Kereső toggle

Szíria Sztálingrádja

Drámai fordulat Aleppónál

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vlagyimir Putyin nem bízta a véletlenre szíriai játszmájának kimenetelét: a szeptember 30-án kezdődött orosz légicsapások tényleg megváltoztatták a szíriai polgárháború menetét. A fordulatot leginkább az északnyugat-szíriai Aleppó kormányzóságban zajló események jelzik, ahol a közel öt éve tartó polgárháború eddigi legnagyobb és nem kizárt, hogy döntő ütközete van kibontakozóban.

Az aleppói csata jelentőségét mi sem mutatja jobban, mint a „mérsékeltként” számon tartott szíriai dzsihádista csoportok sikerében érdekelt regionális hatalmak, Törökország és Szaúd-Arábia idegessége – orosz hírszerzői adatok a közelmúltban egy szíriai török szárazföldi beavatkozást valószínűsítettek, míg Szaúd-Arábia maga jelezte, hogy 150 ezer katonával avatkozna be a háborúba, minden bizonnyal bajba került szíriai szövetségeseinek megsegítése céljából.

A szaúdi vállalkozás komolyságát mindenesetre jelzi, hogy a királyság hónapok óta képtelen legyőzni a rendszeresen szaúdi területre is lecsapó jemeni huszi felkelőket annak ellenére, hogy Rijád jemeni hadműveleteit több Öböl menti olajmonarchia támogatja.

Az aleppói pokol

Aleppót stratégiai szerepe és a város 2012 nyara, azaz a dzsihádista ostrom kezdete óta átélt szenvedései egyaránt méltóvá teszik a Szíria Sztálingrádja elnevezésre – a Volga-parti orosz városhoz hasonlóan itt is nemhogy kerületről kerületre, de házról házra, esetenként emeletről emeletre folynak a harcok; csak míg Sztálingrádot egy fél évig tartó brutális ütközet döntötte romba, Aleppó megpróbáltatásai több mint három és fél éve tartanak.

A polgárháború elején az Aleppó kormányzóságnak a várostól nyugatra elterülő, Törökországgal határos részét elfoglaló szunnita dzsihádista csoportok 2012-ben észak felől hatoltak be a tartomány székhelyére. Abdel Jabbar al-Okaidi ezredes, a Nyugat által „mérsékeltként” számon tartott dzsihádista frakciókat tömörítő Szíriai Szabad Hadsereg aleppói parancsnoka 2012 nyarán azt mondta, „Aleppó lesz Aszad elnök temetője”. Bár ez a kijelentés ma nevetségesnek tűnik, annak idején, a dzsihádista szalafista mozgalmak előretörése időszakában úgy tűnt, Aszad bukása hetek kérdése, és Szíria rövid időn belül az Erdogan kormány-, majd államfő vezetésével rohamosan iszlamizálódó Törökország provinciájává és (Egyiptomhoz hasonlóan) a „török modell” exportjának kísérleti terepévé válik. Ám Oroszország, a Hezbollah és Irán támogatásának köszönhetően Aszad rendszere eddig túlélte ellenségei ostromát, és most inkább úgy tűnik: Aleppó nem annyira Aszad, mint inkább a néhány éve megállíthatatlannak tűnő szalafista dzsihád temetője lesz.

A városban és környékén 2012 után sajátos helyzet alakult ki: a város keleti kerületei az aleppói kormányzóság nyugati részét ellenőrző dzsihádisták kezére kerültek, míg a város nyugati kerületeit védték a tartomány keleti részét ellenőrző kormányerők, így mindkét városrész sajátos nyúlványként ékelődött be a kormány, illetve a dzsihádisták által ellenőrzött területekbe. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a város északi területeinek egy részét a törökellenes szíriai kurd gerillák tartják ellenőrzésük alatt. Ráadásul a dzsihádista ellenzéken belüli 2013/14-es átrendeződés, a „mérsékelt” szunnita frakciók háttérbe szorulása nyomán a várostól néhány kilométerre az Iszlám Állam csapatai állomásoztak.

2012 őszétől egy éven át a török, szaúdi és katari támogatást élvező dzsihádisták elvágták a kormányerők kezén lévő Nyugat-Aleppó összeköttetését Szíria kormánykézen lévő területeivel, ám a várost végül nem tudták bevenni; a frontok 2014-ben megmerevedtek.

A szeptemberi fordulat

A kormánycsapatok és szövetségeseik tavaly szeptemberben előbb az Iszlám Állam ellen indítottak támadást Aleppótól keletre, áttörve a halálszekta ostromgyűrűjét Kuweires repülőtere körül, majd október közepén a Szíriai Arab Hadsereg a libanoni síita Hezbollahhal, Aszad pánarab szocialista Baath pártjának milíciájával és a Nemzeti Védelmi Erőkkel karöltve átfogó támadást indított Aleppónál. A hadműveletet a levegőből az oroszok támogatták. A szíriai kurd felkelők jóindulatú semlegességet tanúsítottak az offenzíva során.

Február elejére a kormánycsapatok áttörték a dzsihádisták ostromgyűrűjét az Aleppótól nyugatra fekvő Nubl és al-Zahraa városok körül, elvágva a dzsihádisták észak-szíriai területeit a szunnita törzsterülettől és Aleppótól, majd a kormányerők és a Hezbollah egységei elvágták azt a főutat, amelyik az Aleppó dzsihádisták által ellenőrzött területeit a szunnita ellenőrzés alatt álló területekkel és Törökországgal összeköti. (A Hetek az elmúlt hónapokban több ízben írt arról, hogy Törökországon keresztül évek óta özönlenek a fegyverek és a nyugat-európai dzsihádisták Szíriába a különböző dzsihádista szervezetek, köztük az Iszlám Állam által ellenőrzött területekre.) A kormányerők ezzel nagy lépést tettek a város dzsihádisták által ellenőrzött részének teljes bekerítése felé. Lapzártánkkor egyetlen, körülbelül hat kilométer széles folyosó köti össze Kelet-Aleppót a szunnita fegyveresek hátországával, ám ez az út is az orosz légierő folyamatos bombázása és a kormánycsapatok ágyúzása alatt áll.

Katasztrófa küszöbén

Az utolsó, 2006-os szíriai népszámlálás adatai szerint egykor 1,6 millió lakosú Aleppó dzsihádista kézen lévő kerületeiben körülbelül 300 ezer ember maradt. A közelgő bekerítés és az intenzív orosz légicsapások elől az utóbbi napokban több tízezren menekültek a városból a török határhoz – a lapzártánkkor lezárt határnál feltorlódott tömeg létszámára vonatkozóan egyelőre ellentmondóak a becslések, Numan Kurtulmus török miniszterelnök-helyettes 77 ezerre tette azok számát, akikről a török hatóságok úgymond „a határ szíriai oldalán gondoskodnak”. Az Aleppóból menekülők száma mindenesetre naponta több ezerrel nő.

A kormánycsapatok ostromgyűrűjének bezárultával Kelet-Aleppóra minden bizonnyal hosszan tartó ostrom és éhezés vár, így nem tűnik irreálisnak az a héten közzétett becslés, amely szerint Aleppó városából a teljes bekerítés előtt akár 100-150 ezren is útra kelhetnek Törökország felé. Ennek fényében nem tűnik a valóságtól elrugaszkodottnak az a török számítás, amely szerint Aleppó kormányzóság egész területéről a három fronton kiújult harcok miatt akár 600 ezren is Törökországba menekülhetnek.

Törökország lehet a nagy vesztes

Az Aleppónál körvonalazódó fordulat azonban nemcsak a határaira nehezedő menekültnyomás miatt idegesíti Ankarát. Jelen állás szerint Törökország a tavaly ősz óta immár nyílt orosz támogatással zajló aszadista offenzíva legnagyobb vesztese. Ahogy arról a Hetek többször írt az elmúlt hónapokban, Erdogan akkori török kormányfő (ma államfő) a 2011-es „arab tavasz” idején látta elérkezettnek az időt neoottomán birodalmi álmai valóra váltására (Erdogan hadba lép, Hetek, 2015. augusztus 7.). Erdogan egy percig sem titkolta, hogy a török befolyás kiterjesztését reméli a közel öt éve tartó, Szíria lakosságának több mint a felét otthontalanná tevő szíriai polgárháborútól, pláne, hogy Törökország másik arab szomszédja, Irak Szaddám Huszein bukása után a térségbeli rivális, Irán befolyási övezetévé vált.

Tavaly kiderült: Erdogan álma egy török bábállamként működő, szunnita dzsihádisták által irányított Szíria létrejöttéről beláthatatlan messzeségbe került. Aszad erői – Moszkva, Teherán és a Hezbollah tevékeny segítségével – talpra álltak, a török–szír határ szíriai oldala pedig csaknem végig a törökellenes szíriai kurd felkelők kezébe került, ami lendületet adott a törökországi kurd gerilláknak is, akik immár naponta hajtanak végre támadásokat török katonai, rendőri és államigazgatási célpontok ellen.  Ráadásul az Ankara és szövetségesei, Rijád és Doha által felkarolt, egyre szélsőségesebb dzsihádista frakciók között 2013 után megerősödött az iraki al-Kaidából kinőtt Iszlám Állam, amelynek terroristái – mint azt a tavalyi suruci és ankarai, illetve az idei isztambuli merénylet világosan megmutatta – kedvük szerint járkálnak ki-be a török–szír határon, és nem haboznak tömegmészárlásokat elkövetni a térség egyetlen NATO-tagállamának területén.

Európa a tavalyinál is nagyobb bajban van

Európa szempontjából tragikus következményekkel járhat az aleppói csatában bekövetkezett fordulat és a törökországi káosz.

A 2015-ben Európába érkezett több mint egymillió menedékkérő jelentős része Törökországból lépett az unió területére, ám ezzel a török területen tartózkodó szíriaiak száma nem csökkent. Mevlut Cavusoglu török külügyminiszter hétvégi közlése szerint mára ez a szám eléri a 2,7 milliót – és ebben az Aleppó körülzárása elől menekülő szunniták még nincsenek benne. Az Aleppó kormányzóságból érkezőkkel együtt a török területre menekült szíriaiak száma könnyen elérheti a 3 milliót.

Mindez azt mutatja, hogy az Európára nehezedő migrációs nyomás ebben az évben sem fog csökkenni, sőt a tavalyinál is komolyabb bevándorlási hullám érheti el az unió területét, ami beláthatatlan következményekkel járhat, először is Görögországban, amely már tavaly is feladta a területére érkezett bevándorlók megállításáért folytatott küzdelmet. A jelek szerint az unió gyakorlatilag elengedi Athén kezét azzal, hogy áldását adja a visegrádi országok támogatásával építendő bolgár–macedón kerítés felhúzásához a görög határra. Ám egyáltalán nem biztos, hogy a bolgár–macedón, vagy akár a (tavaly felhúzott, és az idénre várhatónál kisebb tömeget Magyarországról más migrációs útvonalakra terelő) magyar kerítés képes lesz megállítani az idei évre várható menekültáradatot.

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő az ATV Szabad szemmel című műsorában pénteken azt mondta: a bevándorlók számára az egyik tanulság a magyar–szerb, illetve magyar–horvát határon felállított határzár utáni helyzetben, hogy „kis csoportokban nem jutnak át a határon”, ezért „nagy tömegben kell megjelenni”, így lehet átjutni határokon, továbbá megvédeni magukat az embercsempészektől és rablóktól. A szakértő azzal számol, hogy a tavalyinál jóval nagyobb tömegben érkeznek idén menedékkérők Európába, és Görögország, illetve Macedónia képtelen lesz kezelni a helyzetet. Szerinte előfordulhat, hogy a Balkánon reked sok százezer, vagy akár milliós nagyságrendű ember, de azt sem tartja kizártnak, hogy egy ekkora embertömeg képes lesz kerítéseket áttörni és szétrajzani Európában.

Olvasson tovább: