Kereső toggle

Kívűl tágasabb? - Mérlegen a jövő Nagy-Britanniában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha az események nem vesznek újabb fordulatot a következő napokban, Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból, és a parlament visszaveszi a Brüsszelnek átadott hatalmat. Bár gazdasági kérdésben a britek nincsenek igazán meggyőződve arról, hogy a kilépés előnyökkel jár majd, a többség azonban azt gondolja, hogy nemzetbiztonsági, határvédelmi és bevándorlási kérdések miatt jobb lesz a távozás.

Könnyen lehet, hogy mire megisszuk a reggeli kávénkat jövő pénteken, egy tagállammal kevesebb lesz az Európai Unióban. Míg az elmúlt hónapokban folyamatosan fej-fej melletti állást mértek a közvélemény-kutatók és elemzők, az elmúlt hetekben valami elmozdult. Egy hete az összes felmérés szerint országos szinten is többségbe kerültek a kilépés mellett voksolni szándékozók az Egyesült Királyságban. Először az The Independent című lap robbantott múlt pénteken: a lap számára végzett felmérés tíz százalék előnyt mutatott a kilépés mellett szavazók javára, 55-45 arányban. Ezt követően elkezdtek özönleni a további adatok, amelyek kisebb- nagyobb különbséggel – a legkisebb, mintegy egyszázalékos előnyt a The Telegraph által közölt mérések mutatják, a YouGov adatai viszont hetet – mind arra utalnak, hogy alig egy héttel a kilépésről szóló népszavazás előtt az ország nagyobbik része el akar szakadni az uniótól.  Regionális szinten nagy különbségek mérhetők: vannak olyan régiók, elsősorban Angliában, ahol a megkérdezettek hetven százaléka a kilépés mellett van. Sokkal gyengébb a kilépési szándék viszont Skóciában, ahol újra felmerült, hogy ha Nagy-Britannia távozik az EU-ból, akkor ők kilépnek az Egyesült Királyságból.
A kilépési szándék felerősödése annak fényében különösen érdekes fordulat, hogy a kampány során David Cameron és csapata éppen csak azt nem állította, hogy a kilépést követően azonnal sötétség lesz és éhínség. Ezenkívül azonban minden veszélyt felsorolt: a franciák azonnal felszámolják a határt Calais-ban, és az ottani bevándorlókat kénytelenek lesznek Doverben fogadni, a nyugdíjasok elvesztik a nyugdíjukat, az ország kevésbé hatékonyan tud megbirkózni a terrorveszéllyel, és még hosszasan lehet sorolni.  
David Cameron és a bennmaradás melletti kampány az elmúlt hónapokban végig arra a félelemre épített, hogy a kilépést követően vissza kell majd metszeni a jóléti intézkedéseket, mivel a közös piacról való kilépés következtében a gazdaság teljesítménye jelentősen vissza fog esni. George Osborne pénzügyminiszter a héten azt jelentette be, hogy Brexit esetén egy harmincmilliárd fontos lyukat kell majd betömni, ami megszorításokat, adóemeléseket jelent majd. Osborne szerint kénytelenek lesznek a jövedelemadót két százalékkal, az örökösödési adót pedig öt százalékkal megemelni. Mindemellett növekedni fog az alkohol és az üzemanyagok jövedéki adója is.

Pánikroham

Mindez persze rémisztően hangzik, és sokan úgy vélik, hogy a bennmaradás mellett kampányolva a kormány a múlt péntek óta pánikrohamot kapott. Első ránézésre ugyanis Osborne számai nem tűnnek reálisnak, Nagy-Britannia ugyanis nettó befizető az Európai Unióban, így a kilépés következtében több pénznek kell maradnia a kasszában. A számokról mellesleg egyik tábornak sem sikerült meggyőznie a közvéleményt – mindkét oldal tetszése szerint mutatott fel gazdasági adatokat. Alan Johnson például, aki Gordon Brown kormányában volt miniszter, azt állította, hogy a brit munkavállalók kétharmada dolgozik az EU-piacra. A The Daily Telegraph és a Full Fact intézet adatai szerint viszont ez a szám csak 15 százalék körüli. George Osborne és David
Cameron azt vetítették előre, hogy a kilépés miatt 2030-ra a brit családok 4300 fonttal kevesebbett fognak keresni, egy európai nyaralás pedig már jövőre 230 fonttal többe kerül majd. Ezeket az állításokat viszont nagyon nehéz már igazolni: megint csak a negatív kampány részének tekinthetők.
A nagy közös piacról való kilépés azonban természetesen járhat komoly negatív következményekkel, a kilépés mellett kampányolók ugyanakkor egy Norvégiához hasonló együttműködést képzelnek el az Európai Unióval, amely tulajdonképpen nemcsak a britek, hanem az EU érdeke is.
A gazdasági visszaeséstől való félelem továbbra is erős. A The Daily Telegraph felmérése szerint az emberek 48 százaléka úgy véli, hogy a bennmaradás erősíti a gazdaságot, szemben azzal a 37 százalékkal, akik úgy vélik, hogy azzal a kilépés jár majd gazdaságélénkítő hatással. Közelebb vannak azok a vélemények, amelyek azt latolgatják, hogy a kilépés vagy a maradás teremt több munkahelyet. A megkérdezettek 41 százaléka gondolta úgy, hogy a maradás következtében lesznek majd új munkahelyek, míg 38 százaléka látja úgy, hogy inkább a kilépés serkenti majd a munkaerőpiacot.

A valódi tét

Míg a gazdasági kérdéseket tekintve a kilépés mellett érvelők nem tudták igazán megnyugtatni a lakosságot, az elmúlt hetekben áttörést értek el a bevándorlás, a nemzetbiztonság, a határvédelem és az önrendelkezés kérdéseiben. A kilépés melletti legfontosabb érv valójában a nemzeti szuverenitás megőrzése. Annak ellenére, hogy most a bennmaradás mellett kampányol, a nemzeti önrendelkezés David Cameronnak is nagyon fontos. A jelenlegi miniszterelnök pontosan erre hivatkozva jelentette be a referendumot. Az más kérdés, hogy Cameron valószínűleg arra számított, hogy a népszavazással való fenyegetőzés meggyőzi Brüsszelt, hogy – legalább – a briteknek jelentős engedményeket tegyenek ebben
a kérdésben. Junker bizottságának azonban már más agendája van, nem engedheti meg, hogy valaki kilógjon a sorból.
David Cameronhoz hasonlóan Gordon Brown volt miniszterelnök is a bennmaradás mellett kampányol, ugyanakkor ő volt az, aki annak idején nem ment el a Lisszaboni Szerződésnek – amely több hatalmat adott Brüsszelnek – a televízióban is közvetített ünnepélyes aláírására. Boris Johnson a The Daily Telegraph és a Huffington Post által kedd este szervezett vitán azt hangsúlyozta, hogy az Európai Unió „nem az, amit nekünk ígértek. Amikor 1972-ben beléptünk, akkor még csak arról volt szó, hogy közös piac lesz. Mára viszont kiderült, hogy Európai Egyesült Államokat akarnak.” Boris Johnson szerint a kilépés igazi tétje a demokrácia és a szuverenitás visszaszerzése, mára ugyanis a törvényalkotás jelentős része Brüsszel kezébe került, a tagállamoknak pedig alá kell vetniük magukat ennek. Johnson nem volt jobb véleménnyel az EU biztonságpolitikai képességeiről sem. Mint a vitában kifejtette, az EU hónapokon keresztül próbálkozott megállítani a boszniai háborút, de semmit sem ért el, a NATO közbelépése oldotta meg a helyzetet. Johnson szerint azok, akik most azzal riogatják az embereket, hogy Nagy-Britannia kilépése Putyint erősíti majd, nem veszik figyelembe, hogy az EU nem volt sikeres az ukrán–orosz konfliktus kezelésében sem.
A közvélemény-kutatási adatok szerint a kilépés mellett kampányolók sikerrel győzték meg a lakosságot, hogy Nagy-Britannia önállóan sikeresebben fogja megvédeni a határait, mint ha továbbra is tagország maradna.
A briteknek szemmel láthatóan tetszik a Boris Johnson és társai által felkínált jövőkép, mely szerint Nagy-Britannia saját maga szabja majd meg, hogy hány menekültet, bevándorlót akar majd befogadni, és nem Brüsszel meg az EU, amely még a valódi terroristák kiutasítását is megakadályozta az elmúlt években.
A közvélemény-kutatási adatokat látva a kampánygépezet nekilátott a Boris Johnson elleni negatív kampánynak, azt állítva, hogy olyan, mint Donald Trump vagy Nigel Farage. Nagy kérdés, hogy lesz-e idő megfordítani a hangulatot. Az Függetlenség párti Nigel Farage, aki a UKIP színeiben EP-képviselő, a múlt héten elköszönt az Európai Parlamenttől, kijelentve, hogy tagállam képviselőjeként most látják utoljára.

Könnyek között

Az új közvélemény-kutatási adatok nagy felfordulást okoztak a Munkáspárt körein belül, az adatok ugyanis azt mutatják, hogy egyes választókerületekben a választók 70 százaléka a kilépést pártolja. Mindeközben a Munkáspárt tagsága úgy érzi, hogy nemigen kapott útmutatást a pártvezetéstől, hogy mit is tegyen. Az ellentmondásos helyzetet az hozta létre, hogy míg hivatalosan a párt a bennmaradás mellett áll, addig Jeremy Corbynról köztudott, hogy nem rajong az Európai Unióért. Jeremy Corbyn a Channel 4 beszélgetős műsorában fejtette ki múlt pénteken, hogy talán 70-75 százalékban ért egyet Nagy-Britannia EU-tagságával – a valóság azonban ennél jóval kevesebb lehet. A The Daily Telegraph beszámolója szerint Jeremy Corbyn meleg hangú üzenetben gratulált John Longworthnak, aki azért távozott a Brit Kereskedelmi Kamara éléről, mert részt akart venni a kilépés melletti kampányban.
Mindennek fényében érthető, hogy a munkáspárti politikusok nem nagyon érzik a vezetés támogatását a maradásért folytatott kampányban. A The Daily Telegraph beszámolója szerint a kampányban dolgozó aktivisták sírva fakadtak, amikor kijött a legújabb felmérés eredménye, amely szerint a kilépni vágyók száma már tíz százalékkal meghaladja a bennmaradókét. Ezt a helyzetet akarta orvosolni Gordon Brown, a Munkáspárt korábbi miniszterelnöke, aki azt nyilatkozta a héten, hogy nem kilépni kell az EU-ból, hanem azt vezetni. Brown szerint az EU-ban számos olyan pozitív dolog van, ami brit hatásra valósult meg, így inkább a befolyás növelésére kellene törekedni a jövőben.

Egy kapcsolat története

Nagy-Britannia viszonyulása az Európai Unióhoz (korábban Európai Gazdasági Közösség) korántsem volt pozitív az elmúlt évtizedekben. Nagy-Britannia nem tartozott az Európai Gazdasági Közösség alapítói közé. A britek 1963-ban próbáltak először csatlakozni a Európai Gazdasági Közösséghez, de ezt Charles de Gaulle francia elnök megvétózta, arra hivatkozva, hogy Nagy-Britannia lenne az Egyesült Államok trójai falova Európában. De Gaulle elnöksége után Nagy-Britannia megkezdte a csatlakozási tárgyalásokat és 1973-ban tagja lett a Európai Gazdasági Közösségnek.
Ezt követően a kilépés újra és újra terítékre került. 1975-ben a választók kétharmada a tagság mellett döntött. 1983-ban Michael Foot, a Munkáspárt vezetője a választási programjában azt ígérte, hogy miniszterelnöksége alatt Nagy-Britannia kilép a Európai Gazdasági Közösségből. Erre nem került sor, mert Margaret Thatcher ismét győzött a parlamenti választásokon. Thatcher 1984-ben elérte, hogy a Európai Gazdasági Közösség komoly összegeket fizessen vissza Nagy-Britanniának, mert az sokkal kevesebb agrártámogatásban részesül, mint mondjuk Franciaország. 1997-ben Nagy-Britannia bejelentette, hogy nem fog csatlakozni az eurzónához. 2011-ben David Cameron összecsapott Brüsszelben azok miatt a rendelkezések miatt, amelyek a bankszektor és mindezen belül a City működését szabályozták volna. A brit miniszterelnök ezt követően megígérte, hogy visszaveszi a hatalmat Brüsszeltől. 2013-ban a UKIP megerősödését látva ígéretet tett, hogy ha hatalmon maradnak, akkor népszavazást írnak ki az EU-tagságról. 2016 februárjában Cameron mintegy harminc órányi tárgyalással megpróbált látványos eredményeket kicsikarni Brüsszeltől, de nem ért el átütő sikert.

Olvasson tovább: