Kereső toggle

Demokrácia-színház

Választás rosszabb és legrosszabb között

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A mérsékeltek megerősödéseként könyvelte el a Nyugat az iráni kettős választások eredményeit. A valóság azonban az, hogy a voksolásról az igazi reformisták ki voltak zárva, miután az Őrök Tanácsa több ezer potenciális képviselőjelölt indulását akadályozta meg, főleg a mérsékeltek táborából. Sokak szerint így valójában a rosszabb és a legrosszabb közül lehetett csak választani. A teheráni rezsim ugyanakkor nagyon elégedett volt a részvételi aránnyal, ami nem meglepő, hiszen ezzel tudja biztosítani legitimitását a külvilág előtt.

Február 26-án tízmilliók járultak az urnák elé Iránban, hogy két fontos kérdésben: a 290 fős parlament összetételéről, valamint a Szakértők Tanácsának tagjairól döntsenek. Ez utóbbi volt a jelentősebb, hiszen a 88 tagú Tanács feladata, hogy megválassza az iszlám köztársaság következő legfőbb vallási és politikai vezetőjét. Elképzelhető, hogy az újonnan felálló testület – amelynek megbízatása 8 évre szól – fog dönteni arról, ki lesz Ali Hamenei utódja. Az ajatollah ugyanis már 76 éves, és súlyos egészségügyi problémákkal küzd. Elemzők ugyanakkor úgy vélik, az új vezető személyének kiválasztása olyan jelentősséggel bír, hogy nem fogják azt csupán a Szakértők Tanácsára hagyni. Valószínűleg a nagyhatalmú Forradalmi Gárda is befolyásolja majd.
Iránban ez volt az első voksolás a nemzetközi közösséggel kötött atomalku óta, amelynek következtében feloldották azokat a gazdasági szankciókat, amelyeket vitatott nukleáris programja miatt vetettek ki a perzsa államra. Mindkét választáson a Nyugaton mérsékeltnek tartott
Haszan Rohani elnök szövetségesei szereztek többséget, igaz, az eredményeket még jóvá kell hagynia az Őrök Tanácsának is, amely a voksolás előkészítéséből is alaposan kivette a részét. Még ha a nemzetközi közösség komolyan is gondolja, hogy Rohani és emberei a reformokat képviselik, akkor sem dőlhetnek hátra megkönnyebbülve. A keményvonalas konzervatívok ugyanis nem sokkal maradtak el mögöttük: az elnök és hívei Teheránban szerepeltek jól, a másik oldal pedig vidéken.
A Nyugat azonban afölött sem hunyhatna szemet, hogy
a választáson indulók milyen szűrőn mentek át. A hat iszlámtudós bíróból és hat teológusból álló Őrök Tanácsa –
ez utóbbiakat a perzsa állam legfőbb vezetője nevezi ki – ugyanis alaposan megrostálta a potenciális jelöltek listáját, ahogy ez korábban is jellemző volt. A testület a hírszerzési minisztériumtól, a rendőrségtől, az igazságügyi, valamint
a belügyminisztériumtól összegyűjtött információk alapján zárt ki több ezer lehetséges pályázót. Egyes beszámolók szerint leginkább a reformirányzat képviselői húzták a rövidebbet: 3000 induló közül csak 30-at, vagyis 1 százalékukat hagyta jóvá a Tanács. Már a választásokat megelőzően ezért néhányan vészharangot kongattak. Sadegh Zibakalam, a Teheráni Egyetem politikatudomány-professzora januárban a brit The Guardian helyi tudósítójának azt mondta, számított arra, hogy az „Őrök Tanácsa tömegméretekben kizárja a reformistákat a választásokról, de a valóság ennél rosszabb lett”.
Az iráni fiatalok egy része csalódottan vette tudomásul, hogy a valóban mérsékelt jelöltek nem is indulhattak a voksoláson. Ahogy némelyek fogalmaztak, nem is a legkevésbé rossz, a rosszabb és a legrosszabb között, hanem csak a rosszabb és a legrosszabb között választhattak. Sokan emiatt nem is vettek részt a szavazáson, mert úgy vélték, ezzel csak a rendszert legitimálják. Helyi lakosok arról is beszámoltak, hogy a hatóságok, köztük az erkölcsrendőrség szigorú fellépése még a voksolások előtti hónapokban sem enyhült, pedig korábbi választásoknál nagyobb szabadságot biztosítottak az embereknek, hogy szavazásra ösztönözzék őket. Mindez jól bizonyítja, hogy a nyáron megkötött atomalku óta nem sok minden változott. Hamenei ajatollah keményvonalas tábora továbbra is ellenőrzése alatt tartja az országot; hogy mit hoz a jövő, azt leginkább ő fogja meghatározni. Rohani és kormánya pedig inkább a pragmatikus konzervatív oldalt képviselik, mintsem a reformistákat. A keményvonalasok és a pragmatikusok között az alapvető értékekben nincs különbség, csupán a stratégiában. Rohani sikerét a romokban heverő gazdaság talpra állítása érdekében tett erőfeszítéseknek köszönheti.  
Az borítékolható volt, hogy az iráni hatóságok saját érdekükben fogják alakítani a voksolást. A választás legfontosabb eleme a részvételi arány volt, amellyel a rezsim legitimitását bebiztosíthatja. Nem véletlenül méltatta egyből Hamenei azt, hogy mennyien járultak az urnák elé (a választásra jogosultak több mint 60 százaléka). Az ajatollah szerint „a részvételi arány megmutatta a világnak a vallásos demokrácia briliáns arcát”. Természetesen azért éberségre is intett a „külföldi beavatkozással szemben”. Rohani is elégedetten nyugtázta, hogy „az emberek újra megmutatták az erejüket, és nagyobb hitelt és erőt adtak a megválasztott kormányuknak”. Dr. Soli Shahvar szerint, aki a Haifa Egyetem iráni és Perzsa-öböl menti tanulmányok központjának az igazgatója, a választásokat inkább egy színházi előadáshoz lehet hasonlítani, amelyen eljátszották a demokráciát minden kellékével együtt, valódi demokrácia nélkül.
Irán igazi arca a térségbeli ambícióiból is látható, amelyekről a voksolásokat követően sem fog lemondani. Minden valószínűség szerint folytatni fogja „aktív” szíriai, iraki, illetve jemeni szerepvállalását. Az is egyértelmű, hogy a választások nem hoznak változást az Izraellel kapcsolatos megnyilvánulásokban sem. Ali Akbár Szálehi, az iráni atomenergia-szervezet vezetője például a héten egy kérdésre válaszolva azt mondta, „Izraelt nem tekintik államnak, és ezért nem is jelent fenyegetést a perzsa államra nézve”. Tavaly augusztusban egyébként az iráni házelnök nemzetközi ügyekkel kapcsolatos tanácsadója megerősítette, hogy kormányának politikája Izraellel szemben egyáltalán nem változott. Az iráni Farsz hírügynökség közlése szerint a tisztviselő úgy fogalmazott: „Izraelt meg kellene semmisíteni, és ez a végső jelmondatunk.”

Olvasson tovább: