Kereső toggle

A McDonald’s legyőzi a saríát?

Feloldották az Irán elleni szankciókat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Irán történelmének „dicső fejezete” a tavaly nyáron tető alá hozott atomalku életbe lépése – nem csoda, hogy ilyen kifejezéseket használt Haszan Rohani elnök, miután a Nyugat a megállapodás értelmében szankciókat oldott fel. Nem vitás, hogy Teherán nagy nyertese az egyezségnek: hozzájuthat külföldi bankokban zárolt több tízmilliárd dollárjához, visszakerül a nemzetközi pénzügyi rendszerbe és a globális olajpiacra. Bár sok nyugati hátradőlve nyugtázza, hogy az évek óta nyugtalanító nukleáris fenyegetettség ezzel elhárult, Irán hozzáállása továbbra sem ad okot az optimizmusra.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) múlt szombaton késő este tette közzé végleges jelentését, amelyben megállapította, hogy Irán meglepő gyorsasággal tett eleget a tavaly nyáron kötött nukleáris megállapodásban vállalt kötelezettségeinek. A NAÜ szerint Teherán leszerelt 14 ezer centrifugát, ami a teljes kapacitásának kétharmadát jelenti, átadta alacsonyan dúsított uránkészletének 98 százalékát, hozzálátott a plutónium előállítására is alkalmas Arak nehézvizes nukleáris reaktor átalakításához, és nagyobb ellenőrzést engedélyezett az Ügynökség számára.

A jelentés nyilvánosságra kerülését követően az atomalku hatályba lépett: az Európai Unió és az Egyesült Államok feloldotta valamennyi iráni nukleáris programmal kapcsolatos gazdasági és pénzügyi szankcióját. A fejleményeket, mint ahogy arra számítani lehetett, többen eufóriával fogadták. Barack Obama az amerikai diplomácia sikerét méltatta, és azt is kijelentette, hogy „az atombombához vezető minden utat elzárták az Iszlám Köztársaság elől”. Igaz, az amerikai elnök kénytelen volt újabb szankciók bevezetését is bejelenteni, az Iszlám Köztársaság ugyanis októberben ballisztikusrakéta-kísérletet hajtott végre, megszegve ezzel az ENSZ határozatait. A büntetőintézkedés értelmében 11, az iráni ballisztikusrakéta-programhoz köthető természetes és jogi személy nem használhatja az amerikai bankrendszert.

Vonzó piac

Az egyezmény életbe lépését örömmel fogadták a nemzetközi üzleti élet szereplői, akik már tűkön ülve várták, hogy újra szabad legyen az út a perzsa államba.

Haszan Rohani szerint 50 ország 150 cégének képviselője járt az elmúlt időszakban Iránban, hogy a befektetési lehető­ségeket feltérképezze. Állítólag a francia Airbus-szal már meg is állapodtak 114 új repülőgép vásárlásáról, amelyeknek értéke több mint 10 milliárd dollárra tehető. Az óriási iráni autópiac is vonzó a külföldi cégek számára: a német Daimler, valamint a francia Peugeot és a Renault is a visszatérést fontolgatja.

A legjobban azonban az eredményes mosolydiplomáciát folytató iráni vezetés járt, hiszen az elszigetelt ország újra bekerül a világgazdaság vérkeringésébe azzal, hogy lehetővé vált számára a nemzetközi áru-, nyersanyag- és pénzpiacokra való visszatérés. Nem mellesleg Teherán rengeteg pénzhez is jut, amelyek eddig külföldi bankszámlákon voltak – becslések szerint közel 50 milliárd dollárra tehető ez az összeg. Rohanit feltehetőleg a parlamenti választások közeledése motiválhatta leginkább abban, hogy az atomalku feltételeinek – legalábbis látszólag – ilyen gyorsan eleget tett. Iránban február 26-án tartanak parlamenti választásokat. 2013-ban azzal nyerte meg az elnökségi küzdelmet, hogy megígérte: eléri, hogy az országot sújtó szankcióktól megszabaduljanak.

Nyilvánvalóan nagy az esélye annak, hogy azok a lépé­­-sek, amelyeket Teherán tett a NAÜ előtt, egy színjáték részét képezik. Még nyugati lapok is elismerik, hogy Irán hozzáállása továbbra is nyitott kérdés, és elképzelhető, hogy a jövőben is figyelmen kívül hagyja a nemzetközi közösség előírásait. Ezt a gyanút támasztja alá a ballisztikusrakéta-kísérlete is, valamint az, ahogyan az újonnan bejelentett szankciókra reagált. A teheráni rezsim közölte: még intenzívebben akarja folytatni rakétaprogramját. A Neue Zürcher Zeitung nevű svájci lap arra is felhívja a figyelmet: az sem várható, hogy az Amerika-ellenességről lemond a rezsim, mert ez az önigazolás eszközének számít. Sokatmondó az is, hogy a héten Hamenei ajatollah azzal üdvözölte a szankciók feloldását: Iránnak nem szabad elfelejtenie, hogy az Egyesült Államok mennyire megtévesztő. Az elmúlt időszakban az is egyértelmű volt, hogy Izrael gyűlöletéről sem mondott le az Iszlám Köztársaság vezetése. A Guardian brit újság pedig azt emelte ki, hogy Teherán továbbra is képes atomfegyvert előállítani – a jelenlegi helyzet csak annyit jelent, hogy körülbelül egy év kellene ahhoz, hogy nukleáris fegyverrel rendelkezzen, nem pedig néhány hét. És hogy gyökeres változások nincsenek az országban, ékesen bizonyítja az is, ahogy a választásokra készülnek. Múlt szombaton a 12 jogi és teológiai elöljáróból álló Őrök Tanácsa a parlamenti képviselő­jelöltek kétharmadát diszkvalifikálta, akik nem meglepő módon főként a mérsékelt, illetve reform irányzat indulói voltak.

Borul az egyensúly

Haszan Rohani elnök. Az iráni történelem dicső fejezetéről beszél.
Az Irán elleni szankciók feloldásának komoly gazdasági vetületei is vannak, amelyek a térségben egyből éreztették a hatásukat. A közel-keleti tőzsdék bepánikoltak: a legnagyobb regionális rivális, Szaúd-Arábia börzéje szenvedte meg legjobban a lépést, de komoly veszteségeket mutattak a katari és az egyiptomi értéktőzsdék mutatói is.

A szaúdi királyság eddig is megsínylette az olajár zuhanását, amely csak felgyorsulhat azzal, hogy Irán zöld lámpát kapott az exportpiacra való visszatérésre. A perzsa állam bejelentette: kész napi 500 ezer hordóval növelni a kivitelt, majd a lépést hónapokon belül megismételni. A világ negyedik legnagyobb ismert olajkészletével rendelkező ország ezzel csak tovább bővíti a túlkínálatot a piacon: világszerte eddig napi egymillió hordóval több olajat termeltek ki, mint amennyire szükség volt – ez az arány becslések szerint akár 2-2,5 millió hordó is lehet majd naponta. 

Irán újbóli piacra lépése és az olajverseny felpörgetése felborítja az elmúlt néhány évben beállt egyensúlyt. Azzal, hogy az olaj ára a 2014-es csúcs 75 százalékával esett vissza, a korábbi nagy termelők, mint például Szaúd-Arábia, Oroszország vagy akár Venezuela, komoly bevételkieséssel kénytelenek számolni. A szaúdi–iráni olajverseny folytatódása ugyanakkor komoly veszélyt jelent az észak-amerikai olajtermelőknek.

A 27,5 dolláros olajár következtében például a palaolaj kitermelésével foglalkozó North Dakota South olajvállalat már fél dollár veszteséget kénytelen elkönyvelni minden egyes hordón.

Nem hanyagolható el az a kérdés sem, hogy Teherán mire fogja fordítani azt a több tízmilliárd dollárt, amihez eddig nem férhetett hozzá. Némelyek attól tartanak, hogy térségbeli szövetségeseinek felfegyverzésére szánja a pénzt. Amerikai tisztviselők megnyugtatásként nem győzik hangsúlyozni, hogy hazai fronton égető anyagi kiadások várnak az iráni rezsimre: az olajipar vagy a gazdasági, infrastrukturális fejlesztések óriási összegeket emésztenek fel. Ugyanakkor semmi garancia sincs arra, hogy valóban ilyen célokra fogják költeni a plusz forrásaikat. Több mint valószínű, hogy a katonai fejlesztések is prioritást élveznek majd, ahogy eddig is. És ha a befolyó pénz csak egy töredékét fordítják például Bassár el-Aszad szíriai elnök, a Hezbollah libanoni terror-szervezet, a Gázai-övezetet uraló Hamasz vagy Jemenben a húszi lázadók megsegítésére és felfegyverzésére, az is jelentősen ronthat a térség amúgy sem rózsás helyzetén.

Álomvilágban

Nem csoda, hogy Izrael továbbra is kongatja a vészharangot és arra sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy kísérje szoros figyelemmel az iráni atomlétesítményekben és más helyeken folyó tevékenységet. Több elemző szerint a veszély egyáltalán nem hárult el, a legjobb forgatókönyv szerint is csak arról van szó, hogy valamennyi időt nyert a világ. Sőt, a Ynet News izraeli hírportál véleményrovatában arra hívják fel a figyelmet, hogy a szankciók feloldásával a Nyugat nemcsak legitimitást adott az Iszlám Köztársaságnak, hanem azokat az eszközöket is rendelkezésére bocsátotta, amelyekkel nem éppen békés regionális célkitűzéseit megvalósíthatja. A cikk írója keményen bírálja az „amerikai álomvilágot”. Szerinte Washington hozzáállása egy hollywoodi forgatókönyvhöz hasonlítható: arra számít, hogy a parlamenti választásokon a mérsékelt jelölteket fogják megválasztani, hogy Teherán felhagy regionális terjeszkedésével, az atomprogramjával és a terrorizmus támogatásával, és állampolgárai életkörülményeinek javítására fog összpontosítani. Ezzel pedig létrejön „a béke és a testvériség a Közel-Keleten” – vagyis „a McDonald’s legyőzi a saríát”. A szerző úgy véli, „ez Obama öröksége, aki Nobel-díjat kapott a semmiért, most pedig az Oscarra is eséllyel pályázhat”.

Fogolycsere

14 hónapos titkos tárgyalások előzték meg azt az iráni–amerikai fogolycsere-megállapodást, amelynek keretében Teherán négy bebörtönzött kettős állampolgárt engedett el. A szabadon bocsátott foglyok között volt Saeed Abedini keresztény lelkész (képünkön), aki éppen egy árvaház alapításában vett részt, amikor elfogták és 8 év börtönbüntetésre ítélték azzal a váddal, hogy fenyegetést jelent Irán nemzetbiztonságára. Kiszabadult a Washington Post teheráni tudósítója, Jason Rezaian, akit körülbelül másfél éve csuktak le, egy volt tengerészgyalogos, Amir Hekmati, akit kémkedéssel vádoltak és Nosratollah Khosravi-Roodsari, akiről keveset tudni. Külön eljárás keretében elengedtek egy Matthew Trevithick nevű amerikai diákot is. Cserébe az Egyesült Államok hét iráni-amerikai foglyot részesített kegyelemben, további 14 iráni személy ellen pedig visszavonta az elfogatóparancsot. Az amerikai hatóságok leszögezték, hogy a kiszabadult irániakat nem súlyos bűncselekményekért ítélték el, hanem mert megszegték a perzsa állammal szembeni szankciókat. Csalódottan fogadta ugyanakkor egy 9 éve bezárt volt FBI ügynök családja, hogy a fogolycserealku nem vonatkozott arra a személyre, akit már a legrégebb óta tartanak fogva a perzsa államban. Robert Levinson állítólag egy cigarettacsempészettel kapcsolatos ügyön dolgozott Iránban, amikor rejtélyes körülmények között eltűnt 2007-ben. Teherán tagadta, hogy köze lenne a férfi eltűnéséhez, az állami tulajdonban álló Press TV ugyanakkor már nem sokkal az elrablása után azt közölte, hogy Levinson az iráni biztonsági erők kezében van. Sorsáról azóta sem lehet tudni. Felesége bírálta az amerikai vezetés eljárását a mostani fogolycsere kapcsán, amivel szerinte „masnit kötöttek az Iránnak küldött ajándékra. Közben folyamatosan a visszatért túszok találkozását mutatják a televízióban. De az amerikai történelem során legtovább fogva tartott túszt hátrahagyták. Már megint”.

Olvasson tovább:

  • Elindult a közös európai hadsereg létrehozása

    A közös európai hadsereg terve valamilyen formában már az 1950-es évektől napirenden volt. Legújabban Jean-Yves Le Drian francia és Ursula von der Leyen német védelmi miniszter dolgozott ki konkrét javaslatokat az unió védelmi rendszerének modernizálására.
  • Powell titkai - Izrael rakétái Teheránt célozzák

    Kétszáz nukleáris töltettel felszerelt rakétával rendelkezik Izrael, amelyek Teheránra vannak célozva, és ezzel az irániak is tisztában vannak – derült ki Colin Powell volt amerikai külügyminiszternek a múlt héten kiszivárogtatott levelezéséből.
  • Halvány önkritika a berlini vereség után

    Helyzetértékelő, de semmiképpen sem mindent bánó beszédet tartott Angela Merkel kancellár a vasárnapi berlini választások után, ahol a CDU a legutóbbinál is rosszabbul szerepelt.