Kereső toggle

Orosz–török szakítás a láthatáron?

Ingatag barátság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miután tavaly decemberben a Déli Áramlat gázvezeték építése meghiúsult, Putyin orosz elnök a törökökkel egyezett meg egy alternatív útvonal kiépítésében. Úgy tűnt, hogy a Török Áramlat építése nem fog annyi akadályba ütközni, amennyit az EU támasztott a korábban tervezett projekttel szemben, a török kormányváltás azonban ismét hátráltatja a dél-európai gázvezeték megépülését.

A június 7-ei törökországi választásokon a Recep Tayyip Erdogan által alapított és eddig stabil kormányzati többséget alkotó Igazság és Fejlődés Pártja elvesztette a kormányalakításhoz szükséges támogatottságot, így elképzelhető, hogy előrehozott választások kiírására lesz szükség az ősszel. De nemcsak a kormányalakítás nehézségei hátráltatják a Török Áramlat megépülését, hanem az Iszlám Állammal való konfliktus és a kurdokkal kiújult ellentét miatt is hátrébb került a fontossági sorrendben az új gázvezeték építése.
Arról nem is beszélve, hogy az utóbbi időben a török líra annyira meggyengült a dollárhoz képest, hogy az orosz gáz értékesítése nem rentábilis a helyi kőolaj- és földgázszállító, a Botaș számára.
A Török Áramlat első ágának építéséről szóló megállapodás csak őszre várható, amikor az új kormány várhatóan megalakul majd, és az orosz és török államfő találkozik. Sőt, még ekkor sem az Európába szánt gáz szállításáról lesz szó, hanem egyelőre csak magának a török félnek az ellátásáról. Noha Putyin a csőd szélén álló Görögország megsegítésére is a Török Áramlat megépítését szánta megoldásnak, meglebegtetve egy európai elosztóközpont építését és a tranzitdíjakat Ciprasz előtt, még az sem biztos, hogy valóban megépül a vezeték Dél-Európába tervezett ága.
Az utóbbi időben ugyanis egyre bizonytalanabb a Török Áramlat sorsa, és a Reuters török forrásra hivatkozva július végén közölte, hogy a projektet felfüggesztik. Azonban az Oroszországba akkreditált török nagykövet és az orosz energetikai miniszter, Alexander Novak ezt a hírt cáfolta. Az orosz Kommerszantnak a kormánytól és a Gazpromtól származó információi szerint a tárgyalások hivatalosan nem értek véget, ám de facto június közepe óta állnak – és ennek oka nemcsak a megépítendő ágak száma, vagy a gáz majdani ára fölötti vita, hanem török részről a miniszteri kinevezések hiánya. Putyin és Erdoğan még júniusban megegyeztek a vezeték első ágának építéséről, a további háromról később döntenek. Ezenkívül a Gazprom és a jelenlegi török energetikai miniszter, Taner Yildiz még februárban megegyeztek egy 10,25 százalékos gázárkedvezményben, de ennek a dokumentumnak az aláírása is hónapok óta húzódik.
Úgy tűnik, a Török Áramlat sokkal fontosabb a szénhidrogének exportjától függő oroszok számára, mint a Gazprom által célba vett országoknak. Az utóbbi fél évben ugyanis Törökország mintegy negyedével csökkentette a szénhidrogén vásárlását a transzbalkáni gázvezetéken keresztül, és összességében 7,5 százalékkal csökkent az országba érkező gáz mennyisége, amelyre a törökök további engedményeket kértek a Gazpromtól.
Az orosz gázszolgáltató ettől elzárkózott, és az új kormány megalakulásáig egyáltalán nem folytat tárgyalást a török féllel a kérdésben.
Sztanyiszlav Taraszov Közel-Kelet- szakértő a Vzgljad című orosz lapnak nyilatkozva elmondta, hogy a jelenlegi helyzet egyedülálló Törökország történetében. Még mindig nem alakult meg a kormány, és ha augusztus 23-áig ez nem történik meg, akkor előrehozott választások kiírására lesz szükség, ami végképp megingathatja Erdogan pártját. Az oroszok szempontjából ez azért lenne nagy veszteség, mert a jelenlegi kormányfő, Ahmet Davutoglu az államfő embere, vagyis amikor az oroszok Erdogannal tárgyaltak, a török kormány támogatását is maguk mögött tudhatták. Az új kormány azonban ezt a kényelmes helyzetet megszüntetheti, mert gazdasági kérdésekben sokkal kisebb befolyása lesz rá az államfőnek. Mivel a jelenlegi kormány már csak ügyvezető szerepet tölt be, az új kormány megalakulásáig az összes fontos döntés halasztódik. Az eddigi kormányzó párttal csak a Deniz Baykal vezette Köztársasági Néppárt hajlandó koalícióra lépni, akik viszont kikötötték, hogy két évig ők adják a miniszterelnököt, ami Erdogan számára valószínűleg nem fogadható el. Az oroszok viszont nem rendelkeznek egyetlen másik pártban sem kapcsolatokkal, amelyek révén a gazdasági érdekeiket előmozdíthatnák.

Olvasson tovább: