Kereső toggle

Törökország emeli a tétet

Európa jövőjét kockáztatja az alkudozás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Áttörésnek nevezte Angela Merkel német kancellár a migrációs válság megoldására vonatkozó török javaslatot annak ellenére, hogy a tárgyalások többször megszakadtak a tagállamok ellenállása miatt. Ankara többek között vízummentességet és a korábban elfogadott uniós támogatás dupláját követelte, miközben az Erdogan-kormány folytatja az ellenzéki sajtó felszámolását és a kurdok elleni véres háborút.

Az EU tavaly novemberben 3,3 milliárd euró támogatást ajánlott Törökországnak cserébe azért, hogy Ankara ne engedje Európába az országban tartózkodó 2,7 millió migránst, azonban Ahmet Davutoglu miniszterelnök az összeg dupláját, 6 milliárd eurót követelte az uniótól a hétfői brüsszeli csúcstalálkozón. A török kormány emellett kritizálta az uniót amiatt, hogy négy hónap telt el az előző megállapodás óta, a megígért támogatás viszont nem jutott el az országba. Törökország arra tett javaslatot, hogy visszafogadja az illegálisan Görögországba érkező migránsokat, amennyiben minden visszatelepített szír állampolgárért cserébe Európa befogad egy szír migránst Törökországból.
Angela Merkel német kancellár „áttörésnek” nevezte ezt a felvetést annak ellenére, hogy Törökország a 6 milliárd eurós támogatás mellett azt is követelte, hogy állampolgárai idén október helyett már júniustól vízummentesen utazhassanak az unióban, illetve hogy újrainduljanak az ország EU-s csatlakozásáról szóló tárgyalások. A migránsok áttelepítéséről szóló megállapodás viszont akadályokba ütközött, hiszen David Cameron brit miniszterelnök már a csúcstalálkozó előtt kijelentette: országa biztosan nem fog csatlakozni olyan közös menekültügyi stratégiához, mely szerint migránsokat kellene letelepíteni uniós tagállamokban. Emberi jogi szervezetek is bírálták a török megoldási javaslatot arra hivatkozva, hogy illegális lenne a Görögországban menedékjogért folyamodókat visszaküldeni Törökországba.
Matteo Renzi olasz miniszterelnök azonban más okból fenyegetőzött azzal, hogy meg fogja vétózni az EU és Ankara közötti megállapodást. Renzi azért sürgette a médiaszabadság belefoglalását a javaslatba, mert a csúcstalálkozó előtti héten Törökország végrehajtotta annak az isztambuli bíróságnak az ítéletét, amely a Feza Media Group kisajátítását rendelte el. A médiacsoportba az ország legolvasottabb napilapja, a kormánykritikus Zaman, annak angol verziója, a Today’s Zaman és a Cihan hírügynökség is beletartozott.
A török rendőrség könnygázt és vízágyút vetett be a Zaman szerkesztősége előtt tiltakozó olvasók és újságírók ellen. Miközben több száz rendőr nyomult az épületbe, a lap dolgozói azt kiáltozták: „a szabad sajtót nem lehet elhallgattatni”. Abdülhamit Bilici, a Zaman főszerkesztője azt nyilatkozta, nem ismeri el a bíróság döntését, sem a főügyésznek arra vonatkozó állítását, miszerint a médiacsoport „a Fethullahista Terrorista Csoport” utasítására működött volna, és publikációival hozzájárult a terrorcsoport céljainak megvalósításához. Az ügyész szerint a feltételezett terrorszervezet együttműködött a Kurd Munkáspárttal (PKK) is, mellyel közösen igyekeztek megdönteni a kormányt.
A Zaman valódi „bűne” azonban mindössze annyi volt, hogy az Erdogan-ellenes Gülen-mozgalomhoz állt közel, és azon kevés megmaradt sajtóorgánumok közé tartozott, amelyek nem kormánypárti üzenetet közvetítettek. (A Fethullah Gülen által vezetett Hizmet-mozgalom és az Erdogan-kormány közötti konfliktusról korábban beszámoltunk: Tömeges letartóztatások Törökországban. Hetek, 2014. december 19.) Az ítélet nyomán egy háromfős testület (egy híroldal szerkesztője és két ügyvéd) vette át a médiabirodalom irányítását, melynek tagjait a bíróság nevezte ki.
Az újságírók ugyan később visszatérhettek a szerkesztőségbe dolgozni, de a főszerkesztőt és egy újságírót elbocsátottak, valamint a Zaman legújabb számában már kormánypárti hírek jelentek meg. Az EU kritizálta a médiacsoport elleni ítéletet, mert az ellentétes a sajtószabadság elvével, továbbá Federica Mogherini kül- és biztonságpolitikai főképviselő felszólította Ankarát, hogy tartsa tiszteletben a demokratikus elveket és a szólásszabadságot, valamint tárgyaljon a békés kurd csoportokkal a felek közötti békekötés érdekében.
A Zaman elleni intézkedés azonban nem egyedi eset, hanem az Erdogan-kormány sajtóellenes hadjáratának legutóbbi állomása. Asli Aydintasbas – akit tavaly bocsátottak el a Milliyet nevű napilaptól a kormány nyomására – azt nyilatkozta a New York Timesnak, hogy az unió is hibás abban, hogy az ország vezetői mindenki szeme láttára számolhatják fel a hatalmat kritizáló médiumokat, hiszen tudatában vannak annak, hogy az EU rászorul közreműködésükre a migrációs válság megoldásában. Ankara pedig kihasználja közben a lehetőséget arra, hogy véres háborút folytasson az állam kurd lakosságával szemben, és attól sem riad vissza, hogy olyan sztárokat ítéljen el Erdogan „megsértésének” vádjával, mint a világhírű futballista, Hakan Sükür.
Az uniós csúcs eredménytelenül, pontosabban egy „elvi” nyilatkozattal zárult – a félbeszakadt tárgyalások március 17-én folytatódhatnak. Az viszont kérdéses, hogy a tagállamok elfogadják-e majd a bevándorlók áttelepítésével és más, súlyos követelésekkel járó török „megoldást”.
A tárgyalások kimenetelétől függetlenül Szlovénia és Szerbia kedd éjféltől gyakorlatilag lezárta Macedóniával, illetve Horvátországgal közös határait. Ezzel a jelek szerint lezárult a nyugat-balkáni migrációs folyosó; Szlovénia felől csak azok léphetnek a schengeni övezetbe, akiknek érvényes útlevelük és vízumuk van. Lapzártánkkor tehát úgy tűnik: ha Merkel és a török vezetők alkudozása nem is, a határzárak sorozata megállíthatja a migrációs hullámot, legalábbis átmenetileg.

Olvasson tovább: