Kereső toggle

Mindent elnyelő menekülthullám Európában

Határok kívül, belül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre nagyobb feszültséget generál a bevándorlási kérdésről szóló vita az európai határországok között, de a bevándorlók hullámai is egyre nagyobbak. Franciaország egy hete lezárta határátkelőit az Olaszországból érkező menekültek előtt, Olaszország viszont azzal fenyeget, hogy ha az EU nem veszi komolyabban a helyzetet, és nem lép, olyan intézkedéseket tesznek majd, ami „elsősorban Európának fog fájni.” A Szudánból, Szíriából, Eritreából érkezők pedig éhségsztrájkolnak, kamionokra kapaszkodnak fel, vonatokra bújnak, és az életüket kockáztatják azért, hogy eljussanak Észak-Európába.

Matteo Renzi olasz miniszterelnök azzal fenyegetett, hogy ha az unió nem lép a kérdésben, olyan intézkedéseket fognak bevezetni, amelyek érzékenyen érintik majd Európát. A bevándorlók körül fellángolt vitában ugyanis azok az országok, amelyek eddig rugalmasabban és segítőkészebben álltak hozzá a kérdéshez, hirtelen lezárták a határaikat. Így történt ez Franciaországgal is, ahol azokat a bevándorlókat, akiket Olaszországban már regisztráltak, nem hajlandók nyilvántartásba venni, sőt, visszaküldik őket. Ugyanígy Ausztria is egyre szigorúbban ellenőrzi Olaszországgal közös határait – ezzel viszont azt érték el, hogy a tengerparti államban, amely Görögország mellett az idén már mintegy ötvenhét ezer bevándorlót volt kénytelen befogadni, a folyamatosan érkezők „bedugultak.”
Kedden az uniós belügyminiszterek luxemburgi tanácskozásán sem sikerült megoldást találni a kérdésre, pedig mindeddig több mint százezren léptek Európa területére, és egyelőre megbecsülni sem lehet azoknak a létszámát, akik az év végéig megpróbálnak majd a tengeren keresztül Európába jönni.
A legnagyobb problémát és a megállapodás akadályát mindenekelőtt az jelenti, hogy az uniós tagállamok nem tudnak megegyezni a szétosztandó menekültek számában.
Tovább súlyosbítja a helyzetet, és jelentős aggodalomra ad okot, hogy azok, akiknek sikerül szárazföldre lépni, sokkal elszántabbak, mint korábban. Most már fényes nappal másznak fel a kikötőkben árut felvevő kamionokra, éhségsztrájkolnak azért, hogy továbbmehessenek abba az országba, ahol jobb körülményeket remélnek – Németországba, Svájcba vagy a skandináv országok egyikébe. Ezek viszont a Dublini Egyezmény értelmében nem kötelesek befogadni a jövevényeket, és mindaddig, amíg meg nem szavazzák az unión belül a bevándorlási kvótarendszer szabályait, ez így is marad.
Az elszánt menekültek viszont egyre nagyobb potenciális veszélyt képviselnek, ugyanis a hosszú távú elszállásolásuk Olaszországban csak korlátozottan megoldott, a vasútállomások lezárt részein alvók pedig a higiéniai problémák mellett potenciális zavargások lehetőségét is felvetik. Mivel ezek az emberek már így is az életüket kockáztatták, túl sok vesztenivalójuk nincsen.
A francia–olasz határon Ventimiglia közelében felsorakoztak a készenléti rendőrség egységei, mindkét oldalon felkészülve annak lehetőségére, hogy a kétségbeesett emberek megpróbálnak erőszakkal áttörni a hivatalosan lezárt határon. A líbiai polgárháborút kihasználva az embercsempészek is egyre bátrabbak, ugyanis sokkal nagyobb létszámban küldik utazásra alkalmatlan hajókban a kétségbeesett menekülőket Olaszország, Görögország vagy Málta felé a Földközi-tengeren.
Az elmúlt hetek eseményeiből ugyanis biztosra veszik, hogy az egyik tengerparti ország humanitárius okokból úgyis kénytelen lesz valamit kezdeni azokkal, akik túlélik az utazást.
Ennek megfelelően a Ventimigliában felállított tábor lakói a tengerparti sziklákon ülve tüntetnek, éhségsztrájkba kezdtek, és transzparensekkel üzennek az európaiaknak, hogy „nem megyünk vissza, nyissátok meg az utat”, vagy „hol vannak a mi jogaink?” A keddi belügyminiszteri csúcs kudarca után újra megpróbált egy csapat menekült átjutni Franciaországba, amit a rendőrök megakadályoztak. Az egyik menekült a sajtónak elmondta: „Nem vagyunk állatok. Tudom, hogy feketék vagyunk, és Afrikából jövünk, de mi is emberek vagyunk.”
Az olaszok akkor sem lennének teljesen megelégedve a kvótarendszerrel, ha lenne rá esély, hogy a közeljövőben megszavazzák. Ez ugyanis mindössze az eddig befogadott bevándorlók felét osztaná szét más országok között, nem az ország méretéhez képest arányos mértékben. Eddig ezt meg lehetett oldani azzal, hogy az olaszok beengedték, regisztrálták, majd továbbengedték az embereket, akik Szlovénián, Ausztrián, Franciaországon és Svájcon keresztül távoztak. Ezek a határok azonban ezúttal zárva maradtak előttük, a létszámuk viszont nem csökken.
Az Európai Unió éppen június 14-én, vasárnap ünnepelte a 30. évfordulóját a schengeni egyezménynek, amely eltörölte az uniós tagállamok közötti belső határokat. A francia–olasz határon kialakult helyzet ezt önmagában cáfolja, és nagyon valószínű, hogy ha elméletben belül nincsenek is határok, kifelé egyre inkább lesznek.
(A menekülthullám hátteréről lásd Halálos dilemma című írásunkat.)

Olvasson tovább: