Kereső toggle

Per Jeruzsálemről

A Legfelsőbb Bíróság elszakította a várost Izraeltől

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az „utóbbi évek leghülyébb amerikai perének” nevezte a 444.hu a Legfelsőbb Bíróság döntését, amelyben kimondta, hogy a Jeruzsálemben született amerikai állampolgárok útlevelében a városnév mellett nem lehet feltüntetni az országot, vagyis Izraelt. Nos, a portál ennél nagyobb butaságot nem is írhatott volna. Az ügy ugyanis egyszerre két kérdést is érintett: az amerikai külpolitikai döntési jogkörök megosztását az elnök és a kongresszus között, valamint Jeruzsálem státusának meghatározását. Nem nehéz belátni, hogy egyik kérdés sem tét nélküli, sőt.

Menachem Zivotofsky 2003-ban született Jeruzsálemben. Szülei amerikai állampolgárok, akik kérték, hogy gyermekük útlevelébe születési helyként azt jegyezzék be: „Jeruzsálem, Izrael”. A kérést az amerikai Külügyminisztérium elutasította, annak ellenére, hogy George W. Bush elnök egy évvel korábban, 2002-ben aláírta azt a törvényt, amely utasította a State Departmentet, hogy minden ilyen esetben Izraelt rögzítsék születési helyként az útlevélben. A külügy arra hivatkozott, hogy az alkotmány alapján az elnök kizárólagos joga meghatározni egy külföldi állam elismerését vagy annak megtagadását. Álláspontjuk szerint a kisfiú útlevele ezt az elnöki jogkört csorbítaná, mert percedenst teremtene annak elismerésére, hogy Jeruzsálem Izrael fennhatósága alatt áll. 

A szülők pert indítottak a Külügyminisztérium ellen annak érdekében, hogy gyermekük útlevele ne egy területen kívüli státust rögzítsen. Ez a Zivotofsky kontra Kerry per jutott el most több forduló után a Legfelsőbb Bíróság elé, amely 6-3 arányban úgy döntött, hogy a Kongresszus jogtalanul hozott törvényt az ügyben. A határozat indoklásaként An-thony M. Kennedy bíró kimondta: „A nemzetnek egyetlen politikai álláspontot kell képviselnie annak eldöntésére, hogy mely kormányok legitimek az Egyesült Államok szemében és melyek nem. Ezt az egyetlen álláspontot pedig az elnöknek kell kimondania”.

Kennedy bíró indoklása pontosan kifejezi azt, hogy az ügy messze túlmutat az elnök és a Kongresszus közötti hatalmi rivalizáláson. A bírák többsége nem csupán Obama hatáskörét erősítette meg, hanem az Izraellel, ezen belül pedig a Jeruzsálemmel kapcsolatos politikáját is, amely szerint „az Egyesült Államok évtizedek óta következetesen elutasítja bármely állam szuverenitásának elismerését a város felett”.    

Míg a bíróság liberális tagjai támogatták, a kisebbségben lévő konzervatív bírák ellenezték a döntést, amely véleményük szerint alárendeli a Kongresszust az elnöki hatalomnak, és feljogosítja a Külügyminisztériumot, hogy figyelmen kívül hagyja a törvényhozás döntéseit a külpolitikai ügyekben. Erre példa a Palesztin Hatóság számára nyújtott pénzügyi támogatás kérdése. Ennek kifizetését a Kongresszus ahhoz a feltételhez kötötte, hogy garantálni kell, a pénzt nem költik a terrorizmus támogatására. A Külügyminisztérium azonban ettől függetlenül automatikusan folyósította a támogatást.

Ennél is fontosabb következménye lehet azonban a döntésnek az ENSZ Közgyűlés őszi időszakán, amikor Franciaország a hírek szerint a Biztonsági Tanács elé terjeszti a palesztin állam elismeréséről szóló határozattervet. Eszerint 18 hónapon belül meg kell alakulnia az új államnak, amely magában foglalná Ciszjordánia (Júdea és Szamaria) területét Jeruzsálem fővárossal. Az Egyesült Államok ENSZ nagykövete jelezte, az Obama-kormányzat nem tekinti az ügyet „biztonsági kérdésnek”, ezért nem garantálja az amerikai vétót. Amennyiben Washington tartózkodik a szavazáson (vagy támogatja a döntést), azzal hozzájárul Jeruzsálem megosztásához. Ezzel szemben pedig – a Legfelsőbb Bíróság döntése értelmében – a Kongresszus nem emelhet vétót.

Nem csoda, hogy a Palesztin Hatóság üdvözölte a bíróság döntését. Szaeb Erekat palesztin főtárgyaló szerint a döntés „világos üzenet az izraelieknek, hogy a gyarmatosításuk teljesen törvénytelen és érvénytelen”.

Az őszi ENSZ BT szavazás alkalmat adhat Barack Obamának, hogy büntesse Benjamin Netanjahut, aki a Fehér Ház nyílt ellenszenve dacára továbbra is élvezi az izraeli választók bizalmát. Ezt megelőzően már aláírhatja az Iránnal való nukleáris megállapodást is, annak ellenére, hogy ezek a lépések az egész térséget a háború szélére sodorhatják.

A Legfelsőbb Bíróság döntése Izraelben is éles reakciókat váltott ki. Zeev Elkin Jeruzsálem-ügyi miniszter szerint a Kongresszusnak új törvényt kellene alkotnia, amely szerint elismerik, hogy Jeruzsálem „ a zsidó örökség és egyben a keresztény örökség alapköve, az egységes Jeruzsálem pedig Izrael mint zsidó állam fővárosa”. Michael Oren képviselő, volt washingtoni nagykövet pedig kijelentette, hogy a bíróság döntése „nyílt támadás Izrael szuverenitása ellen”. Egyben jelezte, hogy lánya, aki amerikai állapolgár és Jeruzsálemben született, továbbra is minden dokumentumban feltünteti születési helyeként Izraelt, függetlenül attól, mit gondol erről Barack Obama vagy a State Department. Az ügy kulcsszereplője, a tizenkét éves Menachem Zivotofsky pedig elmondta, hogy izraelinek tekinti magát, és büszke erre a tényre.

Összeurópai demonstráció Izrael mellett

Több mint két tucat cionista szervezet felhívást tett közzé, mely szerint várják mindazokat, akik fontosnak tartják az emberi jogi értékeket és a demokráciát, hogy csatlakozzanak a június 29-én Genfben, a Nemzetek Palotája (Palace des Nations) előtt szervezett tüntetéshez.
„Izrael a demokrácia bástyája egy olyan régióban, ahol ez az alapérték minden fronton támadás alatt van. Napjainkban a hegemónia és a radikalizmus fenyegeti azokat az embereket, akik egy jobb életben töretlenül reménykednek, virágzó gazdaságot és demokratikus kormányzást szeretnének régiójukban. Ezekben a kritikus időkben Izrael állam legitimitása számos fronton fenyegetés alatt áll, az önvédelemhez való jogát megkérdőjelezik, és hamis állításokat fogalmaznak meg vele szemben azért, hogy az ártatlan lakosság ellen elkövetetett visszaélések valós problémájáról eltereljék a figyelmet.
Sürgető számunkra, hogy összefogjunk, és együtt megmutassuk a világnak szolidaritásunkat, hogy nem engedjük meg cinikus terrorista ügynököknek, hogy visszaéléseket kövessenek el olyan szervezeteken keresztül, mint az ENSZ, hogy egyrészt politikai háború platformjaként, illetve a közvéleményt manipuláló eszközként használják fel Izrael ellen” – írják közleményükben a szervezők. (Hetek-információ)

Tények Jeruzsálemről, amelyek nem zavarják Obamát

1. Csak egyetlen ország fővárosa volt
Több mint egy tucat hatalom váltotta egymást a Szent Városban: asszírok, babiloniak, perzsák, makedónok, rómaiak, bizánciak, valamint a különböző muszlim hódítók (akiktől néhány évtizedre a nyugati keresztesek foglalták el a várost), majd a britek, de Jeruzsálem csak egyetlen országnak, Izraelnek volt a fővárosa (és az ma is).
2. Csak egyetlen szent könyvben szerepel
A világvallások szent írásai közül Jeruzsálemet csak a Biblia említi. Az ószövetségi könyvekben 660, az Újszövetségben pedig 146 esetben szerepel Jeruzsálem, ezzel szemben a Korán vagy a keleti vallások könyvei egyetlen esetben sem említik a várost.
3. Soha nem volt megosztva
Ez így csak majdnem igaz: több mint három évezredes történetének egy rövid időszakában, 1948 és 1967 között, a jordániai megszállás idején Jeruzsálem ugyanolyan katonai eszközökkel kettéosztott város volt, mint a második világháború után Berlin. Azonban előtte és utána a város egységes településként fejlődött.
4. A 20. században nem változott Jeruzsálem demográfiai térképe
Bár a nemzetközi média és a nyugati politikusok többnyire készpénznek veszik, hogy Jeruzsálem „judaizálása” az 1967-es egyesítést követően kezdődött (vagyis a narratíva szerint a „megszállók” erőszakosan „telepes építkezésekkel”, zsidó lakosok betelepítésével és a város határainak kiterjesztésével igyekeztek a maguk javára fordítani a demográfiai arányokat), a tények ezt cáfolják.
Az oszmán hatóságok által tartott utolsó népszámlálás 1905-ben relatív zsidó többséget (13 300 zsidó, 11 000 muszlim, 8 100 keresztény), az első brit cenzus pedig már a zsidók abszolút többségét mérte 1922-ben, miközben a város lakossága a kétszeresére bővült.
A második világháború utolsó előtti évében, 1944-ben (a magyarországi soá idején) Jeruzsálem 157 ezer lakójából 97 ezer volt zsidó, tehát nem igaz, hogy a demográfiai arányokat az változtatta meg, hogy Izrael megalakulásakor „elűzték” a palesztinokat. Ez Jeruzsálemben amúgy éppen ellenkezőleg történt: a város keleti feléből – benne a teljes Óvárossal – a zsidó lakosokat űzték ki.
A város keleti fele 1948 és 1967 között jordániai megszállás alatt állt (zsidó lakosság nélkül, ha úgy tetszik, „Judenrein” övezetként, amint azt a második világháború alatt a nácik legfőbb közel-keleti szövetségese, Hadzs Amin Muhammad al-Husszeini jeruzsálemi főmufti tervezte), ám a hatnapos háborút követő újraegyesítés visszaállította a zsidók abszolút többségét Jeruzsálemben. Jeruzsálem egységes városként már 1948-ban abszolút zsidó többséggel rendelkezett, és ez volt a helyzet 1967 után is.
A folyamat azóta csak tovább erősödött. 1993-ra a város keleti fele is zsidó többségű lett (155 ezer zsidó és 150 ezer arab/muszlim lakos), ironikus módon éppen abban az évben, amikor a PFSZ az oslói megállapodásban hivatalosan is Kelet-Jeruzsálemet követelte a palesztin állam fővárosának. A különbség azóta még nagyobb: 2008-ban Kelet-Jeruzsálem lakóinak 60 százaléka zsidó, és a városnegyedek közül egyedül az Óvárosban maradt meg az arab többség. (vigyazo.blog.hu)

Olvasson tovább: