Kereső toggle

A katarzis elmarad

Újabb mentőcsomagot kaphat Görögország

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megszületett a megállapodás Görögország ügyében, ami inkább ultimátum, mint közös megegyezés. A vesszőfutásnak azonban még mindig nincs vége, a görög parlament ugyanis lapzártánk idején szavaz arról, hogy ők is elfogadják-e azt a segélycsomagot, amelyet Alekszisz Ciprasz görög kormányfő írt alá hétfőn Brüsszelben. A vélemények megoszlanak arról, mi is lenne jó a görögöknek – sokak szerint jobb lenne most bedobni a törülközőt, és kiszállni az eurózónából, ellenkező esetben a demokrácia bölcsője teljesen és végleg Németország vazallusává válik, ami ijesztő jövőképet fest az eurózóna többi országa elé.

Áfaemelés a turisztikai szektorban, társaságiadó-emelés, energiaszektor-privatizáció, munkaerőpiaci reform, új hivatal az adótartozások behajtására, a nyugdíjrendszer teljes átalakítása – többek között ezek azok a pontok, amelyeket az a kíméletlen költségvetési megszorításcsomag tartalmaz, amelynek elfogadásával Görögország újabb hitelt kaphat az eurózóna trojkától. Újabb elem a megállapodásban, hogy a görögöknek 50 milliárd eurónak megfelelő eszközt kell elhelyezniük egy befektetési alapban a privatizáció és hitel-visszafizetés lehetővé tétele érdekében. Ennek része lesz az Európai Stabilitási Mechanizmusból mintegy 25 milliárd euróval feltőkésített görög bankrendszer is.
Így vált teljessé Alekszisz Ciprasz megszégyenülése, akit az év elején úgy választottak meg kormányfővé, hogy a korábbi, megszorítási politikát képviselő kormánnyal ellentétes irányvonalat képvisel majd. Az unió ezt a vonalat nem támogatja, viszont könnyen meglehet, hogy a megállapodás, amit Ciprasz hétfőn elfogadott Brüsszelben, megbukik a görög parlamentben, ami tovább mélyíti a még amúgy sem teljesen megoldódott válságot. A német sajtó már most azon tanakodik, vajon lemond-e Ciprasz, amennyiben szerdán a görög parlament nem fogadja el a nevükben hozott döntést.
Ha ez nem is következik be, lehetséges, hogy mégis kormányátalakításra kerül majd sor, ugyanis Ciprasz már hétfőn kijelentette, hogy senkinek nem fog „kést szorítani a torkához” aki a döntéssel nem tud együttműködni, nyugodtan elhagyhatja jelenlegi posztját. A németek kellően optimisták, szerintük a görög társadalom legalább 70 százaléka támogatja a megszorítási csomag elfogadását – ennek viszont egyértelműen ellentmondani látszik a nemrégiben rendezett népszavazás, amelyen pont ezzel ellentétes eredmény született.

Erőfölényben

Meg kell viszont támogatni a döntést a német választók előtt, ugyanis számukra is hátborzongató az az erőfölény, amellyel Angela Merkel igyekszik pontot tenni a kialakulóban lévő válság végére. Németország a döntés átvitelével egyértelművé tette, ki gyakorolja a valódi hatalmat az Európai Unióban. Az eurózóna kisebb gazdaságai, például Finnország és Szlovákia tiltakozása ellenére egyeztek meg ugyanis a görögökkel az újabb mentőcsomagban, amit annak ellenére csak az Európai Központi Bank, illetve az Európai Stabilitási Mechanizmus keretein belül lehet megvalósítani, hogy a németek ragaszkodtak az IMF részvételéhez is. A Reuters hírügynökség azonban kedden közzétett egy kiszivárogtatott IMF-jelentést, amelynek alapján egyértelmű, hogy a valutaalap nem fog részt venni a görögök segélycsomagjában, mivel nem adhat pénzt olyan országnak, amely bizonyítottan képtelen visszafizetni a kapott kölcsönt – Görögország adóssága pedig olyan mértékű, hogy az IMF saját szabályrendszerének felrúgása nélkül nem tud részt vállalni az újabb mentőcsomagból. A dokumentumban szerepel egy 30 éves hitelfizetési moratórium lehetősége is, amelyet a szakértők annak érdekében vezetnének be, hogy a görög gazdaság talpra tudjon állni. Olyan hosszú lejáratú támogatásokat is tartalmaz, amelyek tovább élénkíthetik a gazdaságot.
Annak ellenére, hogy a hitelezők már vasárnap tudtak az IMF-dokumentumról, inkább úgy döntöttek, hogy a szőnyeg alá söprik azt, és megkötik az egyezséget. Még úgy is, hogy valójában az eurózónán belül sem aratott osztatlan sikert. Finnország és Szlovákia egyértelműen kijelentette, hogy nem kívánnak saját pénzből segíteni a görögöknek, akik hiába igyekeztek eddig minden reformot megvalósítani annak érdekében, hogy a 2010-ben és 2012-ben kapott segélyeket vissza tudják fizetni – azok szinte semmilyen pozitív eredménnyel nem jártak a gazdaságra nézve, holott Írország, Spanyolország, Portugália, Finnország és a többiek már mind nagyjából visszafizették a kapott kölcsönt, míg Görögország egyre mélyebbre csúszik az adósságba. Ennek oka többek között az, hogy a görögök saját erőből igyekeztek gazdaságot fejleszteni, a reformok útján ugyanis a segély nagy részét adósságszolgálatra kellett fordítaniuk (erről lásd keretes írásunkat), míg a többi államnak a kipukkant ingatlanlufik hatásait kellett „csak” kiküszöbölnie a segéllyel.

Elrettentő példa

Frankfurt és Berlin akaratának keresztülvitele egyértelműen olyan helyzetbe hozta az eurózóna többi tagállamát, hogy el kell dönteniük, akarnak-e a jövőben hasonló helyzetbe kerülni, mint most a görögök.
A pénz feltétele ugyanis a saját költségvetési politika teljes feladása, ami igen súlyos beavatkozás egy szabadon választott európai kormány mozgásterébe, erősen korlátozva annak nemzeti szuverenitását. Ehhez társul az a követelés, hogy a görög kormány vonjon vissza minden olyan törvényt, amelyet beiktatása óta hozott, és bármilyen új törvényt kívánnak költségvetési vagy gazdasági témában hozni, azt először mindenképpen egyeztetniük kell az Európai Központi Bankkal, az Európai Bizottsággal illetve az IMF-fel. Mindezt úgy, hogy egyáltalán nem biztos, jól járnak-e ezzel a görögök. A vízből valószínűleg nincsenek kint, ugyanis ennek a mentőcsomagnak a nagy része a hiteltartozás törlesztésére fog elmenni, nem fejlesztésekre, amelyek élénkíthetnék a görög gazdaságot, hogy a növekedésből el tudja kezdeni saját erőből törleszteni a tartozásait.

Hova tovább?

Ha viszont ezekre nem kerül sor, nagy kérdés, meddig folytatható a hitelnyújtás anélkül, hogy az komolyabb veszteségekkel járna az eurózóna többi tagállamára nézve. A korábbi görög pénzügyminiszter, Janisz Varufakisz javaslata, hogy engedjék el az adósságot, előbb-utóbb az elemzők szerint is realitássá válhat. A görögök adóssága ugyanis már a 2010-es mentőcsomaggal is csak nőtt, ami minden egyes újabb hitellel tovább növekszik majd. Ezáltal egyre nagyobb lesz a költségvetésben az adósságszolgálati rész, ami növekvő összegeket von ki a költségvetés egyéb részeiből. Ha a megszorító intézkedések, a nyugdíjreform és az adóemelések nem tudnak ennél nagyobb összeget behozni az államkasszába (amire a görög társadalom ellenállásából következtetni lehet), a spirál a végtelenségig növelheti a görög adósságot.
Ennek elkerülésére születtek olyan javaslatok, mint az IMF-é is, hogy akár 30 évre elhalasztják a törlesztési kötelezettséget, hogy a felszabaduló erőforrásokból a görögök tudjanak gazdaságot élénkíteni, illetve hogy az adósság egy részét már most írják le veszteségként az eurózóna tagállamai. Az adósság eltörlésére azonban maga Merkel sem nyitott; veszteségleírásról ugyan lehet beszélni, de egyelőre kategorikusan elzárkóznak a „nominális csökkentéstől.”

Hová ment a pénz 2010-ben?

Az akkori 240 milliárd eurós segélynek mindössze egy apró része vándorolt az államkasszába, a legnagyobb része azokhoz az európai bankokhoz került, akik mindaddig finanszírozták a görög gazdaságot. Azért volt szükség az Európai Központi Bank és az IMF beavatkozására, mert a görög kormány képtelen volt finanszírozni a 310 milliárd eurós kereskedelmi banki hitelét. Ennek a tartozásnak a harmadát a bankoknak le kellett írniuk úgy, hogy alacsonyabb hozamú kötvényekre váltották át a tartozást, ám 34 milliárd euró kvázi kenőpénznek tekinthető összeg arra ment el, hogy a bankok ezt elfogadják. Az összeg viszont hozzáadódott az adóssághoz. 48,2 milliárd a görög bankok konszolidációjára ment el, így maradt nagyjából 140 milliárd, amiből kamatokat és tőkét sikerült törleszteni. A görögök adóssága a csomag után 320 milliárd euróra nőtt, aminek a 78 százalékát most az eurózóna trojkájának kell visszafizetni.

„Ez egy puccs”

A #ThisIsACoup – „Ez egy puccs” hashtag toronymagasan vezeti a témában megosztott véleményeket a Twitteren. A görögökre kényszerített megállapodás miatt hangos tiltakozás indult meg a közösségi médiában, elsősorban a németeket bírálva. A fenti hashtag spanyolul született, a következő szöveggel: „Az eurózóna javaslata álcázott államcsíny a görög nép ellen,” és igen gyorsan szinte mindenhol az első három legnépszerűbb megosztás közé került. A gondolatot Paul Krugman Nobel-díjas amerikai közgazdász (képünkön) is támogatni kezdte, ugyanis szerinte a mostani megállapodás „messze túlmegy a bosszúszomjon, ez a nemzeti szuverenitás teljes ellehetetlenítése, a megkönnyebbülés mindenfajta reménye nélkül.”
Thomas Piketty és Jeffrey D. Sachs közgazdászok, Dani Rodrik, a fejlődés-gazdaságtan egyik elismert kutatója, Simon Wren-Lewis, az Oxfordi Egyetem professzora, valamint Heiner Flassbeck, a német pénzügyminisztérium volt államtitkára arra szólították fel nyílt levélben Angela Merkelt a The Nation című  amerikai hetilapban, hogy mindenképpen engedjék el a görögök adósságát. A közgazdászok szerint a görögökre kényszerített megszorítások nem vezettek eredményre, a betegen lényegében eret vágtak, de nem gyógyult meg tőle. Piketty szerint a görög államnak most a saját fejéhez tartott pisztolyt kell elsütni, ami akár a világ többi részére is igen nagy kihatással lehet. Ezért arra szólították fel Merkelt, hogy „hozza meg ezt az életbevágó vezetői döntést Görögország és Németország, sőt, a világ érdekében. A történelem a most hozott döntései fényében fog emlékezni Önre.”
Nigel Farage, a brit euroszkeptikus UKIP párt vezetője azt javasolta Alekszisz Ciprasznak, hogy mondjon nemet a megállapodásra, és rendezzen utcai tüntetéseket a megszorítások ellen, ha nem szavazza meg a görög parlament szerdán a csomagot. Farage azt is kijelentette, hogy ha athéni polgár lenne, maga is csatlakozna a tüntetőkhöz. A Twitteren megosztott véleménye szerint „Görögország megmutatja, hogyan nem lehet valaki egyszerre demokratikus ország és az eurózóna tagja.”

Kiárusítás

A görög krízis az ingatlanpiacot is felpezsdítette: bár az árak 2009-hez képest 50 százalékkal csökkentek, a kereslet viszont a duplájára nőtt. A nagyrészt orosz befektetők legfőképpen Athén kertvárosi részén, valamint Kalkidikin és Krétán keresik a villákat –  az oroszok számára a jó ár mellett a legfontosabb a tengeri panoráma. A német Bild magazin beszámolója szerint az oroszok mellett elsősorban a kínai befektetők érdeklődnek az „olcsón” megvehető luxusvillák iránt, de gyakori a szomszédos Bulgáriából és Szerbiából érkező befektető is. Jómódú görög családok válnak meg így a családi örökségtől, hogy vagyonukat kimenekítsék a válságba került görög gazdaságból, illetve hogy elkerüljék az egekbe szökött ingatlanadó-fizetési kötelezettséget.

Olvasson tovább: