Kereső toggle

Vége a ’68-as ideológiák uralmának

Együtt üzenne Brüsszelnek Varsó és Budapest – állítja a győztes PiS párt politikusa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Családtámogatás, különadók, külhoni állampolgárság: három olyan konkrét terület, ahol az új lengyel kormány már az első 100 napban a magyar modellt akarja bevezetni. Jan Dziedziczak, a lengyel választáson fölényes győzelmet aratott Jog és Igazságosság parlamenti képviselője 2007 óta, korábban kormányszóvivőként dolgozott Jarosław Kaczynski mellett. Most a leendő új kormányfő, Beata Szydło stábjában többek között a lengyel-magyar kapcsolatok erősítésén dolgozik. Dziedziczak lapunknak elmondta, olyan erős közép-európai blokkot akarnak létrehozni a V4 csoportból, amely egyenrangú partnere lehet a nagy nyugati politikai tömböknek is.

Lengyelország gazdaságilag sikeres, jók a mutatói, nemzetközileg is elismert ország. A lengyel választók mégis az erőteljes változásra szavaztak. Minek tulajdonítják ezt a nagyarányú győzelmet?
– Valóban, az előző kormány konfliktuskerülő, liberális politikája nyomán viszonylag feszültségmentes nyolc év áll mögöttünk. Ennek azonban nagy ára volt, szinte minden fontos döntést elhalasztottak, és az embereknek ez nem tetszett. A választók tisztában voltak vele, hogy a sikereket elsősorban a nagyvonalú európai támogatásoknak köszönhetjük, nem pedig a kormány jó teljesítményének. A lengyelek szerint az országban sokkal több van, és a lehetőségeinknek csak egy töredékét használtuk ki. Futballhasonlattal, olyan ez, mintha a Real Madrid egy másodosztályú csapat ellen 1:0-ra nyerne. Igen, a csapat győzött, de a szurkolók mégis elégedetlenek, mert tudják, hogy legalább 5:0-ra kellett volna nyerniük.
A másik ok a kormány körüli botrányok voltak. Az emberek megdöbbentek azon a 2014 nyarán kiszivárgott hangfelvételen, amelyen a kormánypárt politikusai a pártközponthoz közeli étteremben az ország helyzetéről beszélgettek, lazachalmok és vodkáspoharak mellett. Trágár viccek kíséretében olyan cinikusan beszéltek Lengyelországról, mintha az ország semmit nem számítana nekik. Elżbieta Bieńkowska akkori miniszterelnök-helyettes arról panaszkodott, hogy egy 2000 eurós (620 ezer forintos – a szerk.) fizetésért nevetséges dolgozni, ennyiért még lehajolni sem érdemes. Ő azóta már tovább is állt, és Donald Tusk mellett európai biztos lett, persze nem is 2000 euróért. Az embereket megbotránkoztatta a vezetők képmutatása és színfalak mögötti cinizmusa.
Milyen Lengyelországot szeretnének önök? Mi a programjuk az első 100 napra?
– Bár az előző kormány vezető pártja is az Európai Néppárt tagja, mégis liberális társadalmi programot akartak megvalósítani. A feminizmust és gender-ideológiát népszerűsítették, felléptek az életvédő civil kezdeményezések ellen. Nem csoda, hogy II. János Pál országa nemet mondott azokra, akik az 1968-as forradalmi ideológiákat akarták ránk erőltetni. Mi támogatni akarjuk a lengyel családokat, nagyon rosszak az ország népesedési mutatói, 1,2 gyerek jut egy családra. Ezért azonnal bevezetjük a második gyerektől a kiemelt támogatást, 500 złotyt (mintegy 35 ezer forintot – a szerk.) adunk gyerekenként a családoknak. Emellett bevezetjük a bankok és a nagy kereskedelmi láncok különadóját, amihez a magyar megoldás a példa számunkra. Amit tőlük elveszünk, odaadjuk a családoknak.
Reméljük, ez utóbbit pedig Magyarországon tanulják meg a lengyel példából. Ön jól ismeri a leendő kormányfőt, Beata Szydłót. Van aki szerint csak Jarosław Kaczyński bábja, mások szerint erős és tehetséges politikus. Mit gondol ön róla?
– Szydło többször is bebizonyította, hogy kiváló szervező és vezető is. Sikeres polgármester volt, és ő vezette az év elején Andrzej Duda győztes elnökválasztási kampányát. Most a Jog és Igazságosság parlamenti kampányában is bizonyította, hogy ért az emberek nyelvén, ismeri a vidéken élők gondjait. Erős személyiség, akit nem lehet csak kirakatarcnak használni. Elkötelezett a hagyományos értékek mellett, egyik fia papnak tanul. Persze a liberális média támadja őt és a pártunkat is, de ezt szerintem Magyarországon nem kell bemutatni. Látjuk, mit művelt az európai liberális média Orbán Viktorral. Szerintem most mi következünk, mert sokan nem viselik el azokat a vezetőket, akik az országukat bent akarják tartani az Európai Unióban, de közben a nemzetük függetlenségét is őrzik, és harcolnak a népükért.
Ha már Orbán Viktort említette, tudjuk, hogy nagyon népszerű az önök pártjában, tagjaik közül sokan még Budapestre is eljöttek a Békemenetre. Tervezik, hogy meghívják a közeljövőben Lengyelországba?
– Hogyne, várjuk őt, minél előbb. Orbán Viktor számunkra jelkép, akitől sokat tanultunk. Szeretnénk új fejezetet nyitni a lengyel–magyar kapcsolatokban. Eddig is összekötött bennünket a történelmi barátság, most azonban Budapesten és Varsóban nagyon hasonlóan gondolkodunk az értékekről is, a nemzetről és a családról, és persze örülünk annak is, hogy a ’68-as balos ideológiáknak egyre kisebb támogatottsága van az országainkban.
Az év első felében, amikor Orbán Varsóban járt, önök mégsem fogadták őt. Miért?
– Nem titok, hogy van egy téma, az Oroszországgal való kapcsolatok kérdése, amiben nagyon nem értünk egyet, ezt el is mondtuk magyar barátainknak. Számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan Putyin borzalmas agressziója, amit Ukrajna ellen elkövetett.
Mi a helyzet a V4 csoport másik két országával, Csehországgal és Szlovákiával?
– A magyar–lengyel összefogás érvényes mind a négy Visegrádi-országra. Együtt olyan valódi erőként tudunk fellépni Európában, amelyet a nagy nyugat-európai politikai tömböknek is partnerként kell elfogadniuk.
Ebben nyilván segít az, hogy a migránsválságról most már mind a négy ország hasonlóan gondolkodik. Lengyelországba azonban alig érkezett bevándorló, miért volt mégis olyan fontos ez a téma a kampányban?
– Nagy veszélynek tartjuk a jelenlegi bevándorlási hullámot. Számos terrorista érkezhet közöttük a muszlim államokból, és komolyan vesszük, amit az Iszlám Állam bejelentett, hogy így akarják beküldeni az embereiket Európába. Ők az év elején megmondták, hogy félmillió ember indul el a Közel-Keletről, és most októberben látjuk, hogy már túl is léptük ezt a számot. Csak bizakodunk abban, hogy amit a terroristákról mondtak, az nem volt ilyen pontos. Komoly problémának látjuk a nyugat-európai muszlim kisebbségi csoportokat is. Nagyon eltérő értékeket képviselnek, nem akarnak asszimilálódni, és a nyomukban nőtt a bűnözés is.
Értem, ezt sokan mondják Európában, de milyen megoldást javasolnak?
– Azt, amit Jarosław Kaczyński javasolt a parlamentben: segíteni kell a veszélybe került embereken, védeni és menteni kell az életüket, de elsősorban a saját országukban – Szíriában és a térség más országaiban – kell biztonságot teremteni a számukra. Szakszerű és nagyvonalú humanitárius segítséget kell nyújtanunk nekik. De ott, és nem itt, Európában.  
Két ciklusban ellenzéki képviselő volt, most milyen pozícióra számít? Korábban volt kormányszóvivő, újra ezt célozza meg?
– Szó se lehet róla! Megkérdeztem a barátaimat, akik különböző pártok színeiben kormányszóvivők voltak, és mind azt mondták, hogy soha nem vállalnák újra. Szeretnék valamelyik fontos parlamenti bizottság elnöke lenni, leginkább a külhoni lengyel diaszpóra helyzete érdekel. 20 millió lengyel él szerte a nagyvilágban, ezért a parlamentben külön bizottságban foglalkozunk a velük való kapcsolatokkal. A magyaroknak természetesen nem kell magyarázni ennek a fontosságát. Szeretnénk profi szolgáltatásokat nyújtani nekik, segíteni például a Szibériában és Kazahsztánban maradt lengyelek hazatérését, akiket a szovjet megszállás idején hurcoltak el, és azóta ottrekedtek. Vizsgáljuk a külhoni lengyelek számára hasonló állampolgársági jogok megadását, hasonló rendszerben, mint amilyet a magyarok bevezettek. Ebben is közel áll egymáshoz a gondolkodásunk, ezért tényleg úgy látom, most jön el az igazi lengyel–magyar barátság korszaka.

Olvasson tovább: