Kereső toggle

Kína: egyről kettőre

Véget ért a 36 év óta tartó egykepolitika

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Régóta várt döntésre szánta rá magát a világ legnépesebb országát irányító testület: a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága véget vetett a 36 éve tartó egykepolitikának, amely – mind sűrűbb kivételekkel ugyan – egy házaspárnak csak egyetlen gyermeket engedélyezett. A párthatározat nem szüntette meg ugyan teljesen a szabályozást, de kettőre emelte a minden família számára elérhető gyerekszámot.

A Kínát 1949 óta ellenőrző kommunista hatalom számára kezdettől fogva dilemma a népesség gyors növekedése. A forradalmat győzelemre vezető Mao Ce-tung a tömegek mozgósításával, a gazdasági fejlődés önkényes gyorsításával próbált véget vetni a szörnyű szegénységnek: „Két kéz többet képes előállítani, mint amennyit egy száj elfogyaszt” – mondogatta. Ám a „nagy ugrás” összeomlott, és az 1960-as évektől kampányok indultak a népesség növekedésének lassítására. A lakosság így is csaknem megkétszereződött 1949 és 1980 között, az egykepolitika startjánál már az egymilliárdot közelítette. A hetvenes évek végén Teng Hsziao-ping, Mao egykori – éppen gyakorlatias gondolkodása miatt évekre félreállított – harcostársa vált az ország meghatározó vezetőjévé. A „szocialista piacgazdaság” létrehozása érdekében általa bevezetett reformok lényeges eleme volt a születések számának radikálisabb korlátozása. „Biztosítani kell, hogy a gazdasági növekedés gyümölcseit ne falja fel a népességgyarapodás” – hangzott az indoklás.
És nem falta fel. Kínai demográfusok szerint az egykepolitika híján ma a népesség akár 400 millió fővel is nagyobb lehetne. A lélekszám így is megközelíti az 1,4 milliárdot (és egy ideig még nőhet). A születési ráta csökkentése azonban hozzájárult ahhoz, hogy a mára a világ második gazdaságává emelkedő Kínában az életszínvonal jelentősen nőjön, és több száz milliós középosztály alakuljon ki. Az érem másik oldala: a hatalom sehol nem avatkozott be olyan mértékben és olyan tömegesen az emberek legintimebb szférájába, mint itt.
Ebben ösztönzést és szankciót egyaránt alkalmaztak a hatóságok. Anyagi és más előnyöket élveztek (például a beiskolázásnál) az „egykés” családok, viszont nagy összegű „gyereknevelési hozzájárulást” kellett fizetniük azoknak a (jobbára tehetősebb) pároknak, amelyek dacosan ragaszkodtak a második kicsihez.
Ám az egykepolitika sem térben, sem időben nem érvényesült egyformán, előfordultak brutális szélsőségek. Helyenként és bizonyos időszakokban tömeges kényszersterilizálásra, abortuszokra került sor. Hosszú távon súlyos következményekkel járt ez a politika a társadalmi hagyományok megsértése miatt is. Mivel a kínai ember szemében a fiú utód nemcsak a név fenntartását, de a nyugodt öregkort is jelenti, a falvakban kezdettől fogva lehetett kérelmezni a második gyermeket, ha az első lány volt (a nemzetiségi körzetekben a hatóság akár három gyerekbe is belenyugodott). A szigor főleg a városokban érvényesült, ahol ma már a népesség zöme él. A városokban ma 15 éven alul minden három gyerekből kettő egyke (falun 3:1 az arány). A teljes kínai lakosság 12 százaléka (160 millió fő) egyedüli gyerek.
Ez nemcsak azt jelenti, hogy az ilyen utód két szülő és akár négy nagyszülő kényeztetésében nő fel, de azt is, hogy idővel egyedül kell majd gondoskodnia akár hat felmenőről is (a kínai nyugdíjrendszer felettébb korlátozott, főleg falun, miközben a 60 éven felüliek száma a mai 13 százalékról 2050-ig 34 százalékra – akár 370 millióra – nőhet). Felborult a nemek közötti természetes arány: a párok millió számra folyamodtak abortuszhoz, ha kiderült, hogy lányt vár az asszony. Bár az orvosoknak 2001-től megtiltották, hogy elárulják a szülőknek a születendő bébi nemét, a módosabbak készek voltak akár külföldön is elvégeztetni a vizsgálatot. Világátlagban több lány születik, mint fiú, de Kínában ma 100 újszülött lányra 118 fiú jut. Kiszámították: férfiak milliói nem találhatnak feleségre. A probléma komolyságát jelzi, hogy mind gyakoribbá, valóságos új bűnözési ággá vált a lányrablás.
A médiában idézett kínaiak – köztük demográfusok – üdvözölték az egykepolitika lezárását, de nem számítanak gyors változásra. Az elmúlt harminchat évben a kínai társadalom átalakult, a szemlélet individuálisabbá, az egyéni jólét fontosabbá, a gyereknevelés pedig igen költségessé vált. 2013-ban az új pártvezetés lehetővé tette a második gyerek vállalását azoknak a pároknak, amelyeknek valamelyik tagja egyke, de az érintett családoknak csak a kisebb része tervezi, hogy valamikor él majd ezzel a lehetőséggel. Pedig a pekingi vezetést nem csak a családi érzések iránti tisztelet vezette döntésében: attól is tart, hogy ha nem következik be a kívánt demográfiai fordulat, súlyos munkaerőhiány léphet fel akár egy-két évtizeden belül. Sokan gondolják, hogy bár a döntés jó irányba mutat, talán már elkésett.

Meggyőzés

Cikkünk szerzője tudósítóként járt Peking Tuancsiehu nevű lakótelepének utcabizottságán, amelynek több ezer fős körzete ismételten elnyerte az akkor néhány éve bevezetett családtervezés győztesét megillető vörös zászlót. Liu asszony,
a testület vezetője büszkén számolt be arról, hogy körzetükben minden fiatalt számon tartanak, nehogy túl korán házasodjon (a férfiaknál 22, a lányoknál 20 év volt ehhez a minimális kor, de a körzet elsőségéhez arra volt szükség, hogy a lányok se menjenek férjhez 23 éves koruk előtt…) Minden új pár aláírta az „egy pár – egy gyerek” szerződést, miután Liu asszony elmagyarázta nekik, hogy erre az ország érdekében van szükség, azért, hogy olyan egészséges fiatal nemzedék nőjön fel, amely több energiát tud fordítani a munkára, Kína akkor meghirdetett modernizálására.
A bizottság éberen őrködött a szerződés betartásán.
„Ha valahol kislány születik, rögtön felkeressük a szülőket és megkérdezzük, nem akarnak-e másikat, fiút is – magyarázta Liu asszony.” És ha igen? „Akkor lebeszéljük őket” – hangzott a válasz. És ha mégis ragaszkodnak hozzá? „Akkor újra és újra elmegyünk hozzájuk, ahányszor csak kell… Néha nagyon dühösek ránk, de szükség van bizonyos finom meggyőzésre” – érvelt az utcabizottság elnöke.
Nem csoda, hogy ebben a körzetben egyetlen másodszülött bébi sem volt.

Olvasson tovább: