Kereső toggle

Az iowai forradalmárok

Nem a média dönt az elnök személyéről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az iowaiak üzentek: nem a média fogja eldönteni, ki lesz a republikánus jelölt és a következő amerikai elnök. Nem is a washingtoni elit, és nem is a lobbisták. Hanem az az erő fogja ezt eldönteni, amelyen nemzetünk függetlensége alapul: mi, az amerikai nép!” – mondta Ted Cruz az iowai jelölőgyűlésen aratott győzelme után tartott beszédében. A texasi szenátor tudatosan fordult azokhoz a konzervatívokhoz, akik nem kérnek a politikai és médiaelit véleménydiktatúrájából akkor sem, ha az republikánus irányultságú. (Cruz a „nép hangja” mellett büszkén hivatkozott Istenre is, akitől – mint mondta – megtanulta, hogy „este bánat száll be hozzánk, de reggelre öröm”.)

Nagyon hasonló üzenettel állt ki a Clintonnal „virtuális döntetlent” elérő Bernie Sanders is: „Úgy vélem, hogy Iowa népe nagyon határozott üzenetet küldött a politikai elitnek, a gazdasági elitnek és – ne feledjük – a médiaelitnek is. Lejárt az ideje az elitpolitzálásnak és az elitgazdaságnak. (...) Iowa ma este politikai forradalmat indított el.”
Ha Cruz és Sanders eredményéhez hozzáadjuk a szintén médiaellenszélben kampányoló és az elitkörökön kívül álló Donald Trump és Ben Carson eredményét, számszerűen is igazolható az, hogy – legalábbis Iowában – a választók többsége a mainstream által elutasított jelölteket támogatott. (Nem véletlenül igyekezett a média velük szemben Clinton győzelmét, a republikánusoknál pedig Marco Rubio „győzelemmel felérő” harmadik helyét hangsúlyozni.)
Közülük is különösen Bernie Sanders futott nagyot, hiszen úgy hozta a versenyt Clintonnal szemben, hogy még saját vagyonára sem támaszkodhatott, mint Trump, sem nem állt mögötte egy olyan erős bázis, mint a többnyire Cruzt támogató konzervatív-evangéliumi keresztény tábor. Nem véletlenül hivatkozott büszkén arra, hogy kampányát az amerikai kisemberek állták: nem lobbistáktól, sem több ezer dolláros adománygyűjtő vacsoravendégektől, hanem 3,5 millió egyéni támogatótól gyűlt össze a pénz, akik fejenként átlagosan 27 dollárt (8 ezer forintot!) adtak be. A startupos üzleti világból ismert „crowdfunding” (közösségi finanszírozás) modellje ráadásul tökéletes összhangban van Sanders üzenetével, amellyel a társadalom top 0,1 százaléka helyett az alsó 90 százalékot hozná helyzetbe.
Az elitellenes forradalom üzenetét nyilván a szégyenszemre 2,8 százalékot elérő Jeb Bush is meghallotta, de értenie kell a nominálisan győztes Hillary Clintonnak is, aki számára kínos volt, hogy az országos tévécsatornákon órákon át latolgatták, vajon sikerül-e legyőznie a 75 éves vermonti szocialistát. Végül is igen, mégis az eredmény inkább azokat igazolja, akik szerint Clinton felett eljárt az idő – nem is annyira biológiai értelemben (hiszen ellenfelénél még így is 6 évvel fiatalabb), inkább politikai és generációs szempontból. Nyilván, ha csak nyugdíjas nagymamák szavaznának az elnökválasztáson,
a volt first lady verhetetlen lenne, de az amerikai szavazók ennél kissé színesebb kört fednek le. A fiatalok között Sanders 58 százalékos fölényben volt, ami komoly bázist jelenthet számára a folytatáshoz.
Iowa tehát forradalmat indított, de ezzel persze semmi nem dőlt még el, különösen, hogy az előválasztások sorát nyitó állam választói előszeretettel szavaznak olyan jelöltekre, akik végül nem érnek célba: a demokratáknál 2000-ben Al Gore, 2004-ben John Kerry, míg a republikánusoknál 2008-ban Mike Huckabee, 2012-ben pedig Rick Santorum győzött (utóbbi kettő most is indult, de egyetlen delegátus támogatását sem tudták elnyerni).

Olvasson tovább: