Kereső toggle

A szlovákok a radikális változásokra szavaztak

Átrajzolt térkép

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A felméréseket teljesen meghazudtolva nagy meglepetések születtek a szlovákiai parlamenti választásokon. Nyolc párt jutott a törvényhozásba, ebből három teljesen új formáció, három nem is párt, csak mozgalom; négy az előző ciklusban nem volt a parlamentben, és szintén négynek nincs korábbi kormányzati tapasztalata. A hagyományos pártokat büntették a választók, a magyar pártok sem tudtak újítani, sőt szavazókat veszítettek. És a sokk: bekerült a parlamentbe a szélsőjobb is, amivel senki sem számolt.

Bár győzött, de az előrejelzésekhez és a korábbi eredményeihez képest nagyon sok szavazót veszített a Robert Fico kormányfő vezette Irány-Szociáldemokrácia (Smer): a 28 százalék, úgy tűnik, nem lesz elég a kormányalakításhoz. Pedig Fico erre készült, és még az év elején is megingathatatlannak tűntek a pozíciói. A miniszterelnök éppen a stabilitást és a folyamatosságot hangsúlyozta kampányában, meglovagolva a migránsveszélyt és a makrogazdasági sikereket. Közvetlenül a választások előtt azonban pedagógussztrájk és az egészségügyi nővérek sztrájkja is zajlott az országban. Fico nem akarta és nem is kezelte a kialakult feszült helyzetet, ezzel a közbeszéd arra terelődött, hogy komoly bajok vannak éppen az állam által felügyelt két legérzékenyebb területen. Ezenkívül a Smer baloldali választóinak komoly hányada nem tudta megbocsátani Ficónak az egypárti kormányzását kísérő korrupciós botrányokat, amelyek rámutattak, hogy a kormány döntéseit sokszor háttéroligarchák, pénzügyi csoportok kiszolgálásának igénye motiválta.

Nyertesek és vesztesek

A választás nagy nyertese a Richard Sulík vezette Szabadság és Szolidaritás (SaS) párt, amely korábban úgy tűnt, be sem jut a parlamentbe, de 12 százalékkal a legerősebb ellenzéki erőként most kormányalakítási terveket sző. Négy éve ők buktatták meg a Radicová-kormányt azáltal, hogy nem szavazták meg az uniós mentőcsomagot, és így került vissza Robert Fico a hatalomba előrehozott választások után. Az SaS liberálisként határozza meg magát, ugyanakkor Sulík keményen szembe megy több európai elképzeléssel, erősen migránsellenes, és európai parlamenti képviselőként többször a német köztévében sem volt rest Angela Merkelt kritizálni. Közgazdászként a szlovák gazdaságban jobboldali reformokat, adócsökkentést és a vállalkozóbarát környezet javítását ígéri.
Szintén jó eredményt ért el a 11 százaléknyi mandátumot szerző Egyszerű Emberek és Független Személyiségek-NOVA (OLaNO-NOVA) pártszövetség, akik éppen Sulík köpönyegéből bújtak elő. Vezetőjük, Igor Matovic Fico legádázabb kritikusa. A kormányfő a kampányban adócsalással vádolta meg egy régi ügye miatt, amit rendőrségi vizsgálat is követett, de a választási eredmények tükrében inkább Matovic jött ki győztesen a csörtéből.
Ő is radikális változásokat sürget, és Sulíkkal a jobboldali kormány másik meghatározó tagja lenne.
Hatalmasat bukott a korábban a jobboldal leendő vezérének kikiáltott Radoslav Procházka, akinek Háló (Siet’ nevű) pártját 15 százalékon is mérték a kampány során, de végül csupán 5 százalékot ért el, éppen csak bejutva.
A magyar választókat megszólító pártok szinte lemásolták négy évvel ezelőtti eredményüket. A Bugár Béla vezette Híd 6,5 százalékot szerzett, de a magyarok lakta régiókban némileg gyengült a támogatottsága; a Magyar Közösség Pártja pedig harmadszor sem jutott a parlamentbe: 4 százalékot ért el, a rájuk leadott százezer magyar szavazat újra elveszett. Az MKP erős magyarországi hátszéllel, erős kampánnyal, a migránstéma hangsúlyozásával sem tudott megszólítani több választót, mint négy éve. Berényi József elnök a választások után lemondott. Véleménye szerint a magyar összefogás hiánya minden baj forrása, de az összefogás elmaradásáért a másik oldal a felelős.
Az MKP előszeretettel láttatja magát a magyar érdekek egyedüli képviselőjeként (ezt a magyar kormány is erősíti), a kampányban újra a Hidat és Bugár Bélát kritizálta. A szlovákiai magyar választók mintegy fele azonban továbbra is a Hídra voksol, és a párt – immár harmadszor – parlamentből próbálkozhat a magyar kisebbség ügyeinek képviseletével. Sőt, szerepük a választások után igencsak felértékelődött. A parlamenti matematika és koalíciós esélylatolgatás alapján Bugárék nélkül nem állhat fel semmilyen kormány. A magyarok lakta vidékeken egyébként a választókedv újra alulmúlta az országos átlagot, ez is oka mindkét párt gyenge szereplésének. Ez a tény valóban a magyar pártok összefogásának gondolatát erősíti, amelyet most újra többen sürgetnek. Az MKP új elnökkel talán megtalálja az ehhez vezető utat.

Rejtőzködő szélsőjobb

A parlamentbe nagy meglepetésre bejutott a Marian Kotleba vezette szélsőjobbos Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) is. A meglepetés csak a felmérések miatt volt ilyen nagy – Kotlebáéknak csak 2 százalék körüli eredményt mértek, ehhez képest döbbenetes 8 százalékot hoztak –, de szakértők korábban már figyelmeztettek a szélsőjobbos „rejtőzködő” szavazókra, illetve az általános elégedetlenség szülte radikalizálódásra a szlovák társadalomban, amelynek az interneten komoly fóruma van. Kotleba az elmúlt években magyar- és zsidóellenes retorikáját félretette, és elsősorban cigány-, EU- és elitellenes kirohanásaival, illetve migránsellenes tüntetéseivel hívta fel magára a figyelmet. (Kotlebáról lásd korábbi írásunkat: Barna folt Szlovákia szívében. Hetek, 2013. november 29.)
Az államfőtől első körben Robert Fico kapott felhatalmazást a kormányalakításra, de egyedül csak az SNS mutat vele tárgyalási hajlandóságot. Mivel Kotlebától mindenki elhatárolódott, így Ficónak még két másik pártra is szüksége lenne egy működőképes kormányhoz. Az összes többi párt azonban elzárkózott a vele való tárgyalástól, inkább a széles jobboldali összefogást részesítik előnyben. Richard Sulík, a Szabadság és Szolidaritás Párt (SaS) elnöke egy jobboldali ötpárti koalíció kialakításán dolgozik, amelynek a legszűkebb többsége, 76 mandátuma lenne a 150 fős parlamentben. Jelenleg ez a legvalószínűbb lehetséges változat a kormányzásra. Nehézsége, hogy össze kell hozni a Szlovák Nemzeti Pártot (SNS) és a Hidat egy kormányban. A magyarok számára korábban ősellenségnek számító SNS most azért merülhet fel egyáltalán partnerként, mert a nemzeti párt, legalábbis retorikájában, az elmúlt években megújult. Éppen a megújulásnak, új elnökének köszönhetően jutott most vissza négy év után a parlamentbe, ahonnan a korábbi elnök és botrányhős, Ján Slota áldatlan tevékenysége következtében kiesett. Andrej Danko elnök a választások után jelezte, hogy a magyarellenes, illetve bármilyen más etnikumellenes politika a múlté, és hajlandó a tárgyalásokra, de azért komoly kérdései vannak. Bugár korábban kizárta az együttműködést, ugyanakkor nagy nyomás nehezedik rá. Figyelembe kell vennie, hogy az SNS-szel való együttműködés nélkül nem lesz kormány, viszont a stabil kormány Szlovákia közelgő EU-elnöksége miatt is mindenki érdeke.
Ha e nehézségek ellenére létrejön az ötpárti jobboldali parlamenti többség, az előzetes nyilatkozatok szerint ezt kívülről támogatná a Család Vagyunk mozgalom, amely 6,6 százalékkal meglepetésre szintén bejutott a törvényhozásba. A mozgalmat vezetője, Boris Kollár nagyvállalkozó celeb, egy rádió és több síközpont tulajdonosa mindössze négy hónappal a választások előtt jegyeztette be, és elsősorban erős migránsellenes, korrupcióellenes, rendszerellenes, melegellenes kijelentéseivel szerzett ilyen rövid idő alatt ennyi támogatót. A mozgalom jövője és politikai szerepvállalása viszont teljességgel megjósolhatatlan. Kollár családvédő retorikáját erősen árnyalja a tény, hogy ő maga 8 különböző nőtől házasságon kívül született 9 gyermek apja.
A választók átrajzolták Szlovákia politikai térképét, a radikális változásokra szavaztak. Nehéz koalíciós tárgyalások elé néznek a pártok. Ha nem sikerül a megegyezés, akár hivatalnokkormány vagy előrehozott választások is jöhetnek.

Olvasson tovább: