékra összegyűlt harmincezer fős tömegbe hajtott: legalább 84 embert megölt és kétszáznál többet megsebesített. Mintegy két kilométert tett meg az áldozatok számának növelése érdekében szlalomozva, mielőtt a rendőrök lelőtték.
Az első hírek szinte kivétel nélkül Bouhlel erőszakos természetét, korántsem vallásos életmódját és pszichés problémáit emelték ki. Bár első reakcióikban Manuel Valls kormányfő és François Hollande köztársasági elnök is iszlamista terrortámadásnak nevezte a történteket, Bernard Cazeneuve belügyminiszter egy interjúban tagadta a vallási motívumot. Később, hogy az ellentmondást feloldja, „gyors radikalizálódásról” kezdett beszélni, annál is inkább, mert az Iszlám Állam vállalta a merényletet, és Bouhlelt saját katonájának nevezte. A retorika, amely az orlandói támadás után Amerikában elterjedt – Omar Mateen identitászavara, homoszexualitása, AIDS-től való félelme stb. vezetett a tragédiához, ezért a motívumokat nem is lehet tisztázni –, Franciaországban gyorsan irányt váltott. Július 15-én Alexis Brézet, a Le Figaro szerkesztője éles hangvételű vezércikkben kelt ki a kormány eddigi struccpolitikája ellen: „Hány ártatlan áldozat – férfiak, nők, gyerekek – lesz még, mielőtt vezetőink végre rászánják magukat azokra a szükséges kemény intézkedésekre, melyeket Allah őrültjeinek barbarizmusa megkövetel? (…) Ez a szándékos vakság túl régóta tart.” A háború megnyeréséhez Brézet felszólít „a közös erővel történő legyőzésére annak az »együttélés« mentális rongyaiba öltöztetett perverz logikának, amely Franciaországban útját állja bármilyen, a radikális iszlám gyökere elleni komoly lépésnek, mondván: »ezekkel pont a terroristák kezére játszanánk«”.
2016. 07. 22. (XX/29)
