Kereső toggle

Mellébeszélés - Az orlandói mészárlás és a politikai korrektség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az orlandói mészárlás után az Egyesült Államokban politikai célokra is megkísérelték felhasználni a tragédiát. Bár a tények alapján egyértelműnek tűnik, hogy egy olyan tömeggyilkos követte el a bűncselekményt, aki hűséget esküdött az Iszlám Állam radikális iszlám terrorszervezetnek – miközben maga is sok szállal kötődött a melegközösséghez –, vannak, akik szívesen bevonnának másokat is felelősök sorába.

Vajon az Iszlám Állam a melegházasságot ellenzi, amikor melegekre támad? A Legfelsőbb Bíróság tavalyi döntése dühítette fel Omar Mateent, hogy meggyilkoljon közel ötven embert egy floridai melegbárban? És mi a köze a tragédiának a fegyvertartáshoz? Hogyan szolgálják az ISIS céljai a republikánusokat, milyen érdekazonosság van a két szervezet között? Ilyen kérdéseket kezdett az amerikai sajtó feszegetni a tragédia után, különösen Obama elnök beszédét követően.
Barack Obama szerint a floridai bár több volt, mint egy szórakozóhely melegek számára, „ez a szolidaritásnak és társadalmi megerősítésnek a helyszíne, ahol az emberek összegyűltek, szabadon elmondhatták a véleményüket, és erősíthették a polgárjogokat”. Az elnök szerint a támadó mindezeket az elveket gyűlölte, ezért ölt ezen a helyen.
Obama másik kritikája a fegyvertartást támogatókat tette felelőssé. „El kell döntenünk, milyen országban akarunk élni, és ehhez nem elegendő az, ha csak beszélünk, és nem teszünk semmit az ellen, hogy szabadon fegyverekhez lehessen jutni” – mondta az elnök, azt sugallva, hogy ha valaki ellenzi a fegyvertartás szigorítását, valamilyen módon Omar Mateen oldalán áll.
Vajon mennyire állja meg ez az érvelés a helyét? Vajon az olyan dzsihadisták, mint Omar Mateen, vagy a bostoni Tsarnaev testvérek, vagy a Fort Hoodban lövöldöző Nidal Malik őrnagy vagy a San Bernardinó-i házaspár, Syed Farook és Tashfeen Malik azért ölt ártatlan civileket, mert ellenezte a Legfelsőbb Bíróság döntését?
Aligha. Sokkal inkább azért, mert olyan ideológiát követtek, amelynek célja az iszlám totalitarianizmus világméretű elterjesztése. Azért ellenzik a szabadságot és a demokráciát, mert ez az a két alapérték ami útjában áll annak, hogy az emberiséget egy iszlám kalifátus uralma alá kényszerítsék. Ez akkor is így van, ha a fegyvertartás korlátozása talán nehezítette volna az amerikai tömeggyilkosok számára tettük megvalósítását (ahogy a velük szemben való védekezés lehetőségét is csökkentette, hogy az orlandói Pulse bár fegyvermentes övezet volt, így a terrorista szabadon gyilkolhatott, több mint két órán keresztül). A motívum azonban fegyverek nélkül is megvolt és semmi köze nincs a melegházasságot ellenző amerikai mozgalmakhoz (pláne, hogy titokban az elkövető maga is homoszexuális lehetett), hanem ugyanabból a radikális iszlám ideológiából fakadt, amely nemcsak Amerikában, hanem Párizsban, Brüsszelben, Tel Avivban, Damaszkuszban, Bagdadban vagy Ankarában pusztított.
Az elnök következetesen nem nevezi meg a radikális iszlám terrort, és ezzel nehezíti a terrorizmus okairól szóló szabad vitát. Ma illegitim vagy legalábbis vitatott olyan témákról beszélni, mint az iszlám faji felsőbbrendűség, szélsőségesség, erőszak vagy a világuralomra való törekvésük. Aki bírálja Barack Obama értelmezését, könnyen megkaphatja a bigott jelzőt, és nem csak Amerikában. A demokraták nem beszélnek ezekről a kérdésekről, ami azt a látszatot keltheti, mintha csak a republikánusok erőltetnék az iszlámról való vitát.
A pártosság és a valódi okokkal való szembenézés hiánya azonban emberek életét sodorja veszélybe, mert ha a rendőrség nem vizsgálja ki egy gyanúsított vallási-ideológiai kötődéseit, tartva a diszkrimináció vádjától, akkor azzal a terroristák dolgát könnyítik meg. Ugyanígy téves azt sugallni, mintha az orlandói melegbárban azért haltak volna meg az emberek, mert vannak republikánus képviselők, akik ellenzik a fegyvertartás szigorítását.
A tények elé erőltetett politikai korrektség eredménye Amerikában is hasonló lehet, mint Nyugat-Európában, ahol gyakorlatilag lehetetlen nyilvános vitát folytatni az emberek életét közvetlenül befolyásoló társadalmi jelenségekről, ha azok az iszlámmal kapcsolatosak. Akik a muszlim bevándorlás hatásait vizsgálják, a média megbélyegzésére vagy akár hatósági eljárásokra is számíthatnak. És ahogy Európában a politikai korrektség megnehezítette a terrorizmus elleni fellépést, úgy az Egyesült Államokban is veszélyes helyzetet teremthet a mellébeszélés. Nem véletlenül népszerű Donald Trump, aki azt ígéri: elnökként ő néven fogja nevezni a dolgokat.

Olvasson tovább: