Kereső toggle

Irán után Kuba - Obama újabb diktatúra felé nyit

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kuba és az Egyesült Államok viszonya 1959-ben vált fagyossá, amikor Fidel Castro megdöntötte az Egyesült Államok által támogatott Fulgencio Batista diktátor hatalmát, és bejelentette a Szovjetunió iránti ideológiai elkötelezettséget. Washington a diplomáciai kapcsolatok megszakításával és kereskedelmi embargó bevezetésével reagált. Obama két évig tartó, titokban folytatott tárgyalások után 2014-ben jelentette be a szigetország felé való nyitást, vasárnap pedig – 1928 óta az első amerikai elnökként – háromnapos látogatásra érkezett Havannába.

Azt hihetnénk, hogy a gazdasági összeomlás szélén álló rezsim kapva kapott az Amerikával való békülés lehetőségén, pedig nem. Amikor Obama 2014. december 17-én bejelentette, hogy Kuba három, Miamiban fogva tartott kémért (az „Ötök” néven ismert csoport maradék tagjaiért) cserébe szabadon bocsátotta a felforgatás vádjával elítélt és öt éve raboskodó Alan Grosst (valójában internetkapcsolattal látta el a Kubában élő zsidó közösségeket, miközben turistavízummal tartózkodott az országban), már tizennyolc hónapja folytak a titkos egyeztetések. Castróék gyanakvása az első hat hónapban áthatolhatatlan akadályt gördített a megegyezés útjába. Ben Rhodes, a tárgyalásokkal megbízott nemzetbiztonsági tanácsadó szerint Nelson Mandela 2013. december 15-ei temetése hozta el a fordulópontot, ahol Obama, nem akarva „kellemetlen helyzetbe hozni a Mandela-családot és a dél-afrikai népet”, úgy döntött, hogy kezet fog Raúl Castróval. Rhodes szerint ezt követően enyhült a légkör, és létrejött a fogolycsere, amit az amerikai elnök tulajdonképpen csak belépőnek szánt egy jövőbeni, jóval szélesebb kört érintő együttműködéshez.

Obama az ominózus kézfogáshoz hasonlóan az együttműködés kibontásában is meglehetősen nagyvonalúnak bizonyult. Kubai látogatásának igyekezett baráti jellegét hangsúlyozni: feleségén kívül két lánya és anyósa is elkísérte, és programját „turistaként” kezdte és zárta (sétával Havannában, illetve egy amerikai és egy helyi csapat baseballmeccsén való részvétellel). A hivatalos eseményeken szembetűnően szívélyes és lelkesedéssel teli volt, szemben az olykor kissé rideg Castróval – aki még a reptérre sem ment ki üdvözölni (mint például François Hollande-ot vagy Ferenc pápát). Az újságírókból, az embargó feloldását támogató demokrata és republikánus kongresszusi tagokból, cégvezetőkből álló népes delegáció élén érkező amerikai elnök kereskedelmi szerződéseket, a két ország közötti menetrend szerinti repülőgépjáratok indítását, a bűnüldözés és a környezetvédelem terén együttműködési megállapodásokat „hozott”. Bejelentette továbbá, hogy a Google megegyezett a kubai hatóságokkal a wifi és szélessávúinternet-hálózat bővítéséről a még mindig nagyon korlátozott internethozzáféréssel rendelkező szigetországban. A Starwood szállodalánc 1959 óta az első amerikai cég lesz, amely üzletet köt a Castro-rezsimmel. Ez utóbbinak pedig mindezért nem kell semmit tennie: Obama nem kérte sem szabad választások ígéretét (bár Raúl Castro 2018 után állítólag távozik a hatalomból), sem a vallás- és szólásszabadság biztosítását, sem katonai leszerelést vagy a kubai börtönök nemzetközi ellenőrzés előtti megnyitását. Követelés azonban még így is maradt a diktatúra részéről, Castro ugyanis a további együttműködés feltételéül szabta az embargó feloldását és az Egyesült Államok által katonai támaszpontként használt Guantanamói-öböl visszaadását.

Obama elnök valóban hisz abban, hogy Amerika úgy javíthatja bizonyos fejlődő országokkal való kapcsolatát, ha legitimnek ismeri el az adott fél fenntartásait (ezek Kuba esetében többek között a Batista-rezsim támogatása, az 1961-es disznó-öbölbeli invázió vagy más Castro-ellenes kísérletek). Az embargót és az elszigetelés politikáját elavultnak és sikertelennek tartja, és úgy gondolja, a változás sokkal hatékonyabban elérhető a kubaiak életkörülményeinek fejlesztésével. Akárcsak Irán esetében, a régi, nem működő megközelítés helyett újat lát szükségesnek, amely ugyanakkor szerinte nem jár az Egyesült Államok számára veszteséggel. Iránnal szemben vissza lehet állítani a szankciókat, ha megszegi a nukleáris megállapodás feltételeit (ami nem igaz, hiszen egy gazdaságilag erősebb Irán egészen más helyzetet teremt), és a nyitást Kubában sem ítéli geopolitikailag különösebben kockázatosnak. „Elutasítjuk azt a gondolatot, hogy a demokrácia és emberi jogok támogatásának csak egyetlen módja van” – fogalmazott. „Hisszük, hogy van jobb módszer, mégpedig az, hogy elérhetővé tesszük azokat a dolgokat, melyek számunkra fontosak, és bevonjuk az embereket. Nem akarunk Kubára új vezetést kényszeríteni. Erről a kubaiaknak kell dönteniük. De ha Kuba nyit, ha van egy kölcsönös kapcsolat, ha a kubaiak több információhoz jutnak, sokkal jobb pozícióban dönthetnek a jövőjükről.”

Nem kizárt, hogy ez az utazás Obama jövőjéről is szólt. A leköszönő elnök ugyanis messzebbre tekint: a – hivatalos megfogalmazás szerint – „normalizált” kapcsolatok a szomszédos szigetdiktatúrával egy nagyobb szabású geopolitikai átalakítás irányába mutatnak. Obama azt reméli, hogy Kuba megnyerése után a többi latin-amerikai ország vitorlájából is könnyebb lesz kifogni az Amerika-ellenességet. „Mindig úgy játszottunk, ahogy elvárták, vagyis az amerikaiak jöttek, és megmondták az embereknek, hogy ki vezesse az országukat. Ahogy az amerikaiak rendszerint latba vetették az erejüket a régióban, az táplálta ezt az ideológiai vitát. Most viszont kiléptünk abból a szerepből, amely eddig jogalapot szolgáltatott az Amerika-ellenes politikát folytató vezetőknek a térségben.”

A KONGRESSZUS MÁSKÉNT DÖNTHET

Amikor Bill Clinton 1993-ban hivatalba lépett, időszerűnek tűnt a kubai embargó feloldása, ami a kubai–amerikai lobbi ellenállása és egy 1996-os incidens miatt meghiúsult (négy amerikai meghalt, amikor Castróék lelőttek két magánrepülőgépet, melyekről szórólapokat dobtak le Kuba fölött). Egy hónap múlva a Kongresszus nagy többséggel elfogadta a Helms-Burton-törvényt, amely kimondja, hogy az elnök csak kongresszusi jóváhagyással szüntetheti meg az embargót. Obama nemcsak az embargó feloldását helyezte kilátásba havannai útján, de szorgalmazza azt is, hogy Kuba lekerüljön a terrorizmust támogató államok listájáról. Ehhez az elnöknek vagy bizonyítania kell a Kongresszus előtt, hogy az adott kormány vezetésében vagy politikájában alapvető változás történt, vagy a törlés javasolt dátuma előtt 45 nappal egy jelentésben kell igazolnia, hogy a rezsim semmilyen formában nem segítette a nemzetközi terrorizmust a megelőző hat hónapban, és biztosítékot nyújtott afelől, hogy ezt a jövőben sem teszi. A még mindig a Castro-fivérek által irányított, a világ minden tájáról származó terroristáknak menedéket adó, és Észak-Koreával dokumentáltan fegyverkereskedelmet bonyolító Kubának mindkét kritérium szerint a listán a helye.

Olvasson tovább: