Kereső toggle

Figyelmeztető lövések - Brüsszel helyett Berlin vezet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy-Britannia kilépésével várhatóan eltolódik a hatalmi egyensúly az Európai Unión belül. Az elmúlt időszakok történései egyértelműen bizonyítják, hogy a Brexittel keletkező űrt Németország tölti majd be, amit a többiek aggódva figyelnek. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter sietett is minél gyorsabban reagálni a kimondatlan kérdésre, hangsúlyozva, hogy a többi tagállammal szoros együttműködésben képzelik el a jövőt. Ez viszont nehéz lehet, ha az októberben megismétlésre kerülő osztrák elnökválasztáson a szélsőjobboldali FPÖ győzelme lavinát indít el a többi országban is.

A britek népszavazása után a Spiegel megbízásából a TNS Forschung által végzett közvélemény-kutatás adatai azt mutatják, hogy a német társadalom többsége helytelennek tartja, hogy Németország jelentősen elmélyítse az Európai Unión belüli kapcsolatait. A németek 64 százaléka több kompetenciát adna vissza a tagállamoknak, és mindössze 27 százalék gondolja úgy, hogy Brüsszelnek még a mostaninál is nagyobb hatalmat kellene adni. A felmérés alapján viszont az is nyilvánvaló, hogy a németek a saját jövőjüket az unión belül képzelik el, elhanyagolható azok száma, akik elgondolkodnának a kilépésen.
Mindez logikus azt tekintve, hogy Barack Obama a még hivatalban levő Cameron után rögtön Angela Merkelt hívta fel a népszavazás eredményének nyilvánosságra hozatalát követően, ami arra utal, hogy a „különleges kapcsolat”, amely a kilépés után továbbra is fenn fog maradni Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között, valójában sokkal inkább a németek felé fog elmozdulni. Obama elmondta Merkelnek, hogy Washington az unióval és Németországgal is a lehető legszorosabb kapcsolatokra törekszik. A két híváson kívül Obama nem tüntetett ki figyelemmel egyetlen más európai kormányfőt sem,
a Time magazin pedig egyértelműen megfogalmazta: „Akárki kormányozza is Németországot, a hatalma mindenképpen felfokozódik a britek kiválásával az Európai Unióból.”
Manfred Weber, az Európai Parlament konzervatív európai néppárti frakciójának vezetője elmondta, hogy Angela Merkel „szilárd horgony” az európai állam- és kormányfők között, ami egyértelműen különleges vezetői szerephez juttatja a Brexit megvalósulása alatt és után, ugyanis Weber szerint Merkel „garantálja az összetartást”. Merkel automatikusan át is vette az irányítást, Francois Hollande francia és Matteo Renzi olasz miniszterelnökkel Berlinben ültek össze – ez egyértelműen arra utal, hogy a britek kilépése után várható válsághelyzetet nem brüsszeli, hanem berlini vezetéssel oldják majd meg a tagállamok, pontosan úgy, ahogyan korábban az eurózóna válságát is.
Belpolitikai irányból is növekszik a nyomás Merkelen, hogy a bizonytalanságot kihasználva új európai politikát kényszerítsen ki az unión belül. A konzervatív CDU koalíciós partnere, az SPD több központosítást, nagyobb kontrollt és közös migrációs politikát sürget, ahogy a Frank-Walter Steinmeier és a francia külügyminiszter által bejelentett akciótervből is kiderül. Merkel azonban a Brexittel kapcsolatos kormánynyilatkozatában óvatosságra intett. A kancellár szerint teljesen természetes, hogy egy ilyen helyzetben ennyi egymásnak ellentmondó nyilatkozat születik, viszont a 27 tagállamnak „képesnek és hajlandónak” kell lennie arra, hogy egy „nyugodtan és megfontoltan elvégzett elemzés” alapján közösen hozzon döntést ebben az igen fontos kérdésben. A nyilatkozat egyértelmű ellenpólust kívánt képezni az SPD tízpontos akciótervével szemben, amelyet már a brit népszavazás napján előterjesztettek, ugyanis Siegmar Gabriel pártelnök és Martin Schulz, aki ugyancsak az SPD tagja, és 2012 óta az Európai Parlament elnöke is, ebben az igen ambiciózus dokumentumban már Európa újraalapításának tervét vázolja fel.
Wolfgang Schäuble, aki Merkel sziklaszilárd partnere az eurózónában hozott döntésekben, ebben a helyzetben is Merkel álláspontját támogatja. Merkel és Schäuble szerint az a „több Európa”, amit a franciákkal karöltve a szociáldemokrata koalíciós partner szorgalmaz, csak az unióellenes erők kezére játszana. Schäuble szerint azok, akik a további integrációt követelik, főleg az eurózónában, „nem hallották a figyelmeztető lövést”. Schäuble segítségével a német kancellár egy olyan tervet kíván kidolgozni, amely javítja majd a tagállamok közötti együttműködést, leginkább úgy, hogy az unión belül egységesítik a csődjogot, és a tagállamoknak meg kell állapodniuk abban is, hogy milyen módon tudnak magasabb növekedési rátát produkálni. Minden államnak javítania kell a külső határai védelmét, és meg kell állapodniuk a tagállamoknak egy közös menekültpolitikában is. Amennyiben a 27 tagállam szintjén nem jönne létre megállapodás, Schäuble szerint a készséges tagállamok kormányainak kell közösen elindítaniuk az intézkedéseket.
Lényegében tehát ugyanarról van szó, mint a külügyminiszterek által készített dokumentumban is – mindezt azonban úgy, hogy azt a tagállamok közreműködésével fogják megvalósítani, nem lóhalálában és nem kényszerrel, hanem tárgyalásos úton. Az eredmény viszont Schäuble és Merkel fejében is ugyanaz: központosítás és nagyobb kontroll.

Forró osztrák ősz

Meg kell ismételni a korábban nagy port kavart osztrák elnökválasztást, amely léket ütött a második világháború végétől Ausztriát kormányzó szociáldemokrata és konzervatív pártok uralmán. Az első fordulóban ugyanis toronymagasan győzött a Szabadságpárt (FPÖ) jelöltje, aki aztán a második fordulóban egy paraszthajszálnyival maradt le a független zöldpárti jelölt mögött. Mivel igen kicsi volt a két jelölt közötti különbség, az FPÖ eljárást kezdeményezett a szavazatszámlálás tisztaságával kapcsolatosan, amelynek alapján kiderült, hogy valóban szabálytalanságok történtek – amit nemcsak a független szavazatszámlálók, hanem az FPÖ által delegáltak is elkövettek. Ettől függetlenül az osztrák alkotmánybíróság úgy döntött, hogy meg kell ismételni az elnökválasztást. Mivel az új választásokat október 2-re írták ki, igen forró ősznek néznek elébe az osztrákok, ugyanis a választási kampány a két jelölt között máris a tetőpontra hágott.
A kampányok fő témája egyértelműen Európa lesz. Norbert Hofer, az FPÖ elnökjelöltje amellett kampányol, hogy amennyiben Törökországnak sikerül megszereznie az uniós tagságot, Ausztriában népszavazást kell kiírni arról, hogy kilépjenek-e az unióból. Az unióbarát Alexander Van der Bellen is úgy gondolja, hogy a Brexit miatt forró lesz az európai téma ősszel is, ám a zöldpárti független jelölt úgy látja, hogy ez inkább az ő malmára hajtja majd a vizet, ugyanis a „britek igen nagy slamasztikába kerültek”, azaz Van der Bellen úgy gondolja, hogy az osztrák polgárok inkább az u nió egységét, mint a különválást támogatják.
Amennyiben a szabadságpárti Hofer győz ősszel, az jelentősen felkavarhatja a kedélyeket a jövő évben esedékes német parlamenti választásokon is, ahol ugyancsak felkavaró téma lesz Európa jövője, ahogy a migráció is.

Olvasson tovább: