Azóta sűrűn követték egymást a fordulatok. A sanghaji és a hongkongi tőzsdén másnap felfüggesztették több, a Fosunhoz kötődő cég részvényeinek jegyzését. A milliárdos emberei viszont arról tájékoztattak, hogy Kuo „egy rendőrségi vizsgálatban működik közre”. Ez nem sok jót ígért: amióta a három éve regnáló Hszi Csin-ping pártvezető-államfő látványos módon harcot hirdetett a gazdasági bűnözés, a korrupció ellen, az ilyesfajta „közreműködés” nem egyszer letartóztatással végződött. Kuo munkatársai megnyugtatásul kisvártatva közölték, hogy főnökük a megfelelő csatornákon keresztül továbbra is részt vesz a cég vezetésében – ez már arra utalt, hogy a befektetési guru sorsa korántsem dőlt el.
Hétfőn újabb meglepetés következett: a Fosun elnöke négy nap után megjelent egy vállalati rendezvényen. Tapsvihar fogadta, ő pedig, mintha mi sem történt volna, a befektetési stratégiáról tartott tömör előadást. Nagyobb hangsúlyt fognak helyezni a hazai fejlődésre, de külföldi befektetéseiket is folytatják, ígérte, ám egyetlen szót sem vesztegetett eltűnésének, illetve visszatérésének megmagyarázására, majd távozott az összejövetelről – senki sem tudja, hová. A hétfő óta újra jegyzett Fosun-cégek másnap több mint 10 százalékot vesztettek értékükből.
A továbbra is többesélyes történet jellemzően érzékelteti a pártállami piacgazdaság homályos zónáit. Az amerikai befektető gurura utalva „kínai Warren Buffetként” is emlegetett, 48 éves Kuo Kuang-csang vidéken, a gazdag Csecsiang tartományban született, amely Kína egyik legdinamikusabb, a külvilágra másoknál nyitottabb térsége: számos csecsiangi került az Egyesült Államokba és Nyugat-Európába, de sokan vissza is tértek. Kuo a kínai elitet formáló központok egyikének számító legendás Fudan egyetemen tanult Sanghajban, az ország gazdasági fővárosában. Első befektetési tanácsadó cégét, amelyből a Fosun kinőtt, néhány ezer dolláros tőkével, három diáktársával együtt hozta létre (mára ők is milliárdosok lettek), így valósággal megtestesíti a „kínai álmot”.
Először magában Sanghajban, majd Kína más pontjain fektetett be a fémipari és a gyógyszeripari, illetve a biztosítási szektorban, és fokozatosan a turisztikai és életmódiparban is vezető szerepet játszó gigantikus konglomerátumot épített ki. Mára a kínai tőke nyugati presztízsambícióinak talán legismertebb képviselője, „agresszíven” – írják róla – vásárolja fel a bajba jutott külföldi ipari, utazási és luxusmárkákat, hozzájuk kapcsolódó pénzügyi központokat. A nemzetközi turizmusnak a Fosun új, magas színvonalú kínai vagy éppen brazíliai üdülő- és szállodaközpontok építésével kíván új lendületet adni, e célból összefogott a Club Med elnökével, Henri Giscard d’Estaing-nel, a korábbi francia elnök fiával, vagy például a 174 éves múltú Thomas Cook brit utazási irodával, amelynek már szintén részvényese. Vállalatbirodalmának piaci értékét ma 55 milliárd dollárra (16 500 milliárd forint) becsülik, Kuo Kuang-csang személyes vagyona pedig mintegy 6,5 milliárd dollár, ezzel a 11. helyen áll a kínai dúsgazdagok Forbes-listáján.
Ám ez a történet is, mint bármely kínai nagy vagyoné, elválaszthatatlan a politikától. Más kínai üzletemberekhez hasonlóan Kuo is számos magas tisztséget tölt be különböző szakmai és konzultatív állami politikai testületekben, amelyek mintegy intézményesen közvetítik a pártvezetés elvárásait a résztvevőknek. Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy az 1,35 milliárd lakosú, Európa nagyságú országban hagyományosan meghatározó, milyen helyi vagy személyi, politikai érdekcsoporthoz kapcsolódik egy-egy karrier. Kuo üzleti birodalma azokban az években vált óriássá, amelyekben Sanghajt, majd magát Kínát a ma már háttérbe szoruló Csiang Cö-min irányította. A mai kínai vezető közvetlen elődje, Hu Csin-tao egyensúlyra törekedett minden párton belüli irányzattal, viszont a három éve regnáló Hszi Csin-ping azzal, hogy háborút hirdetett az elharapódzott korrupció ellen, lényegében felborította a status quot, a gazdasági és bűnügyi fronton indított kampányával egyben elődjeinél nagyobb hatalmat is épített ki magának. Többen börtönbe kerültek a korábbi vezetés magas rangú személyiségei közül, és óhatatlanul velük buktak a hozzájuk kötődő, eddig sérthetetlennek tűnő üzletemberek is.
Így nem csoda, hogy Kuo Kuang-csang rejtélyes eltűnését – ahogy váratlan visszatérését is – számos elemző a hatalmon belüli csoportok közötti, kulisszák mögötti vetélkedés pillanatnyi fordulatainak tulajdonítja. A Fosun vezetője Kínán belül és külföldön is túl sok érdekeltséggel és kapcsolattal rendelkezik ahhoz, hogy könnyű célpont legyen. Sokan követik kettőzött figyelemmel – Európában is –, mikor és hol tűnik fel újra. Kína egyre közelebb van.
2015. 12. 18. (XIX/51)
