Kereső toggle

Olajszkander

Véget érhet a szaúdi olajdominancia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Lassan az autósok is saját bőrükön tapasztalhatják a kőolajpiac forradalmi változásait. Négyhónapos rekord dőlt meg a múlt héten: az árak 21 százalékkal estek az elmúlt hónapban, és egyre alacsonyabbak. A kitermelők többsége még bírja a versenyt, aminek egyelőre a fogyasztók a nyertesei. A szkander az OPEC és a palaolaj-kitermelők között tovább folytatódik. Vajon mit hoz még a jövő?

Ha az olajszakértők előrejelzései korrektek, Szaúd-Arábia két éven belül nagy bajba kerülhet, egy évtized alatt pedig olyan válság teljesedhet ki, amely alapjaiban rendítheti meg a királyságot. Ennek az oka pedig nem más, mint a palaolaj-forradalom, aminek legfontosabb helyszíne az Egyesült Államok, ahol 2010 óta 20 ezer új kutat fúrtak, 33 százalékkal növelve az ország kitermelését.

Ha minden a tervek szerint alakul, az Egyesült Államok 2020-ra már 62 dollár körüli áron értékesítheti nyers kőolaját, ami drasztikusan át fogja rajzolni a Közel-Kelet gazdasági térképét. Korábban erről az árról úgy vélték, hogy hosszú távon veszteséges lesz a palaolaj-kitermelők számára, most azonban úgy tűnik, mégsem.

Szaúd-Arábia partnereivel együtt múlt novemberben kockázatos játszmába fogott, hogy még időben kiszorítsa riválisait a kőolajpiacról. Az OPEC radikálisan megemelte saját kitermelését, és mindent megtett annak érdekében, hogy minél jobban lenyomja az árakat. Ezzel idén júliusra több mint hároméves csúcsra emelkedett az OPEC olajtermelése.

A havi termelés napi 101 ezer hordóval múlta felül a júniusit, amit elsősorban Irak és Szaúd-Arábia pörgetett fel. A túltermelésnek köszönhetően a világpiaci árak egy év alatt mintegy 50 százalékkal csökkentek. A cél az volt, hogy az olajárakat néhány évig extrém alacsonyan tartva a szervezet kiszorítsa fő riválisait, főként az amerikai palaolaj-kitermelőket a piacról. A Szaúdi Központi Banknak azonban rövidesen be kellett ismernie, hogy „kezd nyilvánvalóvá válni, hogy a nem OPEC-kitermelők nem olyan érzékenyek az alacsony árakra, mint ahogy korábban tartottuk. Legalábbis rövidtávon”.

Az OPEC-en belüli racionalizálások legfőbb hatása a bank jelentése szerint az volt, hogy csökkentek az új olajkutak feltárására irányított összegek, és ehelyett a már meglevőkből akartak minél több hasznot kisajtolni. A szakértők szerint egyértelmű, hogy ez a politika nem működhet, és a kétségbeesett kísérlet csupán arról tanúskodik, hogy a szaúdiak ismét rosszul ítélték meg a helyzetet, ahogy néhány éve a palaolaj felbukkanásakor is. Az OPEC üzletpolitikája hagyományosan épp fordított: saját termelésének korlátozásával szokta mesterségesen magasban tartani a világpiaci árakat. Az offenzív lépéssel most olyan vállalatokat sikerült leginkább kiütni a nyeregből, akik az orosz sarkvidéken, a Mexikói-öbölben, az Atlanti-óceán mélyén és Kanadában kutatnak olaj után – meglehetősen nagy költséggel.

A szaúdiak problémája az, hogy az amerikai palaolaj viszonylag nem kerül sokba. A kitermelők árai nagyrészt a középmezőnyben mozognak, és a szakértők szerint nem jelenthet nagy nehézséget a számukra, hogy a jövőben még lejjebb vigyék őket. A palaolaj fúrási technikája ugyanis nagyon gazdaságos: minél nagyobb mezőket tárnak fel, annál kisebb a ráfordított költség. Az amerikai kőolajfúrások száma így nemhogy csökkent volna, hanem ehelyett a múlt héten is hattal emelkedett, így most 665 torony működik az országban. Eközben az amerikai kitermelésű kőolaj már kevesebb mint 50 dollárba kerül hordónként. A Bloomberg Intelligence elemzése szerint azonban az észak-dakotai Bakken-pala egyes területein még kevesebb mint 30 dolláros hordónkénti árfolyam alatt is nyereséges lehet a kitermelés.

Mindennek ellenére az OPEC a közeljövőben nem készül változtatni a politikáján, és nem csökkenti a termelést. Ezt a szervezet főtitkára, Abdullah al-Badri júliusban Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszterrel folytatott tárgyalásán is leszögezte. Jövőre mindenesetre nyugodtabb évre számítanak a nagyvállalatok, akik Irán versenybe kerülésétől az árak viszonylagos stabilizálódását várják. A Világbank becslése szerint a szankciók feloldása napi mintegy egymillió hordó olajjal fogja növelni a világpiaci kínálatot, ami az olajárak hordónként 10 dolláros csökkenését vonja majd maga után. Az újraéledő kereskedelem fő haszonélvezői Nagy-Britannia, Kína, India, Törökország és Szaúd-Arábia lehetnek.

Olvasson tovább: