Kereső toggle

Semmit nem tanulnak, semmit nem felejtenek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A második szuperkeddel a számokat tekintve mind a demokrata, mint a republikánus verseny eldőlt: Bernie Sandersnek nincs esélye utolérni Hillary Clintont, és Ted Cruz sem előzheti meg reálisan Donald Trumpot. A két listavezető tehát ettől kezdve készülhet egymás ellen, aztán novemberben jön a Clinton–Trump-mérkőzés. Legalábbis rendes választási években ezt így szokták kalkulálni.

Az idei azonban távolról sem rendes év, ezt már eddig is láthattuk. Így nem meglepő, hogy egyrészt az öt államból ötöt elveszítő Bernie Sanders közel egyórás programadó beszédet tartott, és bejelentette, hogy továbbra is versenyben marad anélkül, hogy bármiféle esélye lenne fordítani az álláson. Ez persze érthető, ha a harvardi professzor úgy tekinti a kampányát, mint egy országos szabadegyetemi előadás-sorozatot (erre sok jel utalt eddig is), nem pedig elnökjelölti megmérettetést. De szereplését érdemes innen kezdve közoktatási és nem politikai eseménynek tekinteni.
Még furcsábban fest a republikánus mezőny. Trump riválisai közül egyedül Marco Rubio hozott racionális döntést azzal, hogy a hazai pályán nagy arányban elbukott floridai előválasztás után visszalépett. Józan ész alapján ugyanezt kellett volna tennie John Kasich ohiói kormányzónak is, aki annak ellenére, hogy saját államát megnyerte, irreális távolságban van nemcsak Trumptól, hanem még Ted Cruztól is (sőt a versenyből kiszállt Rubiónak is több delegátusa van, mint neki). Ráadásul Kasich azt is elismeri, Ohio után nem valószínű, hogy más államban is győzni tudna, mert kampányát erre az egy államra építette fel. Ugyanez elmondható Ted Cruzról is, aki úgy tartott optimista kampányértékelőt a szuperkedd 2.0 után, hogy az ötből egyetlen államban sem győzött, és a második helyet is csak három helyen szerezte meg. Ennél jobban állt a kampány hasonló szakaszában nyolc éve Mike Huckabee, aki ennek ellenére hamarosan levonta a szükséges következtetést a verseny megnyerhetetlenségéről, és visszalépett.
Mire számít most Cruz és Kasich? És mire számít a republikánus elit, amely tovább szövögeti Donald Trump megbuktatásáról szőtt álmait? Sok mindent megpróbáltak már, a negatív kampányoktól kezdve (erre most is jutott 40 millió dollár) a vulgáris személyeskedéseken át (ebben Marco Rubio érte el a mélypontot, amikor Trump testmagasságához képest állítólagosan kis kézméretét emlegette, trágár egyértelműséggel kikacsintva a közönségére, mondván: „Tudják, a kiskezű férfiakról mit tart
a mondás...”) egészen a fizikai erőszakig. Ez utóbbi lehetett az a mesterterv, amit a republikánus guruk az első szuperkedd után kitalálhattak. Egymás után jelentek meg ugyanis szervezett (és részben fizetett) provokátorok Trump gyűlésein, akik folyamatosan félbeszakították az ingatlanmilliárdost. Amikor a szervezők ki akarták kísérni a tiltakozókat a gyűlésről, ellenálltak, így a kamerák és fotósok nagy örömére komoly dulakodásokat lehetett dokumentálni.
Ezekről aztán „Erőszak és botrány Trump gyűlésén” címmel számoltak be az újságok, a kommentátorok feltették a kérdéseket, hogy „Hová vezet a félelem légköre?”, „Uszító beszédekre tiltakozás a válasz” és ehhez hasonló címekkel. A hangulatkeltésbe még Barack Obama is beszállt, aki szerint a „másik párt kampányát erőszakos atmoszféra jellemzi”. Ilyen előzmények után sokan azt várták, hogy Trump, ha nem is dobja be a törülközőt, de megtorpan, ami nem történt meg.
De a republikánus elitet a sokadik pofon sem győzte meg, máris készen van az újabb „mesterterv”. Eszerint meg kell akadályozni, hogy Trump a clevelandi jelölőgyűlésig össze tudja gyűjteni a szükséges számú delegátust. Ezért kell versenyben tartani Cruzt és Kasichot is, hogy ha győzni nem is tudnak, minél több delegátust elhalásszanak Trump elől. Aztán – így a puccsista republikánus vezetők terve – a jelölőgyűlésen az első forduló után újra lehet osztani a lapokat, és meg lehet választani egy Cruz–Kasich-jelöltpárost is. Az nem zavarja őket, hogy erre senki nem szavazott, a demokrácia most nem tényező, mert – erre is megvan a magyarázat – „az ország érdekében meg kell akadályozni Trump indulását”. Az ismert konzervatív rádiós műsorvezető, Rush Limbaugh erre azt mondta (csak félig ironikusan), hogy ha idáig jutnak a dolgok, akkor Jeb Busht fogják jelölni Clevelandben. De ami biztató: az amerikai választók 2016-ban eddig mindig ki tudták cselezni az elit trükkjeit.

Olvasson tovább: