Kereső toggle

Nincs szükségük Lutherre

Megkésett vita az iszlámról és az integrációról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Keresztény-laicista ország vagyunk, amelyben az iszlám egy idegen test. Az európai iszlám a valóságban nem létezik” – nyilatkozta Beatrix von Storch európai parlamenti képviselő. Óriási vitát váltottak ki von Storch és a német AfD politikusainak nyilatkozatai Németországban az elmúlt hetekben. Az iszlámmal kapcsolatos viták jelentőségére mutatott rá az a felmérés is, amely szerint a németek többsége már úgy gondolja, az iszlám nem része Németországnak.

„Az iszlám Németországhoz tartozik” – hangzott el a híres-hírhedt mondat az elmúlt évtizedben többször is a legfőbb német politikai vezetők szájából. A 21. század német – és európai – történelmének alighanem szimbolikus jelentőségű kijelentése óriási visszhangot váltott ki Németországban. Mindazonáltal – egészen mostanáig – érdemi viták nélkül formálta a német közéletet.

A téma aktualitására mutatott rá azonban a Westdeutscher Rundfunk friss felmérése, amely szerint a németek 60 százaléka úgy véli: az iszlám márpedig nem tartozik az országukhoz. 2010-ben ez az arány még csak 47 százalék volt. Az iszlámmal szemben ellenérzésüket kifejezők között egyébként jelentős többségben vannak az idősebb korosztály tagjai.

Az iszlám hozza el a világvégét?

Újabb botránykönyv jelent meg az iszlám terjedésének veszélyeiről. 2084 – a világ vége, ez a címe annak a regénynek, amelyet egy bizonyos Boualem Sansal, francia-algériai író jelentetett meg a közelmúltban, s amely immár több százezer példányban kelt el Európában az elmúlt hónapokban. A regényben Michel Houellebecq Behódolás című regényéhez hasonlóan Sansal is egy iszlám által uralt társadalmi rendszert vizionál. Könyve szándékosan George Orwell 1984 című regénye alapján vázolja fel egy jövőbeli társadalom, Abisztán sötét és borús jövőképét: míg azonban Orwell egy ateista, Isten nélküli, Sansal egy iszlamista totalitárius társadalmat ír le regényében. Sansal a Die Weltnek néhány nappal ezelőtt adott interjút. „Az embereknek fel kell ébredniük. A iszlamizálódás nem lokális jelenség, egész Európát érinti ” – nyilatkozta az Algériában élő író, aki a könyv megjelentetésével óriási kockázatot vállalt.

A német közvélemény változásában minden bizonnyal óriási szerepet játszik a radikális AfD, illetőleg a párt egyre hangsúlyosabb retorikája is az iszlámmal szemben. Az AfD vezetője, Frauke Petry például néhány héttel ezelőtt odáig ment, hogy a minaretek betiltását követelte az egész országban. Az AfD vezetőinek kijelentései szerint éppen maga az iszlám akadályozza az integrációt, sőt egyenesen összeegyeztethetetlen a német alaptörvény értékvilágával. Az AfD az általa generált politikai hullámokkal egyet biztosan elért: érdemi, bár korántsem össztársadalmi vita kezdődött az iszlám megreformálhatóságáról Németországban – mintegy tíz-tizenöt év késéssel.

Politika és valóság

A német média – érzékelve a közvélemény növekvő érdeklődését a téma iránt – az elmúlt hetekben lényegében napi rendszerességgel foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy valóban összeegyeztethető-e az iszlám az európai értékekkel, illetve megreformálható-e. A politika részéről leginkább csak az AfD képvisel szilárd és világosan kommunikált véleményt a témában. A párt alelnöke, Beatrix von Storch európai parlamenti képviselő, aki néhány hónappal ezelőtt azzal vált hírhedtté, hogy a határoknál felgyülemlő menekültek okozta válságos helyzetet „kilövési paranccsal” szerette volna megoldani, a Die Weltnek adott interjújában leszögezte: az AfD kritikai vitái az iszlámmal nem jelentenek gyűlöletet a muszlimokkal szemben.

Az AfD szerint azonban az iszlám nem tartozik Németországhoz. Leginkább azért nem, mert a muszlim tömörülések legtöbb követelése valójában „politikai-hatalmi igényt” rejt magában. Von Storch szerint az ilyen „politikai iszlám” valóban összeegyeztethetetlen a német alaptörvénnyel. A politikusnő szerint egy másik kritikus pont, hogy a muszlim egyesületek nem határolódnak el világosan a saría szabályaitól.

A német lapok az AfD-politikusok kijelentéseire reagálva számos szakértőt, illetőleg kolumnistát vetettek be a téma körüljárására.

A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) adott helyt Reinhard Müller jogász véleményének, aki szerint nem az iszlám, hanem „muszlimok milliói tartoznak hozzánk”. Müller szerint összességében Európa még mindig a keresztény értékvilághoz áll közelebb.

A jogász-közíró szerint az utóbbi években szinte már kanonizált mondat, mely szerint az „iszlám Németország része”, inkább csak egy politikai kívánalom, mintsem történelmi-kulturális ténymegállapítás. Hasonlóan fogalmazott Daniel Zerbin, aki szerint egy globalizált világban „a terrort nem lehet az államhatáron tartani”. A kriminológus és biztonsági szakember szerint azt is tisztázni kellene, hogy valójában ki használ kit: tényleg a merénylők a vallást vagy pedig a vallás a merénylőket? A biztonsági szakemberként egykor Afganisztánban is dolgozó szakértő emlékeztetett, hogy a 2001. szeptember 11-én a World Trade Center ellen intézett támadásokat követően vált ismertté: az egyik merénylő, Mohamed Atta Hamburgban tanult mérnöknek.

A város kellős közepén, visszafogott, „integrált” muszlimként élte addigi életét. Zerbin szerint az iszlám terrorizmussal kapcsolatos biztonsági helyzet azóta sem javult, sőt romlott. Úgy véli, ez is bizonyítja, hogy paradigmaváltás szükséges.

Másként közelítette meg az iszlámmal kapcsolatos vitákat Gudrun Krämer, a Berlini Szabadegyetem  iszlamológusa. Krämer szerint az iszlám és az európai értékek összeegyeztethetőségének kérdése valójában 1979, vagyis az iráni forradalom óta aktuális.

A Közel-Kelettel mintegy 30 éve foglalkozó kutatónő elutasítja, hogy az iszlámot mindenképpen a politikai iszlámmal azonosítsák. „Az iszlám egy vallás, ami azon a feltevésen nyugszik, hogy egy isten (Allah) van, aki (…) meghatározott értékeket és magatartásszabályokat ír elő az embereknek” – magyarázta a FAZ-nak adott interjújában Krämer, aki szerint nem segít az iszlámmal kapcsolatos problémák megoldásában, hogy azt a demokráciára képtelen rendszerként bélyegzik meg kritikusai. Krämer elképzelhetőnek tartja egy „felvilágosult iszlám” modern kialakítását, azonban szerinte azt nem az európai elképzelések szerint kell kivitelezni. „Az iszlámnak nincs szüksége Luther Mártonra” – jegyzi meg Krämer, aki ennek ellenére elismeri, a muszlimok jelenleg egyetlen olyan országot sem tudnak felmutatni, amely „mint működő iszlám modell” példaként szolgálhat.

Német iszlám

A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung szerkesztője, Karen Krüger írt a német kormány lépése-iről, amelyeket az elmúlt tíz évben tett egy új, „alaptörvény-konform”, békeszerető, dogmák nélküli, idegen államoktól független „német iszlám” kialakítására. Krüger szerint az iszlámmal kapcsolatos AfD-kritikák értelmetlenek. Egy „felvilágosult iszlám” létrehozására ugyanis Németországban – állami támogatással – immár négy egyetemen képeznek iszlám teológusokat és imámokat, akik „német nyelvű, ismeret-orientált, iszlám vallásoktatást valósítanak meg az iskolákban”. Ennek az új, „felvilágosult” iszlámnak a Németországban már szinte sztárrá váló képviselője a libanoni születésű Mouhanad Khorchide is. „A mi istenünk nem diktátor. Szeretném, ha a muszlimok megszabadulnának egy archaikus isten képétől, amit sok minaretben szuggerálnak beléjük” – jelentette ki a münsteri egyetem oktatója, aki még 2014-ben életveszélyes fenyegetéseket kapott radikális muszlimoktól, miután kijelentette: az iszlám az irgalmasság vallása. Khorchide néhány napja egy Kölnben tartott előadásán pedig világossá tette: a jelenlegi politikai helyzetben az iszlám „nagy lehetőségek” előtt áll.

Többrészes, az iszlám megreformálhatóságáról szóló cikksorozatot hozott a Die Zeit is. A sorozat első cikkében egy bizonyos Ufuk Özbe, török bevándorlók gyermeke, korábbi muszlim ifjúsági aktivista foglalt állást – egyértelműen az iszlám megreformálhatóságával, vagyis egy „felvilágosult iszlámmal” szemben. Az iszlámmal erősen kritikus véleményében Özbe világossá tette, hogy minden reformkísérlet ellenére a Korán szövegei nem megkerülhetőek. „Túl sok olyan Korán-szöveg van, ami a vallásszabadság nyugati értelmével egyszerűen nem harmonizál” – írja publicisztikájában Özbe. „A Korán továbbra is Allah végérvényes kinyilatkoztatása. Alapvetően érvényes minden muszlim számára. Ezt a dogmát valójában a reformteológusok sem kérdőjelezték meg, sőt gyakran inkább megerősítik” – teszi hozzá. Özbe szerint a muszlimok vallási könyve szerint Allah legfőbb tekintélye nem megkérdőjelezhető. Ráadásul a muszlimok istene tiltja a saría jogi normáinak történelmi relativizálását is.

Olvasson tovább: