Kereső toggle

Slágertéma a Merkel „willkommens-diktatúráját” támadó párt

Alternatíva jobbról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A jobboldali populizmus valójában antimodernizmus. Nem más, mint félelem a jövőtől. Ezekben a politikai tendenciákban az emberek biztonság és stabilitás iránti vágya nyilvánul meg” – fejtegette múlt pénteken Martin Heipertz az Európai Unió kríziséről szóló szimpóziumon Kölnben. A német pénzügyminisztérium uniós ügyekért felelős vezetőjének véleménye jól tükrözi a németországi politikai elit merevségét az Európában tapasztalható jobboldali politikai tendenciákkal szemben. A legtekintélyesebb lapok mindenesetre igyekeznek feldolgozni a változó helyzetet, s vezető hírekben foglalkoznak a jobboldali populizmus német letéteményesével, az előretörő AfD-vel.

„Nem a választókat kellene sértegetni, hanem inkább komolyan kellene venni az AfD-t” – fogalmazta meg egy publicista az elmúlt hetek politikai témájú cikkeire reagálva. Amennyire untig használt kifejezés volt ugyanis még tavaly a „Flüchtlinge” („menekült”) szó a német médiában, legalább annyira annak számít most az AfD. Politikai lapok vezető – és igen kritikus – cikkekben foglalkoznak az „AfD-jelenséggel”, vagyis – ahogyan azok aposztrofálják – az Európában tapasztalható jobboldali populizmus jelenségével. Az újságok reakciója nem véletlen: a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint rövid időn belül az AfD válhat Németország harmadik legerősebb politikai erejévé. Az azonban a sajtócikkekből nem érződik, hogy a német közéletet befolyásoló újságírók számára valóban érthetővé vált volna: ez miért történhet így?

Alternatíva? Németországnak?

Az Alternative für Deutschlandot (Alternatíva Németországnak), röviden AfD-t 2013-ban alapították, és választási alternatívaként ettől kezdve tört egyre feljebb. 2015 júliusáig a pártalapító és közgazdászprofesszor Bernd Lucke volt
a politikai szervezet elnöke. Tavaly júliusban Lucke elveszítette a pártelnökségért tartott választást azzal a Frauke Petryvel szemben, aki a párt nemzeti konzervatív irányvonalához tartozott. Lucke és néhány prominens tag azonnal kiléptek a pártból. Érdekesség, hogy Bernd Lucke öt gyermek apja, korábban fiataloknak tartott istentiszteleteket egyházi közösségében. A konzervatív életmódot folytató Lucke arra való hivatkozással távozott az AfD-től, hogy annak új irányvonalával már nem tud egyetérteni. Lucke szerint az AfD a „dühös polgárok pártjává” vált. Ezt követően új pártot alapított ALFA néven. Frauke Petrynek négy gyermeke van, tavaly vált el lelkészként tevékenykedő férjétől, s hozta nyilvánosságra kapcsolatát az ugyancsak az AfD-ben politizáló Marcus Pretzell-lel.
Az AfD Petryvel az élén az euróövezet felszámolását és a nemzeti fizetőeszközök, mindenekelőtt természetesen a márka újraélesztését követeli. Ezen túlmenően céljuk egy kanadai minta alapján megszerkesztett bevándorlási törvény megalkotása, illetve a családok szolidáris támogatása iránti igény képviselete.
Az AfD előretörését egyértelműen a menekültválság és Angela Merkel nehezen védhető menekültpolitikája eredményezte. Nem véletlen, hogy igazi áttörést a márciusban tartott tartományi választások során sikerült elérnie Baden-Württembergben, Rajna-vidék–Pfalzban és Szászországban.
Az AfD kritikusai a párt szemére hányják, hogy az általuk képviselt konzervativizmus például a családmodell területén leginkább már nem is a németeket, hanem a bevándorló muszlimokat szólíthatja meg. Az AfD azonban legnagyobb sikereit éppen iszlám- és bevándorlásellenes retorikájával aratja. Más kritikusok, mint például Heiko Maas igazságügy-miniszter pedig szélsőjobbos terrormerényletektől tartva szólítja fel az AfD-t a jogi keretek betartására.

Vassal és vérrel

Az AfD-t ízekre szedni kísérlő cikkek sorából kitűnik a Die Welt egyik kolumnistájának, Matthias Heinének az okfejtése az alternatív szó eszmetörténetéről. Az AfD nevében is megjelenő kifejezés nagy utat tett meg a formabontó baloldali mozgalmaktól a jobboldalig, ami jól jellemzi az elmúlt évtizedekben a nyugati világban lezajlott politikai-társadalmi változásokat. Az „alternatíva” azonban mégis megmaradt egyfajta ellenzéki szerepben. Az Európában – és Donald Trump előretörésével az Egyesült Államokban – tapasztalható jobboldali populista tendenciáknak, így az AfD-re voksolásnak is egyfajta tiltakozás kifejező jellege van.
Ezt ismerte el az AfD másik kiemelkedő alakja, Alexander Gauland is. Gauland a Die Zeitnak adott terjedelmes interjúban tette világossá, hogy az AfD egyelőre ellenzéki szerepben szeretné elérni céljait. Mindazonáltal továbbra is kritikus marad a migrációval és a bevándorlással szemben, megértőbb Oroszországgal, viszont rendkívül kritikus az Egyesült Államokkal és a „parancsokat osztogató” közgazdasági szemléletmóddal szemben. Gauland szerint eljöhetnek még az idők, amikor Bismarcknak ismét igaza lehet, és a nagy kérdéseket „vassal és vérrel” lehet csak eldönteni. „Mi vissza akarunk térni a nemzetállamok Európájához, és nem akarunk egy európai összállamot” – nyilatkozta az egyébként történész Gauland.

Olvasson tovább: