Kereső toggle

Csempészvilág

Ki, mikor, mennyiért visz át a határokon?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben tovább eszkalálódik a migrációs válság Európában, Calais-ban már elérte a négyezret a menekülttábor lakóinak száma, és fokozatosan fény derül az embercsempészek tevékenységének részleteire is.

Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) ugyan rendelkezik a csempészekre vonatkozó adatokkal, mivel azonban a hálózatok rejtetten és illegálisan működnek, pontosan nem tudni, hányan vesznek részt az embercsempészetben. Az, hogy mennyi pénzt követelnek egy-egy útért, a távolságtól, a nehézségi foktól és az utazás módjától függően változhat, így a UNODC szerint egy Ázsiából érkező migráns néhány 100 dollártól akár 10 ezerig terjedő összeget is kifizethet; a Földközi-tengeren át érkező afrikaiak 1000 dollárt, a szíriaiak pedig körülbelül 2500-at.

A The Guardian információi szerint azok az afgánok, akik Magyarországra érkeznek, 10-11 ezer dollárt fizetnek az embercsempészeknek, amiben benne van a határátlépésnél történő „segítségnyújtás” díja is. Az UNODC szerint éves szinten akár 150 millió dollár is vándorolhat az embercsempészek zsebébe, azonban a mexikói határnál működő bandák sokkal nagyobb (6,6 milliárd dolláros) bevételre számíthatnak. Az embercsempészet erőszakkal is párosul, hiszen gyakran fogva tartják és megkínozzák az Eritreából, Szíriából és Afganisztánból menekülőket, amíg a rokonaik el nem küldik értük a váltságdíjat.

Mire egy menekült eljut Európába, addigra általában több csempész számára is fizetnie kell, hiszen egyfajta „munkamegosztás” alakult ki ezekben a csoportokban: vannak toborzók, szállítók, elszállásolók, szervezők, „pénzügyesek” és verőemberek. Az egyik legaktívabb, Egyiptomban tevékenykedő embercsempész, a magát Abu Udaynak nevező szír férfi tavaly hozzávetőlegesen tízezer bevándorlót juttatott el Olaszországba, 1,5 millió fontot keresve ezzel – leszámítva azt a pénzt, amit a hajóskapitányoknak és a rendőrségnek fizetett. A hatóságoknak ugyanis nagy szerepük van abban, hogy ennyi menekült jut az „öreg kontinensre”: Uday a The Guardiannek elmondta, hogy 300 bevándorlóból általában  250-et futni hagynak a rendőrök, 50-et viszont letartóztatnak azért, hogy „megmutassák az olaszoknak, hogy azért ők is csinálnak valamit. Akciónként 12 800 dollárnak megfelelő egyiptomi fontot fogadnak el”.

Felmerülhet a kérdés, hogy amennyiben ekkora összegekre tesznek szert a csempészek, akkor miért nem lehet könnyebben megtalálni őket a pénz útját követve? A helyzet azonban nem ennyire egyszerű. Ezt bizonyítja annak az öt, az Egyesült Királyságban évekkel ezelőtt letartóztatott embernek az esete, akik a pénzmosást törvényesen működő gyros-büfékben végezték. A pénzmosási taktikák még kontinensenként is különböznek: Európában főként a befektetéseket, az ingatlanokat és az autóvásárlásokat használják álcának, Amerikában kaszinókat, export-import vállalatokat és autókereskedéseket, Afrikában és Ázsiában pedig offshore-befektetéseket, bankrendszereket és sokszor törvényes üzleti folyamatokat is kihasználnak.

Ezenkívül más rafinált módszereket is bevethetnek annak érdekében, hogy minél több bevándorlót juttassanak el a célállomásra: egy nyugat-afrikai nő például feleségül ment egy európai diplomatához, akivel azután együtt állították elő a hamis vízumokat, melyeknek darabját 5-6000 euróért adták el, és a pénzt szenegáli ingatlanvásárlásokkal mosták tisztára. Az ehhez hasonló bűnözői csoportok felszámolása azért is jelent komoly kihívást a hatóságok számára, mert nagyon vékony határ választja el egymástól a migrációt és az embercsempészetet. Sokszor a célországba már megérkezett migránsok üzemeltetik a csoportokat, akik maguk is illegálisan utaztak korábban, és olyan is előfordul, hogy nem maguk a csempészek kísérik útjukon a menekülteket, hanem a bevándorlók vezetik a hajókat, így kevesebbet kell fizetniük az útért.

Éppen ezért a UNODC szerint olyan műveleti egységekre lenne szükség, melyek a nyomozásra és a bűnözők elfogására szakosodtak, és elengedhetetlenül fontos az összefogás az államok bűnüldöző szervei között. Az embercsempészek szempontjából mindenképpen sikernek könyvelhető el, hogy Calais-ban már 4000-re tehető a sajtóban csak Dzsungel néven emlegetett menekülttáborban tartózkodók száma, mely ezzel Nyugat-Európa egyik legnépesebb táborává nőtte ki magát. A becslések szerint ez a szám gyorsan tovább fog növekedni, hiszen naponta 100-150 fő érkezik a helyszínre. Indokoltnak tűnik tehát, hogy az Egyesült Királyság eddig 12 millió fontot költött a calais-i határ megerősítésére, különösen azután, hogy az elmúlt hetekben többször is előfordult, hogy százak próbáltak bejutni a Csalagútba.

A Dzsungelben hónapok óta táborozók életében, úgy tűnik, kialakult egyfajta napi rutin: főzés, vízhordás, szórakozásképpen pedig dominózás vagy futballozás. A tábor egyik „látványossága” a Szent Mihály ortodox templom, mely szemét- és sátorhegyek közepette álló, nem hagyományos építmény, hiszen a bevándorlók által összegyűjtött holmikból építették fel, így egy elejtett gyertya miatt egyszer már le is égett. A vasárnaponként tartott istentiszteleten főképp a Dzsungel eritreai és etióp lakói vesznek részt. A menekülttábor másik érdekessége, hogy tanítás is zajlik a helyszínen, önkéntes tanár oktatja francia nyelvre azokat, akik maradni szeretnének, és menedékkérelmet nyújtottak be Franciaországban. A Dzsungel, mely napról napra egyre több bevándorló számára jelent új otthont, lassanként már inkább erődre fog hasonlítani a több száz méter hosszan felhúzott kerítés miatt, mellyel a hatóságok az autóutaktól választják el a sátortábort. (A magyarországi helyzetről a 14. oldalon olvashatnak.)

 

Gyakorlati kérdések

Már nem is reménykednek abban a mentőcsapatok, hogy további túlélőket találnak a Földközi-tengeren, a Líbia partjaitól 25 kilométerre egy hete elsüllyedt hajó utasai közül. Az elmúlt napokban 373 embert sikerült kimenteniük, és 25 holttestet találtak, azonban egyes becslések szerint több százan – többségében az Iszlám Állam elől menekülő szírek – vesztek a tengerbe a rossz időjárási körülmények miatt. A túlélők kihallgatásáig egyelőre azt sem tudni, pontosan hányan tartózkodtak a hajón, de az bizonyos, hogy április óta ez a legtöbb ember életét követelő hajószerencsétlenség.
Eközben a Görögországhoz tartozó Kos szigetén egyre nehezebben kontrollálható a migráns tömeg. Legutóbb verekedéssé fajult a próbálkozás, hogy a menekülteket egy stadionban regisztrálják, és ehelyett nemcsak összeverekedett 1500 migráns a helyszínen, hanem helyi utakat is elfoglaltak. A hatóságok végül tűzoltókészülékekkel fújták le őket, hogy feloszlassák a tömeget.
Botrányt okozott az elmúlt napokban Philip Hammond brit külügyminiszter Calais-val kapcsolatos, a BBC Newsnak adott  nyilatkozata, amelyben úgy fogalmazott: „Amíg kétségbeesett migránsok portyáznak a területen, addig mindig veszélyeztetve lesz a Csalagút biztonsága”. A miniszter arról is beszélt, hogy Európa „nem tudja megvédeni magát, és fenntartani az életszínvonalát és társadalmi infrastruktúráját, amennyiben afrikai bevándorlók millióit kell befogadnia”. David Cameron – akit azért bíráltak nemrégiben, mert azt állította, hogy „rajzanak az emberek a Földközi-tengeren” – szóvivője szerint a kormányfő nem kívánja kommentálni a megfogalmazásmódot, hanem a krízissel kapcsolatos gyakorlati teendőkre koncentrál.

Olvasson tovább: