Kereső toggle

Szuperkedd 2.0 - Clinton tarolt, Rubio kiesett

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ohio bizalmat szavazott a kormányzójának, míg a floridaiak Trumpot részesítették előnyben, így Marco Rubio befejezte kampányát. A másik oldalon Hillary Clinton ötből öt győzelemmel erős estét zárt a keddi előválasztásokon. A március 15-ei második szuperkedden Floridában, Ohióban, Illinois-ban, Missouriban és Észak-Karolinában zajlottak a Fehér Házért folyó verseny aktuális fordulói. A republikánusoknál az első két államban nem arányosan, hanem most először a „győztes mindent visz” elve alapján osztják szét a delegáltakat, ráadásul itt Rubiónak és Kasichnak hazai pályán kellett bizonyítania.

Ahhoz, hogy Donald Trump megüsse a szuperkeddi „főnyereményt”, Florida és Ohio összes delegáltját, a hazai pályán játszó Rubiót és Kasichot kellett volna túlszárnyalnia. A floridai végeredményben annyira biztos volt, hogy hétfői miami beszéde helyett Ohióba repült, hiszen ebben az államban nagyon szoros versenyre lehetett számítani. Mint korábban több helyen, például januárban Iowában, Al Wilson A kígyó című, 1968-as dalát felolvasva szemléltette, hogyan vélekedik az illegális bevándorlásról. A történetben egy nő magához vesz és meggyógyít egy sérült kígyót, mire az hála helyett megmarja. „Tudtad jól, hogy kígyó vagyok, amikor befogadtál” – mondja ki a tanulságot. A nagy tetszést aratott előadás után Trump megerősítette szándékát, hogy falat épít a mexikói határra.

Hallgatói nem csak ezzel az ígérettel távozhattak. Trump szerint Kasich olyan kereskedelmi szerződéseket támogatott, melyek tönkretették Ohióban a munkahelyeket.

„Az acéliparotok halott, a széniparotok halott, és a kormányzótok túl van értékelve. Ki kell rúgnotok Kasichot” – festette le a helyzetet, majd hozzátette: „Újjáélesztjük a munkahelyeket. Mondjátok meg az ismerőseiteknek, hogy szavazzanak Trumpra! Nagyszerű munkát fogok végezni.” Még azt is felajánlotta, hogy ha elnök lesz, személyesen hívja fel a Fordot és más cégeket, hogy ne folytassák a gyártás kivitelének gyakorlatát más országokba.

Kasich viszont hatékony szervezeti hálózatot épített ki államában, hétfőn pedig Mitt Romney-val, Trump jelenleg legnagyobb republikánus kritikusával kampányolt. Sikerült is Trump előtt végeznie, és mind a 66 küldöttet megszereznie. Nem titkolt szándéka Trumpot megakadályozni abban, hogy elérje a jelöltséghez szükséges 1237 delegáltat, és megállapodásos konvencióra kerüljön sor júliusban.

Rubio floridai szenátor már az előzetes felmérések szerint két számjegyű hátrányban volt Trumphoz képest. Az élet a közvélemény-kutatásokat igazolta, így Rubio kedd este bejelentette, hogy kiszáll a versenyből. A korábbi kieső Ben Carsonnal ellentétben – aki Donald Trump mögé állt be – visszautasította, hogy bárkit hivatalosan támogasson, arra panaszkodva, hogy „a harag politikája” jellemzi a választásokat.

Ted Cruz a kedd estét jónak értékelte, hiszen bár első helyezést nem ért el, delegáltjai számát gyarapítani tudta. Felhívta a figyelmet, hogy csak két tábornak van esélye eljutni a jelöltségig, mégpedig az övének és Trumpénak; viszont szerinte a milliárdos az egyetlen ember a földön, akit Hillary Clinton le tud győzni novemberben.

A keddi választások jelentették az első jelentős tesztet, hogy mennyire értek be a republikánus elit Trump elleni támadásai, illetve hogyan reagáltak a szavazók a milliárdos iszlámmal kapcsolatos kijelentéseire és a kampánybeszédeit megzavaró tüntetések körüli botrányokra. Trump ugyanis, a már eddig is sokat kifogásolt javaslatát megfejelve, mely szerint a nem megfelelő szűrési módszerek miatt ideiglenesen lezárná a határokat a muszlim bevándorlók előtt, a CNN-nek adott múlt szerdai interjújában kijelentette: „az iszlám gyűlöl bennünket”. A politikai korrektség tagadásának megtestesítője ezzel újabb tabunak ment neki.

Az ilyen megosztó kijelentésekre hivatkozva „tüntetők” Trump több rendezvényét megzavarták, sőt egyet meghiúsítottak. Pénteken mintegy 25 ezren gyűltek össze Chicagóban, hogy meghallgassák, a milliárdos azonban biztonsági szempontokat figyelembe véve lemondta az eseményt. A tömeg közé főként Bernie Sanderst támogató, és a MoveOn.org-hoz és más radikális szervezetekhez tartozó aktivisták vegyültek, és provokálni kezdtek. Azt kívánták bebizonyítani, hogy Trump üzenete felforgató, és a média készséggel beállt ennek kiszolgálásába: az összetűzésekről gyakran vetített képsorokat úgy kommentálták, mintha Trump szavazói idegengyűlölők és agresszívak lennének, akik „vezetőjük” lázító szavaira a tettlegességtől sem riadnak vissza. Trump valóban nem ítélte el, amikor támogatói megütöttek korábbi rendezvényeken ellentüntetőket, sőt kijelentette, hogy állni fogja a jogi költségeiket, de a chicagói „demonstrációt” – és azokat, melyek később követték – közösségi oldalakon keresztül gondosan előkészítették, pontosan azért, hogy a milliárdost úgy állítsák be, mint aki gyűlöletet szít és erőszakra buzdít. Trump visszautasította a vádakat, és sérelmezte, hogy a szólásszabadsághoz való joga csorbát szenvedett.

Republikánus oldalon senki nem állt ki – ha párttársuk mellett nem is, de – a szólásszabadság védelmében. Rubio, Cruz és Kasich egyaránt azt hangsúlyozták, hogy a milliárdos felelős a történtekért, mert „olyan mérgező környezetet teremt, amely bátorítja az ilyenfajta megnyilvánulásokat”. Rubio és Kasich még arra is utalt, hogy valószínűleg nem fogják támogatni Trumpot, ha ő lesz a párt jelöltje.

Trump kampánya mindenesetre kiállta ezt a próbát is. Az ingatlanmágnás Rubiót kiütötte Floridában, és Cruzt legyőzte a három másik államban, ahol arányosan osztják el a küldötteket. Kasich ohiói sikere ugyanakkor távolabb helyezte a bűvös 1237-es szám elérését, ehhez ugyanis a további delegáltak legalább 60 százalékát meg kellene nyernie. A kedd esti sajtókonferencián mindazonáltal olyan témákat érintett, melyek már a demokrata riválisával való megmérkőzésre mutatnak előre, így többek között a Hillary Clinton által is támogatott kereskedelmi paktumok felülvizsgálatát ígérte.

A chicagói eseményekre reagálva a demokrata ellenfelek természetesen szintén Trumpot hibáztatták. Bernie Sanders még csak nem is utalt arra, hogy a rendbontók az ő támogatói közül kerültek ki: „Az váltotta ki a tiltakozást, hogy olyan jelöltről van szó, aki gyűlöletet és megosztást gerjeszt.” Hillary Clinton általánosságban kárhoztatta a „megosztó retorikát”, majd nem túl jó érzékkel a tavalyi charlestoni metodista templomban elkövetett mészárlással igyekezett példát hozni az egység megtalálására: „Az áldozatok családjai egybefonódott szívvel gyűltek össze a városházán; a szövetségi zászlót levonták. Ezt a mintát kellene követnünk, hogy legyőzzük az országunkat megosztó fájdalmas ellentéteket.”

A kisebb bökkenő, hogy nem világos, hogy jön ide a charlestoni lövöldözés, a nagyobb, hogy sok fekete egyből tiltakozott a Twitteren: Clinton ügyetlen hasonlata azt sugallta, hogy a színes bőrűeknek megadással kell tűrniük a rasszista motívumú erőszakos cselekményeket.

Nem ez volt Clinton egyetlen melléfogása a múlt héten. A melegeket azzal sértette meg, hogy egy interjúban megpróbálta méltatni a pénteken eltemetett Nancy Reagant, és ehhez az AIDS elleni küzdelemben játszott hatékony szerepét emelte ki. Az igazság éppen az, hogy a San Franciscóban 1981-ben kitört járványról Reagan elnök csak hat évvel később kezdett el egyáltalán beszélni, amikor már körülbelül 20 ezer amerikai meghalt a betegséggel kapcsolatos szövődményekben. Egy hétfői kampányeseményen pedig Clinton, miközben igazolni akarta, miért szorgalmazta külügyminiszterként Líbiában Kadhafi megdöntését, megjegyezte, hogy az Egyesült Államok „egyetlen embert sem veszített” az észak-afrikai országban. Úgy tűnik, megfeledkezett a 2012-ben a bengázi konzulátust ért terrortámadásban meghalt négy amerikairól, holott a helyzet kezelésében elkövetett hibáit igazoló bizonyítékok végigkísérik a kampányát.

Figyelemre méltó ellentmondás, hogy míg a média szinte mindennap valamilyen új Trump-botránytól hangos, Clinton, aki nemzetbiztonsági szintű ügyekben érintett, ezek különösebb visszhangja nélkül, zavartalanul begyűjti a jelöltséget. A szuperkedd után jelentős előnye tovább nőtt, pedig Bernie Sanders egy héttel korábbi michigani meglepetésgyőzelme megingatta a Clinton-stáb magabiztosságát. A volt külügyminiszternek, bármennyire is tűkön ült, hogy az általános választásokra koncentrálhasson, figyelmét a szorosnak ígérkező – és szorosnak is bizonyult – ohiói, missouri és illinois-i választásokra kellett fordítania. Végül mind az öt államban nyerni tudott; elemzők szerint a Sanders győzelmeiben kulcsszerepet játszó független szavazók inkább lemondtak a vermonti szenátor támogatásáról, csak hogy csökkentsék Trump elnökké választásának esélyeit.

Olvasson tovább: