Kereső toggle

Európai nagyhatalmak fordulnak szembe Izraellel

Cserbenhagyva

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izraelnek számolnia kell azzal, hogy a nemzetközi diplomáciai porondon olyan országok is cserbenhagyják, amelyek támogatására eddig a zsidó állam számíthatott. A Der Spiegel arról számolt be, hogy Németország feladta az Izrael melletti eddigi feltétlen kiállás politikáját, Franciaország pedig az UNESCO-ban megszavazott egy olyan történelemhamisító határozatot, amely szerint a zsidóknak nincs történelmi közük Jeruzsálemhez, Hebronhoz és Betlehemhez.

Az ENSZ oktatási, tudományos és kulturális szervezetének végrehajtó bizottsága a „Megszállt Palesztina” című határozatában úgy döntött, hogy a jeruzsálemi Templom-hegy (amelyet csak arab nevén említ: Haram al-Sarif), valamint Hebron és Betlehem szent helyei „Palesztina szerves részét képezik”, és Izrael ezeken a helyeken „megszálló hatalomként” van jelen.

Az UNESCO-határozat még a Nyugati falra (más néven: Siratófal) is csak idézőjelek között hivatkozik, kivéve, amikor az arab elnevezést (al-Burak) használja. A határozati javaslatot nyolc muszlim ország – Jordánia, Algéria, Egyiptom, Libanon, Marokkó, Omán, Katar és Szudán – terjesztette be, de a döntést több európai ország (Franciaország, Spanyolország, Szlovénia és Svédország), valamint az Izraellel az utóbbi időben jó kapcsolatokat ápoló India, Kína, Oroszország és Vietnam is támogatta.

A Jerusalem Post kommentárja szerint a szavazás eredménye kijózanítóan kell hogy hasson az izraeli kormányra. Benjamin Netanjahu ugyanis rendszeresen – legutóbb például az Egyesült Államokban az AIPAC lobbiszervezet kongresszusán – azzal érvelt, hogy a világ nemzetei sorban állnak az izraeli technológiáért, és szeretnék elsajátítani a terrorizmussal szemben hatékonyan alkalmazható biztonsági módszereket. A miniszterelnök különösen hangsúlyozza, hogy a világ két legnépesebb államával, Indiával és Kínával milyen elmélyült kapcsolatokat sikerült kialakítani.

Nos, az UNESCO-szavazás eredménye nem tükrözi ezt az optimizmust, legalábbis azt nem támasztja alá, hogy az erősödő gazdasági kapcsolatok egyben diplomáciai támogatást is jelentenek. Az ENSZ-intézmény végrehajtó bizottságának 56 tagjából harminchárman szavaztak a határozat mellett, és csupán hatan ellene, 17 ország pedig tartózkodott.

Az Izrael ellen szavazó országok közül India és Kína mellett különösen Franciaország döntése keltett megütközést, miután a határozat méltán tekinthető az utóbbi idők legdurvább történelemhamisításának.

A jeruzsálemi Szentélyről számos régészeti bizonyíték áll rendelkezésre, csakúgy, mint Hebronból a pátriárkák sírjáról. (Ábrahám és Sára, Izsák és Rebeka, Jákob és Lea nyugvóhelye található itt, míg az egyetlen hiányzó izraeli „ősanyát”, Ráchelt Betlehemben temették el, amit az UNESCO most szintén elperelt Izraeltől.) Ennek ellenére a határozat Izraelt vádolja azzal, hogy „bizánci és iszlám régészeti emlékeket úgynevezett zsidó rituális fürdőhelyként vagy imahelyként” hamisít meg. Elítéli az „illegális” izraeli régészeti ásatásokat, és felszólítja a „megszálló hatalmat”, hogy „vesse magát alá az UNESCO vonatkozó döntéseinek”.

A döntéssel nemcsak a zsidóságot érte sérelem, hanem a kereszténységet is. Jézus szülőhelyét, Betlehemet az UNESCO annak ellenére ítélte oda a palesztinoknak, hogy a városban az oslói szerződés megkötése – vagyis a palesztin uralom kezdete – óta eltelt 22 évben a keresztények aránya a terror és megfélemlítés következtében 80 százalékról 20 százalékra csökkent.

Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök visszautasította az UNESCO „abszurd döntését”, mondván: az ENSZ-szervezet „egyszerűen semmisnek tekinti a judaizmus évezredes történelmi kötődését a Templom-hegyhez, ahol a két templom állt, és amely felé fordulva a zsidók évezredeken át  imádkoztak a világ minden tájáról. Az ENSZ újraírja az emberi történelem alapvető fejezetét, és ismét bebizonyította, hogy nincs olyan mély pont, amit ne tudna alulmúlni”.

Az UNESCO főtitkára, Irina Bokova – akit Bulgária februárban hivatalosan is jelölt az ENSZ-főtitkári posztra – a kritikákra válaszul kijelentette: a világszervezet célja a Közel-Keleten a „bizalom megújítása” és a „párbeszéd, tolerancia és béke előmozdítása”. (Azt, hogy történelemhamisítással és anticionista szankciókkal miként lehet ezt megvalósítani, arra nem tért ki.) A palesztinok legutóbb tavaly szeptemberben nyújtottak be határozati javaslatot az UNESCO-nál a Siratófal kisajátítására, ám ezt végül visszavonták.

Az UNESCO-szavazás mellett nagy vihart kavart Izraelben a Der Spiegel című német hetilap értesülése is, amely szerint jelentősen romlottak az utóbbi időben a német–izraeli diplomáciai kapcsolatok. A lap értesülése szerint „Angela Merkel kancellárt különösen aggasztja az izraeli kormány telepespolitikája, a jövendő palesztin állam területén, Ciszjordániában folyó izraeli terjeszkedés, amely ellehetetleníti az izraeli–palesztin viszály két népnek két államot ígérő békés politikai megoldását.”

Mint írják, Merkel és külügyminisztere, Frank-Walter Steinmeier attól tart, hogy minden más megoldás a palesztinokat másodrendű állampolgárrá degradáló „apartheid államhoz”vezetne. Emiatt „magas rangú német tisztviselők már nem kívánnak feltétel nélkül mindenben együttműködni Izraellel, ahogy azt a múltban tették. Berlinben úgy vélik, hogy az izraeli döntéshozók ellehetetlenítik a kétállami megoldást, aggodalmuk szerint Benjamin Netanjahu miniszterelnök kihasználja és eszközként alkalmazza barátságát Németországgal” – állítja a német hetilap.

A Der Spiegel szerint januárban már meg is kezdődött a változás, amikor Netanjahu német diplomáciai segítséget kért egy európai uniós határozat szövegének mérséklésére, de a német külügyminiszter nem tett semmit ebben az ügyben. Az izraeli kormány ugyanakkor hivatalosan nem számol a német kapcsolatok romlásával, és úgy vélik, hogy Merkel elleni német belpolitikai támadás húzódhat meg a cikk mögött.

Olvasson tovább: